#erzelmek

[randomkaosz]

Ha a sírás gyöngyszemeket eredményezne, már rég milliomos lennék..

[egy-lany-blogja]

.... Olyan nehéz kimondani mit érzek....

[belsovihar]

Ez a hét nagyon tesztel érzelmileg, vége lehetne már lol

[the-feelings-do-not-go-away]

Megnyugvás

Érezni akarom, milyen szabadon létezni

Mint a szellő süvítését kezeim közt érezni

A tenger sós vize csapkodja a lábam

S úgy érzem nem nyomja annyi teher a vállam

A szél ereje mely össze vissza fújja a hajam

S a te érintésed, mely ledönti a védelmi falam

Megpihentem, melletted igazán révbe értem

Ez valódi? Vagy csupán egy képzeletbeli éden?

Sosem éreztem ilyen őszinte összefonodott szerelmet

Ápolsz és védesz, s megnyugtattad háborgó lelkemet

Nincs rá szó, sem tett, mellyel kifejezhetném azt, hogy köszönöm

Csak egy legördülő könnycsepp, melyben benne van minden örömöm

[egy-lany-blogja]

A hétköznapok forgatagában az ember sokszor elveszik. Csak megy és csinálja azt amit kell /amit elvárnak tőle. Közben elfelejt élni, csak létezik. A megmentő szerepében lenni aki mindenkire oda figyel, mindenki problémáit segít oldani, mindenki válláról leveszi a terhet és mindenkit meghallgat nagyon nehéz lenni. Persze nem veszed észre rögtön, hogy ahogy adsz úgy fogysz el. Örülsz, hogy mások életét könnyebbé teszed, de közben elveszíted a belső fényed és szép csendesen kiégsz. Amikor észre veszed, hogy már huzamosabb ideje nem találod a helyed a saját életedben, mikor rá döbbensz, hogy mások terheit cipeled már össze rogysz alatta, összenyom a súja és nem azért, mert a vállaid /lábaid gyengék hanem a belső nyomástól. Attól, hogy magadat háttérbe szorítottad a saját vágyaid álmaid felé nem haladtál, érzéseiddel nem törődtél.... Éltél,de nem a saját életedet ,hanem másokét....

[egy-lany-blogja]

3 perce bámulom a billentyűzetet,de nem tudom mit írhatnék. Fogalmam sincs róla, hogyan tudnám kifejezni mind azt amit érzek, mind azt amin keresztül mentem /megyek az elmúlt 1 évben....

Így újra be zárom a tumblit,majd sóhajtva annyit mondok nekem ez nem megy....

[the-feelings-do-not-go-away]

Vajon mi is az a szerelem?

Nem vágy, nem bűn, se nem méltó kegyelem

Nem láng, se nem tűz, de ha kell bizony megéget

Mámorít, megbabonáz, s néha fáj tőle az élet

A szerelmet nem lehet csak úgy definiálni

Ezt az érzést nem lehet teljesen lefixálni

Gyönyörű képet fest, s néha könnyeket fakaszt

Megbánja az ember, ha egy ilyen érzést elszalaszt

Számtalan módja van hogy kifejezzük

S mégis csak mi halandók érezzük

Szívünket, s lelkünket táplálja ez a heves tűzes érzés

De néha szív szakadva nehéz tőle a légzés

Vajon mi is az a szerelem?

Ezt a kérdést évek óta magamban feszegetem

Hatalmas égi mosolyt csal az arcomra

Derüt és csillogást idéz szememben az alkonyra

Felvillanyoz, pezseg a vérem, tombolnak a hormonok

S olykor megállsz egy kicsit, mert le húznak a mélybe a horgonyok

Derült égből villámcsapás, szokták ezt mondani

Váratlanul töri be az ajtót, mely a szívedbe fog rontani

Mégsem tud senki sem a szerelem nélkül élni

Mégsincs rá garancia, hogy nem fog szét tépni

Vajon mi is az a szerelem?

Pontosan én sem tudom, ezt a választ felelem

A szerelmem a párom, a pajzsom, a meleg otthonom

A társam, a világom és minden létező vagyonom

Mert ha ő nincs mellettem, minden üres, és összeomlik

Több fikció is van, s minden válasz megoszlik

Nem tudom szavakba önteni, csak minden porcikámmal érezni

Mindent felbolygat, s minden részünk megbolondul

Megnyugvást ad, biztonságot, melyből a szívem okul és tanul

[ghost-girl-stuff]

Ha te nem hiszel magadban ki fog?