És akkor ezt most itthagyom…
Tudod, az üres perceimben néha még mindig rajtad gondolkozom. Jönnek a “mi lett volna, ha” kérdések, amik örökké megválaszolatlanok maradnak, a csak elképzelt, de soha meg nem történő helyzetek. Végig gondolom, miket vágnék hozzá a fejedhez, ha lehetőségem lenne rá, de tudom, (s reménykedem) hogy soha nem lesz. Nem is végiggondolom, igazából még soha nem sikerült rendesen összeszednem, hogy mit is mondanék neked. Túl sok és túl zavaros az egész. Valahol nem is tudom eldönteni, mi volt igazi és mi volt hazugság.
Fenekestül felforgattad az egész életem és a kis lelki világom, szó szerint mindent megváltoztattál. Az a helyzet, hogy nagyrészt miattad vagyok most ilyen, amilyen, és nem tudom eldönteni, hogy ez jó vagy rossz dolog.
Azt tudom, hogy én szerettelek, mindennél jobban. Ha te szerettél is engem, közel sem annyira, mint én téged. És az a probléma, hogy már fel sem tudom idézni, miért szerettelek annyira feltétlenül és eszetlenül. Teljes egészében megváltoztál, és az a fiú, akibe én elmondhatatlanul szerelmes voltam, talán már nincs is többé.
Annyi mindent megbántam veled kapcsolatban. Rengeteg mindent, és nem is apró dolgokat. Már nem is tudom, hány tetted derült ki ellenem, és hány hazugság. Nem akartam, hogy gyűlölnöm kelljen téged, de nem nagyon hagytál más lehetőséget.
És az egészben az a legjobb, hogy tudom, soha nem leszek képes elfelejteni téged. Egy ilyen embert, aki ekkora hatással volt az életedre, egyszerűen képtelenség. A köztes megoldás az lehetne, hogy megértem a dolgot, feldolgozom, és túllépek rajta. A baj csak az, hogy nem tudom megérteni. Talán te sem tudnál magyarázatot adni rá. Ha tudnál is, akkor is időbe telne feldolgoznom. De elfelejteni soha nem tudnálak…
turnnoffyourmind
jimmyeatworldofficial
blakekathryn
yousharknotpass
ellievsbear
