Menj hozzá valakihez, akivel szenvedhetsz. Bárki szerethet, ha könnyű az élet amikor a számlákat kifizették, a babák alszanak, a ház tiszta, és minden rendben van. De az élet nem lesz mindig szép. Lesznek olyan éjszakák, amikor nem ismersz magadra. Napok, amikor a világ súlya nehezebbnek érzi magát, mint a szeretet. Pillanatok, amikor a gyász az asztalnál ül veled. Amikor az álmaid darabokra hullnak. Amikor az élet olyan módon tesztel, amire nem is számítottál. Szóval ne menj hozzá ahhoz, aki csak a kiemelés miatt van ott. Menj hozzá ahhoz, aki megölel, amikor összetörsz. Kit nem ijeszt el a mocskod. Ki suttogja, hogy "megoldjuk", akkor is, amikor egyikőtöknek sincs fogalma róla, hogyan. Ki marad, ha lecsap a vihar. Aki letörli a könnyeidet, tudva, hogy holnap újra eljönnek. Mert a nap végén a szerelem nem bizonyul a napsütésben. Bizonyított az árnyékban, a szenvedésben, az áldozathozatalban, és az egymást választásban újra és újra. Menj hozzá ahhoz, aki veled szenved. Az az aki marad
