Egy emberi kapcsolat margojara

[annahoz-blog]

Ujra? Vagy nem?

Nem birtam ki, es megis irtam facen. Es valaszoltal! Ne tudd meg, mekkorat dobbant a szivem. Azt mondtad, hogy eloben szivesen elmeselned. En pedig nagyon szivesen hallgatnam. Azota meg semmi. Egy kukk se. Megint megyek a levesbe? Ha igen, miert irtal vissza egyaltalan? Tudod, hogy en barmikor meghallgatlak. Nalak. Ha akarod. Aki kozel van hozzam lelkileg mar unja a szenvesedem. Ha ennyi energiat olnek barmibe, mint amennyit mar Rad gondoltam, jo lennek benne nagyon. Most pedig semmit nem tudok felmutatni. Miota valaszoltal, megint csak Rad gondolok...

[annahoz-blog]

:(

Nem birtam ki, es megint irtam smst. Te pedig valaszoltal, hogy mit szeretnek. Teged. Azt mondtad nem gondoltal ram. Vajon tenyleg? Vagy csak szarkazmus?

Nem ertem, hogy dobhatsz el valamit, ahol lelkileg mind a ketten tudtunk rezonalni egymassal. Megertettem a problemaidat, Te is az enyemet. Azt mondtad, feloldottam az uresseget benned. De ezekszerint azota ez mar nem szamit. Hiszen nem gondolsz ram.

Semmi sem szamit. :(

[annahoz-blog]

semmi nem valtozik.

eltelt ~masfel het, es semmi nem valtozott. ugyanannyit eszembe jutsz (vagy meg tobbet), ugyanugy hianyzol...

egyszer azt mondtad, hogy a szeretet csak ures szo, a szeretlek is ures szo, csak az szamit, hogy miket teszek...

eszedbe jutok Neked?

azt mondtad egyszer, hogy szinte minden nem dolgozos pillanatodban gondolsz ram. aztan csalodtal bennem, amikor talalkoztunk? azt mondtad nem, de ereztem, hogy nem volt ugyanolyan...

hianyzol.

[annahoz-blog]

:(

nem valtozik semmi attol, hogy megnezem a profiljat FBn. legalabb annyit tudok, hogy nem tiltott le...

belegondoltam, hogy ki lesz az az ember, aki ezt az egesz tumblrt el fogja olvasni? maximum Anna. ugyhogy akar irhatnam a tumblrereket Neked is, edes Anna.

nem valaszoltal az SMS-emre, pedig remenykedtem, hogy “megszansz”. hulye szo, de latod, futok utanad. hianyzol az eletembol. tudni akarom, hogy mi van veled, hozza akarok tenni valamit, hogy tudd, nem vagy egyedul.

nem egy hotelszobaban dugni, nem elbujni, hanem baratodnak lenni, jelen az eletedben.

keso? :(

[annahoz-blog]

semmi

Megkapta. Vagy fennakadtam a block listan, nem tudom, rarakott-e. Itt fekszem mar megint egy hotelszobaban, es ahogy a hideg parna hozzamer csak arra gondolok hogy milyen volt legutobb Veled egy szobaban. Hogy mit csinalunk, ahogy megcsokoltalak. Es az utolso mondataid egyike is itt cseng a fulemben, amikor megkerdeztem, hogy talalkozunk - e, akkor azt mondtad, hogy "egy hotelszobaban titokban dugni, persze", nyilvan tele ironiaval, mintha en nekem csak ezert kellenel. El fog mulni valaha amit erzek? Tompul, persze, idovel. De elmulni? A lelkem egy darabjat odaadtam neked, az, hogy Te mit csinalsz vele, teljesen toled fugg. De leginkabb semmit, ugy erzem. Minden az en hibam :(

[annahoz-blog]

?

azota se semmi. amennyire utalom ezt az egesz varakozast, ha mar lattam volna, hogy megkapta, es olvasta volna, es akkor nem reagal, az meg szarul esne.

ki erti ezt.

[annahoz-blog]

sms...

irtam smst. nem birtam megallni.

legutobb amikor O torolt le, akkor osszetortem belul, de ket napra ra irt, beszeltunk megint...

most egyelore meg se kapta meg az smset, legalabbi nem jott kis pipa. lehet, hogy letiltott teljesen. :S

[annahoz-blog]

a kanapen

ott ultunk, slamet hallgattunk a youtuberol, es valami lelkileg felkavaro jott, osszekulcsoltuk a kezunket, ket ures ember, egyedul a nagyvilagban

emlekszel meg?

faztal, bebujtunk a takaro ala, ott, a hotelszoba kanapejan, atraktad a labaid az olembe

emlekszel meg?

atmentunk kesobb az agyra, es nem akartam semmit Toled, biz isten, csak atolelni, magamhoz szoritani, erezni, ahogy dobod a szived es ahogy a szemembe nezel.

a lelked akartam.

emleszel vajon meg ezekre, csak mar kurvara nem szamitanak?

[annahoz-blog]

a kezdet

2016 junius 18, ejszaka, egy hotelszobaban ulve. abban a hotelszobaban, PONTOSAN abban, amirol messengeren is kuldtel az ajtobol kepet, ahol legutoljara szeretkeztunk, ahol legutoljara ettel egy barackot es egy kis banant. ahol legutoljara elvaltal tolem, mar hetekkel ezelott.

akkor es ott ugy ulve ugy ereztem, hogy osszedol a vilag.

az a nap volt az, amikor annyit kozoltel velem reggel, azok utan, hogy napokig hallgattal, hogy ‘kerlek hagyj’.

es en azota nem irok neked...

azota eltelt majdnem egy het, 6 nap, es nem telt el ugy nap, ora, hogy nem gondoltam volna arra, hogy mi van veled...

fogalmam sincs jo otlet-e ez a tumblr, de Te azt mondtad, hogy minden nap szereted kiirni magadbol a dolgokat, nekem pedig mar nincs mas eszkozom, Neked nem irhatok, mast nem faraszthatok ezzel, a sajat gondolataim sulyat pedig nem tudom elviselni.

megvetsz, elitelsz, azt gondolod, hogy csak hazudtam, amikor azt mondtam, hogy szeretlek, pedig minden egyes atom a testemben ezt kiabalta. aztan koppant.

utaltad, hogy sirok, utaltad, hogy lelkizek, utaltad, hogy nem valtam el miattad abban a 4 honapban, amig ujra az eletem resze lettel.

hianyzol, Anna.