Egyszer majd visszajövök megnézem a parkot milyenné vált? Milyenné vált, amióta az én két lábam arra véletlenül sem járt? Megnézem a házat, ahol önfeledt nevettem, ahol öledbe hajolva néha keseregtem. Akarom, hogy láss, de én már nem akarlak, mert barmok azok, akik egy sebet felvakarnak. Tudnám is én Istenem miért megyek oda, hol idegen az otthon mégis rosszabb lennem tova? Hiányzik jó anyád, s a kedves szavai, szomorú kertednek virágzó bokrai. Hiányzik, hogy voltunk, nem vagyunk, s nem leszünk, és mégis amíg élünk egymásban heverünk. Hiányzik, hogy várj, hogy recsegjen a lépcső, hogy fussunk, hogy éjjel kialudjon az égő, hogy a sötét, a zaj belepjen hirtelen, s karodban mégis kincset érjen a nincstelen. Hiányzik az emlék, hiányzol te is, azóta szeretlek igen is meg nem is.. De miért is szeressem azt ki már nem is ő, miért várom azt ki nem jön, hogy egyszer majd haza jő? Te balra, én jobbra, ki-ki merre szaladt, akármennyi ócska, szomorú könny fakadt.. Te mentél, én maradtam hisz nem hívtál magaddal, meg amúgy is az agyam igencsak marasztal. Te fekete, én fehér teljes ellentétek, köztünk nem volt egyetértés csupán csak ellenérvek. Nekem más a haza, neked más az élet, akkor még érted mostmár másért élek. S nem felejtem azt el ki ölelt ezerszer, kinek nyugvót adtam jópárszor keblemmel. Kiben ott vagyok, hisz ott voltam akkor is, ha bár ne lettem volna, és nekem jut szükségtelen magányos margója. Na de miért ez most rólad, ha már nem szeretlek? Tudd én nem haragszom, csak fájnak a sebek. Fáj, hogy voltunk valakik, s már a fele sem vagyunk, és szomorú, hogy már nem is akarunk. Nem vagy már több, csak egy fájó múló emlék, ki ott marad velem akárhova mennék.. S egyszer még fájt, hogy fájtál, de ma már mosolygok, hogy boldog és őszinte a mosolyod. Most így felnőtt fejjel nem kívánok többet, csak számunkra önfeledt hatalmas szerelmet, hogy boldog legyél, mert én boldog vagyok, boldogan karokba folyva köszöntsd a napot. Gondolok rád néha, gondolj rám te is, majd egyszer felhívlak, gondolom majd te is, hogy elmeséljem, hogy elmeséld, hogy boldogak lehessünk, hogy már ne számítson többé, csak együtt nevessünk.
Ámen.
Lionard Hibiscus 🌺