Nem utáljuk mi egymást valahonnan?
The Bowery Presents
todays bird
Cosimo Galluzzi

Jimmy Eat World
Sade Olutola

Product Placement

Love Begins

roma★
hello vonnie

❣ Chile in a Photography ❣
untitled

Kiana Khansmith
𓃗

ellievsbear
The Bright Sessions
Cookie Run:Kingdom Official!
One Nice Bug Per Day
d e v o n

blake kathryn
PUT YOUR BEARD IN MY MOUTH
seen from Italy

seen from United States

seen from Canada
seen from United States

seen from United States

seen from Belgium

seen from Türkiye

seen from United States

seen from Italy
seen from Australia

seen from Malaysia

seen from Malaysia

seen from Germany
seen from United States
seen from United States
seen from Saudi Arabia

seen from United Arab Emirates

seen from United States

seen from Russia
seen from Singapore
@menekulesazalmaiba
Nem utáljuk mi egymást valahonnan?
Te véresre csókoltad a számat
és lihegve kértél, hogy maradjak.
Nem maradok.
Menj be szépen, én meg elindulok
a mérföldkövek között a sárban.
Mit nézel?
A hófehér éjek után ugye-e
könnyező, foltos olvadás szakadt.
Hallod?
A vézna fákban a nyárt
siratják most korhadt, téli szentek.
Ne sírj.
A könnytől csúnya lesz a szemed
és nem bírom folytatni, ha könnyezel.
Hallod-e?
Szél szánkázik zúgva a dombokon
és itt te előtted fodros a sár.
Megértettél?
Sár. Sár és Gyűlölet van az alján
minden csillogó, nagy szerelemnek.
Most menj.
Érzem, hogy imádlak és gyűlöllek
és ezért most itthagylak az úton.
Kedvesem.
Nagyon, nagyon szerettelek és hogyha
találkozunk, talán újra kezdem.
Menj már.
Meg mindig imádom a humorod:D
Azt hiszem épp most fogadták el a szakdolgozatomat.
Megöltem a saját boldogságomat ilyen fiatalon, azzal hogy valakit jobban szerettem mint magamat.
Frozen Kingdom (by ginaups)
~ BSW - Mióta elhagytál
“És senki, senki nem jött úgy mint te
Senkit nem szerettem így, senki nem fogott így meg
És talán soha nem is fogok, és én ezt el is fogadom
Csak már nem akarom ezt, mert én nem bírom ezt”
Áhh imádom bármennyire is szomi🥺💪🏻🌪
Fejemben elmosódtak már a vers sorok
Tisztán emlékszem az összes fajta fájdalomra amit te okoztál.
Végül nem akartam rajta már segíteni, megmentettem magamat.
Az idén nyáron szabadjára engedem a képzeletem, de azért ne rémüljön meg, Marilla, mert csak ésszerű korlátok közt leszek fékevesztett.
Anne otthonra talál