vannak napok, amikor sikerül elfelejteni egy pillanatra
aztán valami egészen apró mozdulat emlékeztet
egy illat, egy dal, egy fény az ablakon
és hirtelen újra ott van minden, amit el kellett volna engedni
csak ülök, és nézem, ahogy a pillanat lassan kifut belőlem
mint a víz a tenyeremből, nem lehet megtartani
már nem fáj úgy, mint régen, de nem is múlt el
inkább olyan, mint egy régi álom, ami néha visszatér, csak hogy emlékeztesse magát, hogy létezett
néha elhiszem, hogy minden rendben van
máskor meg csak a csend válaszol, és tudom, hogy hazudtam magamnak
oktober 26, 2025



















