[mentsd-meg-a-mehecsket]

The Age of Adaline

[onmagamleszek]

,,Ha az ember egyszer megszeret valakit, egészen soha nem gyógyulhat ki belőle.”

- Stephen King

[cafe-of-poetry-blog]

“Lelkem elröppen a Végtelenbe, tovább nem vágyom arra az egyre.”

— József Attila

[loveyouforeverthings]

Akkor jöttél amikor a legnagyobb szükségem volt rád és akkor is mentél el.

[the-way-i-see-thingss]

30

a nap végén

minden arról az emberről szól

akit a tömegben keresel akkor is, ha tudod jól, hogy nem lesz ott

akinek elsőként mondanád el a jó híreket és talán a rosszakat is

aki miatt nem használsz egy szót vagy egy kifejezést, mert rá emlékeztet

akiért hosszabb úton mész haza

aki nem csak hajnali kettőkor hiányzik, amikor egyedül vagy, hanem délután kettőkor is, a tömegben

akinek az üzenetében reménykedsz a telefonod összes rezgésére

akiről pontosan tudod, hogy már sosem jön

és mégis, egy részed

örökké várni fogja

[the-way-i-see-thingss]

a továbblépésről

nem akkor léptél tovább amikor látsz róla egy képet és nem rándul görcsbe a gyomrod,

hanem akkor

amikor újra látod tisztaszívből nevetni és boldognak lenni

és képes leszel majd a szemébe nézve őszintén azt mondani

“nem akarom ezt többé.”

[karinakemenesi]

Mindig eljön az a pont, amikor már nincs mit mondanunk a másiknak.

[vercseppekazesoben]

idővel elfelejtjük egymást

talán így lesz. elfelejtjük egymást, a nevünket és az arcot. nem emlékszünk majd a másik szemére és hangjára. hiába agyalunk, nem tudjuk majd, milyen volt a mosolya.

és ha ez megtörténik, már tudjuk: ezzel elvesztettük önmagunkat.

[bad-fairy-princess]

“Én tudom mit veszítettem. Te tudod?”

@crybaby0808

[haeztlatodmegertesz]

Mi a legnehezebb az életben?

Elfogadni, hogy nincs mindenkinek hely az életedben, akinek akarod hogy legyen.

[gondol-atok-deactivated20190804]

“Lehet, hogy 10 év múlva találkozunk egy kávézóban és újra fogjuk kezdeni.”

—

[itsmeyoudontknowme-deactivated2]

Azon gondolkodtam

Vajon gondoltunk már egymásra egyszerre?

[juhaszbence]

Útonálló

A boldogsághoz vezetőn Pont útba esel megint. Nekem te folyton, Folyton útba’ vagy.

/Juhász Bence/

[morningpoetry]

Papp M. Bori: Idegen

Megérkezel, volt, mikor ide jártál haza. Ismerős vagy a háztömböknek, tudod, hol kell megbotlani a macskakövön. A pultos a szokásost adja, annyira örül neked, hogy nem hajlandó elfogadni a borravalót. A barátaid tenyértől tenyérig hordoznak, nem jutnak dűlőre, hogyan tartsanak meg. Senki nem áll be a sor elejére, nincs tükröződés a kirakatok üvegén, a villamoson mindig marad egy üres hely a négyes ülésben, téged keresnek a tekintetek, kiváltképp az övé. És te mégis valahol máshol szeretsz lenni.

[juhaszbence]

Szakadás

Ma találkoztam veled utoljára - úgy. Megfogadtam, hogy nem fogom magunkat rímekben megörökíteni, Azt hogy ma is még, hogy szerettük egymást, az utolsó pillanatig, És hogy mi ezt hogy nem akartuk. Nem fogom magunkat megörökíteni úgy, Hogy legyen ebben bármire is emlékezni. Szeretlek, de most mennem kell. Ne haragudj.

/Juhász Bence/

[juhaszbence]

Ébrenlét

Forgolódom rajtad

Régi vágyakon akadva fenn

Szemtelenül magamba lesve

Hanyag módon gondolatlan

Búrjánzik egy már

Régen beforrt seb.

/Juhász Bence/

[egy-srac-elete]

“Egyszer rá kell jönnöd, hogy néhány ember nem harcolna annyit érted, mint te értük.”

@egy-srac-elete