„Nem gondoltam, a magyar néplélek annyira sérült, hogy ez ekkora adag orvosság lehet” – Interjú a sükösdi SUGO Tamburazenekar vezetőjével
Két évvel ezelőtt teljesült a másik álmom: elkezdtem hangszereket gyártani, amihez húsz éve gyűjtöttem és szárítottam a fákat. Úgyhogy volt éppen annyi, hogy minden gyerek kezébe tudjak hangszert adni, és megalakítottuk külön a SUGO Tamburazenekart. Ennek híre ment a Tisza központjában is. Így Rost Andrea a „Zene mindenkinek” országjáráson lejött hozzánk. A roma önkormányzat és a helyi Tisza Sziget szervezte oda a gyerekeket: hoztak légvárat, pattogatott kukoricát meg a művésznőt, aki együtt énekelt a gyerekekkel.
Ricsi akkor odament Rost Andreához, és kérdezte tőle:
„Néni, beénekeltél?” Erre Andreának elkerekedett a szeme: „Hát te, kisfiam, ezt honnan tudod, hogy így kell?” – „Én zenész vagyok. Nekünk van itt egy tamburazenekarunk” – válaszolta Ricsi, majd minden gyerek feltette a kezét, hogy ők mind tamburások. Néhányan hazamentek hangszerért, és rögtönöztek egy kis bulit, ami után Andrea meghívta a zenekart egy adventi jótékonysági koncertre a Klebelsberg Kultúrkúriába, ahol ő volt a sztárvendég. Nagyon sokat beszélgettem vele később arról, hogy merre kellene vinni a zenei oktatást. Majd egyszer csak felhívott, és mondta, nagyon szeretnének támogatni minket. De nem tudtam, hogyan tehetik ezt politika nélkül. Végül a Ludas Matyi Alappal állapodtunk meg, ahová az EP-képviselők beadják a fizetésük egy bizonyos százalékát. Mivel a hangszereket én készítem, furcsa lett volna, hogy azokat adományból én vegyem meg saját magamtól. Így csak erősítőket, kábeleket, tokokat és ilyesmiket tudtam venni, megmaradt a pénz fele.
Andreáék végül elmentek a Lidlbe, és vásároltak minden családnak egy-egy adománycsomagot is – ezeket hozták el Péterrel és a Változás Egyesülettel. Akkor készült az az elhíresült videó, amely bejárta az internetet. A gyerekek akkor hívták meg Pétert az adventi koncertre. Péter mondta, hogy „jó, akkor beírjuk a naptárba” – hát nem gondoltuk komolyan, de eljött. A saját autójával, privátban, testőrök és stáb nélkül. Vásárolt egy jegyet a pénztárban, majd leült valahol, ahol éppen talált helyet. Nem mint a sükösdi pékség átadóján, amikor a fideszes államtitkár úrnak előre ki volt rakva a „VIP” feliratú szék, mi pedig ott álltunk a gyerekekkel az esőben. A szervilis megafonos bohóc ugrott az államtitkár úr feje fölé tartani esernyőt úgy, hogy ő ázott, és a mellette lévő két fideszes néni kontyába csöpögött a víz az esernyőről. Ráadásul a gyerekek is áztak a hangszerrel. Akkor fogtam, felemeltem a nemzeti színű szalagot az ajtóban, és betessékeltem őket alatta, hogy „majd akkor folytatódik a ceremónia, ha elállt az eső”. Abszolút nem tetszett a közönségnek, de pont nem érdekelt. Péter épp az ellenkezője: leült oda, ahol volt hely a nézőtéren. Később hívott minket a Tisza október 23-i rendezvényre, de nemet mondtam.
Miért mondott nemet?
Nekem az értékrendem tíz éve is ez volt, most is ez, és tíz év múlva is ugyanaz lesz, ha megérem. Ezért fontos, hogy a SUGO-t mindenféle politika nélkül szeretném vinni. A Tisza iránya most párhuzamban van az enyémmel, de ettől még az összes projektem, amit a gyerekekkel végzek, politikamentes. Úgyhogy a pártrendezvényt nem vállaltam el, hiába kérték. De mondtam Péternek, hogy állami ünnepekre eljövünk. „Nyugi, megoldjuk” – mosolygott vissza, és tényleg, betartotta az ígéretét. Akkor jött ez a szombati fellépés. Hát, nem gondoltam, hogy a magyar néplélek annyira sérült, hogy ez ekkora adag orvosság lehet – ez a szeretetcunami, ami az egészből árad. De nagyon örülök neki, hogy most ilyen élmények töltik fel az embereket."
Local hero!
kaledo-art
romaincrisis
tangentwithtanner
germansingergirl
gummygunk
dailybridgerton
origamiaround
dededos
