Alkalmazott nyelvészetből ZH-zok ma,
és próbálom bemagolni a dolgokat last minute. Szörnyen nehezen tudtam rávenni magam, hogy egyáltalán úgy tegyek, mintha érdekelne a tárgy, a zh vagy a jegy. De megpróbáltam. Tényleg. Meg is tanultam már, hogy az alkalmazott nyelvészet egyrészt “the study of language & linguistics in relation to practical problems” meg hogy ez “theoretical & empirical investigation of real world problems in which language is a central issue”.
BĂĽszke is voltam magamra, hogy megy ez a tanulás, már pár tĂ©mát le is nyomtam. De akkor jött a speech production rĂ©sz. Full bullshit az egĂ©sz. Semmire se hasznos rizsa. Értelmetlen szellemi maszturbáciĂł. Számomra biztosan az, viszont ezt könnyen elfogadtam, mert már hozzá szoktam az ilyen tĂ©mákhoz, Ă©s prĂłbáltam tĂşllendĂĽlni ezen. Aztán egy mondat vĂ©gleg kicsapta a biztosĂtĂ©kot, Ă©s meggyilkolta azt a közel öt fĂ©lĂ©v után alig megmaradt aprĂłcska lelkesedĂ©semet.
“After all, we are often unsure of what we are thinking ourselves when we think about what we think, if we think about thinking at all.”
MiĂ©rt? De tĂ©nyleg, Ăşgy igazán: miĂ©rt? Mármint Ăşgy Ă©rtem, hogy konkrĂ©tan #M I É R T™? Minek kell ez? Mire jĂł ez? MiĂ©rt kell ilyet tanulnom? Hol “practical” meg “real world” problem ez? Hogy tudnám Ă©n ezt hasznosĂtani? Hogy lesz ez hasznos nekem az Ă©letben? Hogy fogom Ă©n ezt alkalmazni bármilyen munkában?
Tudom, hogy ezen az egy mondaton nagyon fönnakadtam, de komolyan elgondolkodtat sok mindenről. Legfőképpen arról, hogy ilyen “tudással” mit kezdhetek magammal. Már előre szégyenlem magam, hogy mi lenne egy állásinterjún. Nem lenne pofám megmondani, hogy légyszi vegyetek már föl, nincsen semmilyen hasznos szakképzettségem vagy tudásom, de tanultam a gondolkodásról való gondolkodásnak lehetőségéről való gondolkodásáról.