A gondolattal játszom el,hogy jó ember még lehetsz

De ez ott bukik meg amikor a fájdalmunkon nevetsz.

[drogos-voltam-17-blog]

“A vágások a karom a bizonyítékai annak, hogy még vannak érzéseim. És annak hogy a magány kurvára fáj”

—

[drogos-voltam-17-blog]

“Engem nem kell sajnálni,talpon vagyok még mindig.”

—

[drogos-voltam-17-blog]

“Volt hogy az energiaital és 3 frontin volt a reggelim mellé három szál cigivel . Délelőtti programom a hányinger szédülés és a panikroham. A semmiből jövő sírás és az eltűnő levegő . Aztan Azt mondta az orvos ha így folytatom búcsút mondhatok a keringesemnek. Ő is összeomlik ahogy én. A pszichológus sem mondott semmit csak azt hogy gyönyörű vagyok és erős. Az emberek csak egy lányt láttak aki nem akar élni. Azt egyszer amikor már nem bírtam nyitva tartani a szemem, amikor már 8 napja volt annak hogy utoljára ettem , sötét lett és hideg , aztán meleg és újra faztam. Sírtam , remegtem , nem volt levegő korulottem, csak sok kikerekedett szempár és akkor , nem akartam meghalni, levegőt akartam élni akartam. Boldog akartam lenni. És azóta boldog vagyok a legapróbb dolog is boldoggá tesz. Ha az ember megjárta a poklot Nem kíván oda vissza menni. Mert én igen is meghaltam. A lelkem halott volt és mások csak folytogatták. Én meg nem kaptam levegőt. Most levágtam azokat a karokat. És senki Soha többé Nem kerül közel hozzám és a lelkemhez.”

—

[drogos-voltam-17-blog]

“Cigaretta füst, úgy fáj, úgy éget. Képzeld el, miattad már hány szál elégett. Egyet érted, egyet értem, egyet értünk. Vajon a sírköveinkre azt írhatjuk majd, éltünk? Mi más is lehetne ez, ha nem átok? Akarni fogod még a csókom, meglátod. Vagy csak a füst az, ami most elvakít? A szerelem az, ami sajnos mindenkit elbutít. Érted gyújtok hát rá, az utolsó szálra. Ajkamra veszem, mely sosem ért a szádra. Beszívom mérges füstjét mélyre, Mert még mindig te vagy az, ami a legjobban kéne.”

—

[apokolbanujralatlak]

Ha elég bátor lennék...

Én csak megköszönném neked.

Köszönöm, hogy ráébresztettél hogy nincs olyan hogy szerelem. Hogy bármennyire is azt hiszed bízhatsz bennük, kurvára csalódni fogsz. Köszönöm hogy ráébresztettél hogy engem soha senki nem fog szeretni és csak magamban bízhatok. Csakis magamban.

[osszetortlelekdarabok]

Éjszakai gondolatok

Fent vagy az égen, én pedig itt lent a mélyben.

Hallok egy hangot a fejemben, mely

Komor, koszos, mocskos, karcos.

Dúdol, morog majd a lelkembe nevet,

Azt mondja: „Nem vagy kitartó, erős harcos”.

Fagyos a szívem, fagyos lett itt minden,

Halott a lelkem, itt bent már semmi sincsen.

Átkozz, tépj szét, gyötörj kedvedre,

Ölelj, csókolj, szeress, csábíts szerelemre.

Száraz a virág,

Hisz gyökerestől tépted ki,

Reszket a szívem,

Ha eltűnsz, mi számomra fájdalmas kín.

Büntess, érints, majd szólj hozzám kedvesen,

Vesszünk el együtt a mámorító bűnben.

Magányom börtönében csendben elalszom,

Lehajtom a fejem, miközben rólad álmodozom.

[they-call-me-aromantic]

-Mi történt veled? Hová lettek az érzelmeid?

-Nem tudom, egyszerűen csak így ébredtem egy reggelen és most biztonságban érzem magam a falaim közt.

[visszaakarokmenni]

A közöny a legnagyobb bosszú, nem igaz?

[a-lany-aki-irt]

Mert, ha kellett

Húsom volt

Étked.

Vérem volt

Italod.

Ereim szoros

Kötél,

Szakadékba logó

Menedék.

Vakon

Követő, ostoba

Cseléd.

[blackownedeverything]

Vannak dolgok, amiket nem igazán lehet szavakba önteni. Annyira fájnak, hogy az ember inkább bezárja őket.

[dangel-here]

Megbántottam másokat,

miközben próbáltam túlélni a másoktól kapott bántásokat.

[hegekkelnevetni-blog]

emlékszem még jól a sötétben láttalak félni,

rettegve az Istenedtől segítséget kérni,

hazudj csak, de ne feledd, hogy én voltam ki láttam,

és én voltam, ha tombolt a vihar mögötted álltam...

[nemvoltamelegjoneki]

Az emlékek után még az álmok is csak ölnek...

[pokolbol-fel-aztan-vissza]

Szokásommá vált folyamatos rólad fantáziálni. Most, hogy már nem gondolok rád, szinte üresnek érzem magam. Mintha egy régóta űzött hobbit hagytam volna abba. Mintha hiányozna valami az életemből. Mintha hiányozna egy darab a szívemből. Hiányzol is talán. De nem kérlek vissza többé már.

[why-am-i-soo-sad]

Azt hittem, megint magamra hagytak, de aztán rájöttem, hogy mindig is egyedül voltam.

[te-vagy-a-boldogsagom-forrasa]

Azok a bizonyos örök barátok,akikkel már azt sem tudjuk mi van.

[drogos-voltam-17-blog]

Apu

Szia apu, gondoltam felhivlak, mivel te sosem hívsz engem..tegnap láttam egy kislànyt az apukájával játszani, sokat nevettek. Eszembe jutott, hogy te soha sem jàtszottál velem. Apu mondd…te miért nem szeretsz engem? Hallod apu? Ja, letetted a telefont. Nyilván fontosabb dolgod van

Szia apu, megint én vagyok..Nem hivtàl vissza…hova tüntél? Apu miért van az hogy én nyúlok a kezedért, de sosem érem el? Apu miért van az, hogy én nyúlok a mélybe érted, de csak egyre mélyebbre kerülök nélküled?

Apu, te miért nem törődsz velem? Miért van ez a sok kérdés bennem? De, hisz te nem is szeretsz…Apu…te voltál az első férfi aki össze törte a szívem és már soha senki nem fog ekkora fájdalmat okozni.

Apu, miattad én folyamatosan meg akarok halni, apu én miattad vàgdosom magam. Apu, én miattad fogom megtenni. Én miattad fogok meghalni.

Apu, viszlàt…én màr nem küzdök érted. Apu…Örökké szeretlek. Még ha te nem is.

Apu…sajnàlom hogy màr nem én vagyok a kertben játszó rózsaszín ruhás kis hercegnőd. Apu…sajnàlom hogy nem én vagyok az, akire büszke lehetsz hogy a lànyod. Sajnálom hogy én vagyok az életed csalódàsa…Sajnàlom.