Vágyakozás...

[a-varga]

...Mint hajnalban a csillag, eltűnik az áttetsző időben csillogásod. De újraszüli létezésemet napról napra hiányod.

[a-varga]

De verseim hangoddal telve még, s a tieid az én lélegzetemmel. Van tűz, amelyet eloltani nem mer felejtés, félelem se: égten ég. Ó, hogy emlékezem most, félve-vágyva, rózsaszín, száraz ajkad vonalára!

[a-varga]

Amíg együtt voltunk, csak annyinak tűntél, akár a szervezetbe fecskendezett legyengített vírus, alaposan kitanult az immunrendszerem. Nem gondoltam volna, hogy majd hiányod, mint jelenléted mutációja, mégis leterít.

[a-varga]

Egyszervolt csókok jó íze keseredik némuló számon Volt ugye volt kettőnk hite hát miért miért hogy nem találom Hiányzik valami nagyon Ki hagyta el milyen viharban Szikkad az idő arcomon a félelemtől kitakartan.

[a-varga]

Úgy eltűntél most megperzselt nyaramból, mint bomlott nyáj, mely százfelé barangol. Dalol a pásztor s törli könnyeit... Folyton tudlak, így vádollak s szeretlek, a rímeim ölelőn karbavettek, és számon tartom hűtlen perceid.

[a-varga]

Az idő elmossa azt, ami elválasztott minket, és mindent átformál.

[a-varga]

Miként ha álomba boruló nyírfaág, kezed hanyatlóban, és külön párna vár, de ettől még nem vagy teljesen más világ, hiába nem tudok beszélni most veled, elhallgat a vers is, álmosan, nélküled.

[a-varga]

A hiány a sosem elég állapota. (...) Egy olyan kultúrában, amelyben minden arról szól, hogy mi minden hiányzik az életünkből, a hiány burjánzásnak indul. Biztonság, szeretet, pénz vagy energia - mintha mindenből több kellene. Mértéktelenül pazaroljuk az időt, hogy számon tartsuk, mennyink van, mennyit akarunk még, és hogy a többieknek mi mindene van, mi mindenre vágynak.

[a-varga]

Odavetsz hanyagul a mindennapoknak és én mindezt hagyom eljön az én időm eljön tudom de mit kezdek majd vele: mióta ismerlek nincs bosszúnak helye a szívemben kitöltesz mindent bokrokat nevel a csend bennem erdőket hiányod hegyek gyűrődnek arcomon és a forró magma a szívemben kihűl.

[a-varga]

Mikor a sötét gondok hangja hallgat, S édes áhitat dala ring a számon: Téged hívlak, hallod? Nevedet kiáltom, Kioldod-é homályba hullt hatalmad?

[a-varga]

Egy drága személy, kit annyira szerettem! Fák sírjatok, virágok sírjatok! Hogy elfeledtem, hogyan is hihettem? Füvek ti, sírjon minden sarjatok, füvek, akiken ágyamat vetettem s ahol most már egyedül alhatok! Könnyfürdőben szépüljön égi lénye s haljon meg egy nagy szerelem regénye.

[a-varga]

Aki elutazik, annak egyszer vissza is kell jönni.

[a-varga]

Bárki is osztogatja a szeretetet ebben a világban, rosszul végzi a munkáját.

[a-varga]

Félek, mégis indulok, mert a múltamtól nem búcsúzok. Régóta nem láttalak, de minden nap kívántalak. Vár ránk sok szép emlék, mit veled újra átélnék. Csak tudnám, hogy neked is ennyit ér.

[a-varga]

Mért nem vagy itt? Mért nem vagy itt? Kérdezgetem, mondogatom, és magam azzal vigasztalgatom, hogy e hiány gazdag hiány: Ki nagyobb úr a domb oldalán, mint én, akit - ha jössz - talán egyetlen csókod Krőzussá segít?

[a-varga]

Ahogy a csillagok vágynak az éj után, mert csak így látható, ha velük ragyog az ég, én is úgy várlak még, ne legyen reggel, mert kiolt a fény.

Caramel

[a-varga]

Hervadó télvirág nyílik csak nélküled, hűségem kékmadár, búcsút int, ellebeg, emléked fáklyaláng, lelkemben szendereg.