frnkWay'

mom and dad, did you search for me? i've been up here so long, I'm going crazy; fckin' DRUMMERgirl ; Avenged Sevenfold

[childmagazine]

[dramaticallydepressed]

early sunsets over monroeville // my chemical romance 

[again-yeah]

Sajnos nem tudom, hogy ki az eredeti szerzője, ha valaki tudja, írja meg pls. #magyar #szöveg

[ne-sirj-ha-elmegyek]

Persze, könnyebb abban hinni, hogy idővel minden úgy alakul majd, ahogy “lennie kell”. De mondd, mit fogsz tenni, amikor a dolgok egyesével összeomlanak körülötted, és ráébredsz, hogy ez mégsem egy tündérmese?

-egyike azon kérdéseknek, amiket félek feltenni magamnak.

[hibridek]

David Levithan - Engedj közelebb

[boldog-vagyok-el-ne-hidd]

Tönkretettem magam olyan emberekért, akik nem is érdemelték meg 

[azalmodozoangyal-818]

“Vannak emberek akiket sosem fogsz elfelejteni. Lehet a szerelmed volt, a legjobb barátod vagy talán csak egy közeli ismerős. De tudod akármennyire összevesztek és talán haragban is vagytok, akkor is boldog emlékek fűznek hozzá. S mikor meglátod valahol, ezek az emlékek fognak széttépni belülről. Hogy miért? Mert hiányzik neked.”

-saját @almodozoangyal-818

[ne-sirj-ha-elmegyek]

A legbölcsebb tanács, amit valaha kaptam, egy különösen erős nőtől:

“Ha magassarkúban sétálsz, és már vérzik a sarkad, alig érzed a lábad és minden lépés egy kínzás, akkor is emelt fővel járj, egy mosollyal az arcodon, a csípődet lengetve. Ne tudja senki, hogy fáj.”

Fel kellett nőnöm, hogy rájöjjek, ez korántsem csak cipőkről és vízhólyagokról szól.

[svikoo]

“Érezted már azt, hogy sehova sem tartozol? Üdvözöllek a mindennapjaimban.”

erzelmekkel-teli-halott

[ineedyoubymyside]

Talán ha néha elfelejtenénk dolgokat, mindannyian kicsivel boldogabbak lennénk.

Jay Asher - Tizenhárom okom volt

[its-infinite-love]

Kibaszottul megijeszt a tény, hogy két évvel ezelőtt mennyire elképesztően más volt az életem.

— its-infinite-love

[ne-sirj-ha-elmegyek]

Minden ember, akit valaha közel engedtem magamhoz, elvett tőlem valamit. Van, aki a bizalmamat, egyesek a hitemet vagy az álmaimat. De vannak páran, akik a fájdalmam, a magányom és a szomorúságom egy részét vették el. Értük halálom napjáig hálás leszek.

[your-blood-is-my-drug]

Kiszeretném tépni magamból minden részem. Darabokra szaggatni magam. Addig marcangolni a húsom és a bőröm ameddig már csak a csontjaim maradnak épek. Egy baj van. Ez nem én vagyok. Már régóta valaki más uralja a testem, valami idegen. Egy undorító betegség ami csak nehezen vehető észre, de mégis rengeteg életet tesz tönkre, vagy vesz el. Ez nem én vagyok. Ez a depresszióm, az önutálatom, ez az a dolog ami a nap huszonnégy órájában azt üvölti, hogy nem vagyok elég jó. Üvölt, de csak én hallom. Néha megpróbáltam hangot adni neki, hogy esetleg más is észrevegye, kinyitottam a számat és tolmácsoltam. Elmondtam mindent amit elhitetett velem, elmondtam, hogy rávett arra, hogy élvezzem azt, hogy pengével a bőrömbe vágok. Az emberek amikor ezt hallották, mint az ajtókat egy vihar idején, becsukták a fülüket és lakattal zárták le. Féltek, hogyha bennem ekkora a káosz, az majd rajtuk is sebet ejt, de nem tudták, hogy ez a betegség a magántulajdonom. Vagy én vagyok az ő tulajdona? Őszintén nem tudom, csak azt, hogy a napjaim legnagyobb részét ő irányítja.

Szóval sajnálom ha tettem valamit amivel bántottalak, valószínűleg az nem én voltam.

•egy befejezetlen történetemből•

[again-yeah]

Sajnos nem tudom, hogy ki az eredeti szerzője, ha valaki tudja, írja meg pls. #magyar #szöveg

[thecartierrug]

[leaveful]

[vviirgo]