Tudod, mi a jó az együttalvásban?
Nem az összebújás, a csókok, még csak nem is az illata, ami ott van a párnán, a takarón és rajtad,
hanem amikor reggel felébredsz és ő ott szuszog melletted,
te pedig csak nézed és arra gondolsz, hogy mennyire szereted.
Mindig késztetést érzek arra, hogy megsimogassam a fejed, beletúrjak a hajadba,
Nehezen állom meg, hogy ne nyomjak csókot az arcodra.
NĂ©ha nem is sikerĂĽl.
Olyankor kinyitod a szemed, rám mosolyogsz, aztán visszaalszol, de előtte még hozzám bújsz,
Olyankor félig rád fekszem és várom, hogy magadhoz húzz,
hogy átölelj és, hogy érezzem a tested melegét.
Érted bármit megtennék.
Éjjelente, mikor magunk vagyunk, csupa rosszat teszünk,
A rossz relatĂv. Van, akinek az, de nem nekĂĽnk.
Ölelések, csókok, szeretkezések, minden, mit lehet,
Két csók között elsuttogott szeretlek,
Két test, de mégis egy lélek.
És mégis, az együttalvásban a reggelt várom a legjobban,
Amikor hallom, ahogy szuszogsz, nĂ©ha csendesen horkolsz, a szĂvem a szokottnál is ĂĽtemtelenebbĂĽl dobban.
Néha túl gyors, máskor meg nem ver eleget,
Van, hogy felizgatod, van, hogy nyugtatod a lelkemet,
de Ă©n Ăgy szeretlek.
Tudom, hogy sokszor nehéz velem,
de örülök, hogy vagy.
Bármit megteszek, csak kérlek, el ne hagyj!
Veled kevésbé érzem magam elveszve,
Melletted nem rohanok fejvesztve,
Nem tűnök annyira őrültnek és nem félek úgy, mint rég,
De ha te már nem lennél, biztosan elérne a vég.
2087
gummygunk
stormborns
snowghoul
blakekathryn
germansingergirl
