Búcsú
Már egy ideje nem láttalak, nem beszéltünk és nem is hallottam felőled, részben szándékosan is szakítottam meg minden csatornát ami hozzád vezet. Csak el akarom mondani Neked, hogy hiányzol, hiányzik a mosolyod, hiányzik, ahogy táncolsz a nappaliban, hiányzik az életkedved, az érintésed, a tekinteted, az ajkad puhasága, a bőröd selymessége, lelked mélysége.
Mélységed, mellyel tátongó űrt hagytál magad után. Vannak napok, amikor alig gondolok rád, amikor a hétköznapok sűrűsége feledteti érzéseimet. És csak jön egy pillanat, amikor újra minden érzés magával ragad, és olyan mintha tegnap váltak volna el útjaink. Akarom, hogy tudd, rengeteg mindent megbántam, hogy visszatkeintve tisztán látom hibáimat, és emberi gyarlóságaimat.
Eleinte nem is tudtam megbocsátani magamnak. Csak el szeretném mondani Neked, hogy köszönöm. Köszönöm az együtt töltött időt, hogy szívembe zárhattalak, az érintéseket, emlékeket, és szavakat. Már csak pozitívan emlékszem vissza rád, megbocsátottam Neked is és magamnak is, és ezzel együtt elengedtem Magunkat.
Elengedtelek, de emléked bennem fog élni továbbra is. Csak szeretném, hogy tudd, annak ellenére, hogy mennyi fájdalmat okoztunk egymásnak, áldom az eget, hogy azon a nyári estén, amikor találkoztunk, nem mentem haza a többiekkel, mert az az este mindent megváltoztatott. Hullámvasutas utazásunk egyetlen percét sem bánom.
Csak el szeretném mondani, hogy remélem, megtalálod az életben mindazt, amit Velem nem találtál meg, hogy Valaki úgy fog szeretni, és úgy fog törődni Veled, ahogy én azt soha nem tudtam megadni Neked. Kívánom, hogy szeresd Önmagad, szeresd az életed, melynek minden perce ajándék. Csak el szeretném mégegyszer mondani, hogy szívembe zártad magad, ahonnan kirepültél ugyan, de emléked örökre ott marad.