De ez nem az a fajta hiány, amit majd pótol egy másik fontos személy. Olyan hiány, ami mindig velem fog tartani. Van egy rész a szívemben, ami csak téged hajlandó újra és újra fogadni, el nem engedni, és foggal-körömmel ragaszkodik hozzád. Akárhány ember léphet, távozhat vagy maradhat az életemben, senki sem fogja pótolni azt, amit Te jelentesz számomra, és nem is szeretném, hogy akár csak megpróbálja. Az az ember vagy, aki nem lesz mindig velem, talán hébe-hóba visszatér, majd újra elmegy, feltépve a régi sebeket és rosszabbakkal mélyíti az emlékeket, majd jobbakkal leragasztja azokat, a következő alkalomig. Az az ember vagy, aki bármit megtehet, bárkivel, bárhol lehet, sosem csinálhat olyan dolgot, amivel megrendülne az iránta érzett elkötelezettségem. Talán nem fogom mindig érezni a hiányodat, de érezni fogom, hogy egy részem nincs velem teljesen, és egyáltalán nem azt fogja jelenteni, hogy elfelejtettelek, vagy nem akarok veled lenni. Örök hiányt okozol, de nem a fájdalmas fajtát, hanem azt a hiányt, amit mindig érezni akarok. Az egyetlen hiányérzetet, ami szükséges a létezésemhez is.