“Csak ezt a Májust hagyd, hogy végigégjen! Oly könnyű volt veled, s velem nehéz. Múltunk lakik ma minden létigében. Nem baj, ha nem hiszel. Fő, hogy remélsz. Platánfa ága csüng a vén ereszre. Beléd oly görcsösen kapaszkodom. Felnőtt még nem vagyok, de már gyerek se. Se bölcsőm nem volt, sem kamaszkorom. De minden olvadást fagyok követnek: A polcon Rilke dől egy Proust-kötetnek – eltűnt időnkben mennyi révület! És mennyi szép remény zenéje benned! Hát mondd: ha most ez így veled ma nem megy, hogy is mehetne bármi nélküled?”
—
Závada Péter : Szinopszis
Annyira jó vagy.












