Az emberek tönkreteszik a virágokat, mert szépek;
És tönkreteszik önmagukat, mert nem látják magukat szépnek

gracie abrams
sheepfilms
will byers stan first human second
occasionally subtle
Not today Justin
The Bowery Presents
noise dept.

★

No title available

ellievsbear
trying on a metaphor
he wasn't even looking at me and he found me
𓃗
TVSTRANGERTHINGS
2025 on Tumblr: Trends That Defined the Year

Origami Around

Love Begins
I'd rather be in outer space 🛸
Jules of Nature

❣ Chile in a Photography ❣
seen from United States
seen from Brazil

seen from United States

seen from Ghana
seen from United States
seen from Australia
seen from United States
seen from United States

seen from United States

seen from United States

seen from Singapore

seen from Malaysia

seen from Brazil
seen from Armenia

seen from Australia

seen from Vietnam
seen from United States

seen from United States
seen from Armenia
seen from Saudi Arabia
@coretouch-blog
Az emberek tönkreteszik a virágokat, mert szépek;
És tönkreteszik önmagukat, mert nem látják magukat szépnek
“Ezt más nem értheti. Azt amin keresztül megyek. Mert tényleg vannak napok amikor rendben vagyok. Amikor azt érzem, hogy végre levegőhöz juthatok. Nem emésztenek a gondolataim. Mosolygok. Közvetlen vagyok. Kedves. Türelmes. Viszont elég egy perc hogy minden tönkremenjen. És még rosszabbul érzem magam mint előtte.”
— Kate Moore (via restinpeacemyangel)
hahaha.
Teljesen másképp működöm. Másképp látom. Másképp kezelem. Másképp félek és másképp szeretek.
Sajnálom, de nincs többé energiám tartalmatlan barátságokra, erőltetett kapcsolatokra és értelmetlen beszélgetésekre
Nem gyűlöllek, nem haragszom már rád, sőt inkább azt hiszem, köszönetet kell mondanom neked azért, hogy elhagytál. Voltak idők, amikor képtelen voltam szeretni önmagam. Azokban az időkben láttam benned a legtöbbet. Azt hiszem, ha igazán őszínte akarok lenni önmagammal szemben, akkor be kell ismernem, hogy függtem tőled. Adni akartam neked. Mindent, ami csak tőlem telik. Annyira görcsösen küzdöttem a figyelmedért, hogy időközben elfelejtettem szeretni önmagam. Elfeledkeztem a saját igényeimről, a saját vágyaimról, és helyette csakis rád fókuszáltam. De azt hiszem mindez hiába volt. Te sosem ismerted a szeretet azon formáját, amit én próbáltam mutatni. Benned kevés volt a szeretet irántam. A bántó szavaid, a megvető tekinteted azonban még mindig kevés volt ahhoz, hogy tovább tudjak lépni. Túljutni rajtad. Amikor elmentél csak feküdtem a padlón, egyedül voltam. Az elutasítás és a magány segített egy igazán fontos dologra rádöbbenni. Arra, hogy az egyetlen ember, aki velem van, az én magam vagyok, saját magam számára. Megértettem, hogy soha többé nem kell másra támaszkodnom, különösen nem egy olyan emberre, akinek én mit sem érek. Rájöttem, hogy a legnagyobb sötétben is ott van a szívemben az erő és a fény. Bár hinni akartam, hogy az, ami köztünk van, az igazi és lehet örökké tartó, de be kellett látnom, hogy egy mérgező kapcsolat a legkevésbé sem az, amit megérdemelnénk. Tudod, lehetett volna másképp is, de te hagytad, hogy folyton megkérdőjelezzem önmagam, a határaimat, az értékeimet, a szerelmemet. És lehetnék rád dühös talán, de valójában én voltam a naiv. Én voltam,aki túl sokáig tűrt. De eljött végre ez a pillanat is. Megerősödtem. Önmagamra találtam. Végeztem az álmatlan éjszakákkal. Végeztem a folyamatosan mardosó kérdésekkel, hogy vajon “szeretsz-e engem?” Mostanára már más ember lettem. Igazi, erős és öntudatos nő. Aki pontosan tudja, hogy milyen szerelmet keres. Olyat, ahol nincs szükség a másik ember túlféltésére, vagy görcsös kapaszkodásra, mert nem kell könyörögni a szerelem érzéséért.
"Hogyha elmesélem a múltamat nem azért teszem, hogy sajnálj. Azért teszem, hogy megértsd, hogy miért, és ki is vagyok én."
Annyi mindent elbasztam már (amit csak lehetett), ezt nem akarom
Imádom, amikor a rokonok azt hiszik, hogy ők mindent tudnak.
Fogalmam sincs, hogy jelenleg mit csinálnék legszívesebben: elszívnék egy cigit, berúgnék, dühöngenék vagy éppen bőgnék órákon keresztül. Talán egyszerre az összes.
Miért pazaroljuk a drága időt szomorkodásra
amikor szexelhetnénk is helyette?
nem foglak zaklatni
ha hiányzom
Írsz.
Ha meg nem
Így jártam..
Egyre inkább kezdem elveszíteni az érdeklődésem minden iránt.
“Én egyébként egyáltalán nem gondoltam, hogy ez ilyen fájdalmas lesz”
erzelmekkel-teli-halott