bende tamás

"és mégis, hogyha valamit tudok, hát ezt tudom, e forró folyosót, e nyílegyenes labirintust" facebook.com/poet.bendetamas

[bendetamas-blog]

[bendetamas-blog]

Nem fordulsz vissza

“Sosem mesélem el, hogy mit tettél velem, bár jogod volna tudni, mióta nem láttalak, hányszor gondoltam arra, hogy meghalok.

Minderről azonban tényleg nem beszélhetek.

Lehunyt szemmel a fogkefe után nyúlsz, leülsz a kád szélére, és összerezzensz a hideg érintésétől.

Aztán felöltözöl és mondasz valamit, amit hosszú időbe telik megértenem.

Nem fordulsz vissza, amikor távozol.

Az ajtóhoz lapulok, és lélegzetvisszafojtva számolom, hány emelettel lejjebb szűnnek meg lépteid.“

[bendetamas-blog]

Felejtő

“Csak a szuszogásodat tudnám kiverni a fejemből. Megmosolyogtató tüsszentéseidet. Gerinced ívét a fürdőszoba narancs fényében, vagy ahogy a fogkefét fogod. Vészesen közel a fejéhez. Metszőfogad alig észrevehető hibáját, a mosolyráncot a szád sarkában.

Ezeket kellene valahogy elfelejteni.“

[bendetamas-blog]

Minden reggel

“Mezítláb megyek ki a körfolyosóra, leülök az ablak alá, és nézem, hogyan mozdul az árnyék a szemközti falon.

Amíg alszol, a korán kelők szótlanságával készítem magam arra, ami jön, ami elkerülhetetlen.

Mert minden ébredés felhasítja bennem, amit gyerekkorom óta próbálok csitítani, hogy végtére is én nem idetartozom.”

[bendetamas-blog]

Visszaalszom mégis

“A másik oldalra fordulok, és résnyire nyitom a szemem. Nyilvánvalóvá válik, hogy fekszik mellettem valaki. Percekbe telik, mire felismerlek. Ettől valamelyest megnyugszom. Egyre nehezebb megszoknom az ölelést.

Szeretsz, de ez nem azt jelenti, hogy mindez mégis elviselhető.

Elképzelem, hogy csonkolt lábú őzekről, varratokról és belső pusztulásról mesélek neked. Megfogadom, ha felébredsz, reggelit készítek, és megkérlek, maradj.

A kiszolgáltatottságról csak összefüggéseiben tudok beszélni.

Szétnyílnak a függönyök, és a szomszéd ház ablakai megrepednek.“

[bendetamas-blog]

Visszatérő álmaimban

“Megérzem, hogy a sötétben ül mellettem valaki. Mintha épp velem szeretne élni, úgy simítja a hátam. A nevemen szólít. Nem nézek rá, csak megfogom a kezét.

A lovak lassan lehajtják fejüket.

Összetört bordák között rekedt nyerítés a szó, ami ébredés után szakad ki belőlem.”

[bendetamas-blog]

Merülünk

[bendetamas-blog]

Vonzás

“Amíg a bolyongást fel nem váltja az elrendelt megérkezés, mindketten ugyanarról álmodunk. Súlytalan habok közt zuhanunk, karnyújtásnyira mindattól, amit el kellene felejteni.

Egyre görcsösebben vágyjuk a beláthatatlan szirteket, mégis szűk hasadékokba bukunk alá, és parttalan óceánok felett repülünk, anélkül, hogy a földet érés ígéretéből bármit is értenénk.”

[bendetamas-blog]

Hanyatt

“Azt akartam válaszolni, hogy nincs igazad, mert nézz körül, mennyire egyedül vagyunk.

Ez a legkövetkezetesebb ebben a legömbölyített vágyódásban, amit jobb híján életnek nevezünk.

Nincs szavunk, ami kifejezhetné a távolságot két egymás felé elindított, majd hirtelen félbeszakadt mozdulat között.”

[bendetamas-blog]

[bendetamas-blog]

Mantra

“Látod túl sok a beszéd olykor elragadtatom magam és csak mondom és mondom mintha lenne értelme mintha ez számítana is bármit mintha innentől nem lennénk végképp magányosak és nem lenne túl sok a körülmény vagy legalábbis az amit mi annak hiszünk és látod igyekszem egyre csak igyekszem nem elereszteni görgetni tovább növelni szélesíteni ezt a verset mert félek ha nem teszem meg vége lesz“

[bendetamas-blog]

Közömbös

“Sosem tudtam, a madarakat röptükben éri-e a halál, vagy egyszer csak megérzik, hogy eddig és nem tovább, és ez a felfoghatatlan ösztön arra készteti őket, hogy leszálljanak, mondjuk egy tó partjára, hogy aztán ott oldódjanak fel a légnél is szabadabb szabadságban, megmenekítve így a testet, megkímélve a könnyű, üreges csontokat repedéstől, töréstől, zúzódástól.“

[bendetamas-blog]

A ház

“Északon, a szárazföld szélén egészen másmilyenek a házak.

Összekapaszkodó, lombtalan fák között találok rá erre az egyre. Ha lesz házam, ilyet szeretnék, piros tetővel és fehér ablakkeretekkel, amik alkonyatkor szinte világítanak.

Biztosan itt fogok élni, ahol csupa kékség vesz körül, ahol olyan kék a tenger és az ég, mint a kabátod, ami évekig nálam maradt.”