Soha jobban teljesítés
A minap hallottam az ötletet, ami bevallom nekem már ősszel eszembe jutott, talán Szíjjártó Péter szájából, hogy az alacsony olajárra való tekintettel, bevezethetnének esetleg, talán egy “elasztikus”(nevezzük így) adónemet. Ez teret engedne az üzemanyagárak csökkenésének, de csak egy bizonyos szintig, ahol az adó szinten tartaná a benzinárakat.
Ez alapvetően nem lenne rossz gondolat, hiszen, ha belegondolunk, ha úgy tervezik a költségvetést, hogy ebből nem keletkezik extra bevétel, de év végére mégis, ebből az alkalmi többletből lehetne az egészségügy visszásságait, vagy az államadósságot vagy bármit legalábbis megtámogatni.
Amihez az kellene, hogy ezek láthatóan prioritások legyenek a kormány számára. Ezért is jutott eszembe, a “Jobban teljesítünk” szlogen, ami ha jobban belegondolunk igaz, és vajon leszünk-e 5-10 év múlva olyan jó helyzetben, hogy ilyen lehetőségeink legyenek?!
Ha sorra vesszük az elmúlt ~6 évet
a seggére vertek 3000 milliárdnyi nyugdíjvagyonnak, melyekre mellesleg egyéni számlák vezetését ígérték
számos lakossági megtakarítás szenvedett csorbát, BudaCash, Quaestor botrányok nyomán(utóbbi külnösen izgalmas, hiszen miniszterelnökünk álmot látott)
megemlíthetjük a Matolcsy feat devizahitelesek vonalat, ahol a jegybank elnöke önjelölt, modern Széchenyi-t olyan pénzzel, amit azok a folyamatok tettek lehetővé, melyek a devizahiteleseket szorongatják
Miközben ömlött Magyarországra az EU-s támogatás, Hadházy Ákos és sokan mások nem győznek rávilágítani, sokszor miféle ökörségekre. Arról nem is szólva, hogy az eredetileg félzárkózást célzó összegek az ország lélegeztetőgépévé váltak, vagyis nemhogy nem léptünk előre ezen támogatások hatására, hanem már létezni is nehezen tudnánk nélkülük.
Jelenleg olyan alacsony az olajár, hogy felmerülhet egyáltalán az extra adóztatása.
Bizonyosan lehetne még folytatni a sort, de itt a lényeghez, hogy minek?
Mire kellene mindez, amikor cinikusan annyi a válasz, majd az olimpiai szemfényvesztés nyereségéből jut egészségügyre?
Tegyük fel a kérdést, hívják bárhogy is a miniszterelnököt 10 év múlva, lesz-e ennyi lehetőségünk, ennyi forrásunk, hogy bármit, ami valóban a polgárok üdvét szolgálja, fejlesszünk, legalább egy kicsit rendbe tegyünk? Vagy feléljük a jövőt a semmiért?