Tudom, hogy nem vagyok tökéletes.. de önző mód vigaszt lelek abban, hogy senki sem az és míg ennek ellenére sem tudom elfogadni teljes valómat üvöltök.. üvölt egy hang belül és dörömböl az ajtón, majd elönt a félelem.. mikor észre veszem a kezet mely a kilincshez nyúl és megragadja azt és addig feszegeti, rángatja, míg ki nem nyílik.. kiengedi és magára zúdítja a szörnyet, mely évekig el volt nyomva.. meghátrál, megijed, elszalad.. és a szörny, akit kiengedett önként csukja vissza magára az ajtót és egy újabb kényszeres gyáván öngyógyításnak nevezett letargiába taszítja magát további évekig..















