Ha visszamehetnék, elhiszed, hogy másképp csinálnám?
will byers stan first human second
RMH
Peter Solarz

Janaina Medeiros

izzy's playlists!
Cosimo Galluzzi

shark vs the universe
taylor price
we're not kids anymore.
tumblr dot com
noise dept.

ellievsbear
AnasAbdin
Aqua Utopia|海の底で記憶を紡ぐ
🪼

祝日 / Permanent Vacation
hello vonnie
KIROKAZE

Kiana Khansmith
let's talk about Bridgerton tea, my ask is open

seen from United Kingdom
seen from Sweden
seen from United States

seen from United States
seen from United States
seen from United States

seen from United States

seen from United States
seen from United States
seen from United States

seen from Canada

seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from Vietnam

seen from Chile

seen from United States
seen from United States
seen from United States
@csak-egy-almodozo02
Ha visszamehetnék, elhiszed, hogy másképp csinálnám?
Amikor meghallod a rádióban azt a bizonyos zenét, ami rá emlékeztet és magával ragad az érzés, hogy mennyire üres az életed nélküle.
soha nem voltál B terv
Nem kerestél egy egész héten át. Gondoltam magamban, ennyi volt a nagy ígéreted, megint. Nem is igazán foglalkoztam a dologgal. Egészen addig a reggelig amíg meg nem pillantottalak a bevásárlóközpontban.
A szívem elkezdett kalapálni és haragot éreztem. Amikor megláttál csak annyit vettél észre, hogy elindultam feléd. A lábam és a hangom remegett, a szívem zakatolt. Mikor oda értem hozzád, csak annyit kérdeztem “Megint mi ez az egész”?
Úgy éreztem megint csak egy játék vagyok neked, amit ha megunsz felteszed a polcra. Gyűlöltem ezt az érzést. Azt mondtad a barátnőd egész héten nálatok van, azért nem kerestél. Hívni akartál, de nem volt lehetőséged rá. Ezt tudomásul vettem és inkább elmentem.
Ma reggel össze futottunk az iskolában. Nekem dolgom volt, te pedig a tanárokat vártad a búcsú ajándékok miatt. Mikor felértem az emeletre, magadhoz öleltél.
Miután mindketten végeztünk a dolgunkkal, elmentünk együtt a boltba. Ott ültem melletted az autóban és csak arra tudtam gondolni, mennyire hiányzik minden, ami régen volt.
Amikor kijöttünk a boltból, beültünk a kocsiba és kerestünk egy nyugis helyet ahol beszélgethetünk. Őszintén, tabu nélkül.
Össze szedtem minden erőm. És elmondtam. Elmondtam, hogy hiába telt el másfél év azóta, hogy össze törtél még mindig nem tudtalak elengedni. Nem értetted miért. Azért mert nekem megmutattad, milyen is vagy valójában. Hogy az a kemény srác a suliban, mennyire törékeny. És bele szerettem teljesen, abba aki vagy.
Megint feljött a múlt, hogy mennyire jól éreztük magunkat. És mennyi titkot őriztünk. És most is mindenki előtt titkoljuk, hogy találkozgatunk. Aztán mondtál valamit amitől lesokkoltam.
“Ha nem lenne a barátnőm akár minden héten levezetném azt a 140 kilómétert, hogy elhozzalak otthonról és veled lehessek.”
Megint nem értek semmit.
Reggel amikor felkeltem éreztem, ez a nap más lesz. Csak az járt a fejemben, ma látlak életemben utoljára mert elballagunk és más irányt vesz az életünk.
Bent ültek az osztályaink és egyszer össze akadt a tekintetünk. Aztán egyre többször néztünk egymásra. Gondoltam, rád mosolyogok, abból baj úgy sem lehet. Vissza mosolyogtál, a szívem ismét hevesen vert mint annak idején.
Szalagtűzés végén gondoltuk a lányokkal, hogy elmegyünk mert mindenkinek dolga volt. Mielőtt kiléptem az ajtón még egyszer rád néztem, te is engem néztél. Az ajtón kilépve megtorpantam. Azt gondoltam, nem lehet ennek így vége.
Össze szedtem minden erőm és oda mentem hozzád, hogy közöljem el szeretnék búcsúzni. Rám néztél és megöleltél, a fülembe súgtad hiányozni fogok.
Kicsit össze zavarodtam, hiszen több mint egy éve nem beszélgettünk. Néha a folyosón halkan egy sziával köszöntünk egymásnak.
Megkértelek, hogy egy pár szóra gyere velem ki a folyosóra. Láttam, hogy nagyon szomorú vagy , megkérdeztem mi bánt. A válaszodon nagyon meglepődtem.
Elmondtad:
mennyire hiányzik minden, ami köztünk volt.
hogy még mindig emlegetsz a szüleidnek
amikor össze veszel a barátnőddel, egyből eszedbe jutok
szoktad nézegetni az instámat attól függetlenül, hogy nem követed
mennyire megbántad amit velem tettél
bárcsak vissza mehetnél az időben, hogy másképp csinálj mindent.
hogy azért szakítottad meg velem a kapcsolatot egyik napról a másikra, mert bizonyítani akartál neki
Csodálkozva hallgattam minden szavad. Aztán megkérdezted maradok-e érettségin. Elmondtam, hogy másik iskolában tanulok tovább.
Te pedig lehajtottad a fejed, szomorúan azt kérdezted, hogy “akkor soha többé nem látlak?”
Össze szorult a szívem. Megígértem ez nem így lesz. Javasoltam, hogy sétáljunk egyet amíg nem indul a buszunk.
Miközben arra mentünk, ahol régen az első talinkon eltévedtünk feljöttek az emlékek. Kacagva sétáltunk az utcán és azt gondoltuk, mennyire jó volt minden régen.
Amikor már csak 10 perc volt a buszig, mondtam induljunk vissza. Úgy volt, hogy haza mész. De mivel arra ment a buszom amerre a barátnőd lakik, ezért eljöttél velem, hogy tudjunk még beszélgetni.
A buszon vissza néztük a képeket és jókat kacagtunk. Telefonszámot cseréltünk és egy fiú nevet írtál a telefonszámomhoz, hogy a barátnőd ne jöjjön rá, újra beszélgetünk.
Kisujj esküt tettünk, hogy keresni fogjuk egymást és megbeszéltük, ha hiányoljuk egymást telefonálunk, mire te azt felelted, hogy akkor nagyon sokat fog csörögni a telefonom.
Elmondtam neked, hogy azt hittem elfelejtettél és kizártál az életedből. Erre te azt mondtad, soha nem lennél erre képes.
Kiváncsi vagyok, vajon mi szerepünk van egymás életében.
Mindent ami bennem kavarogott régről azt elmondtam. Egyedül azt nem, hogy még mindig borzasztóan szeretlek téged.
Néztem, ahogy elmész, de úgy látszik soha nem tudlak elengedni, mert egyszer te voltál a mindenem. Tisztán látom, hogy az idő nem változtatta meg a dolgot.
- Never Forget You
Azt sem tudom ki vagyok, vagy hogy ki lettem…
- (@lathatatlanszerelem0423 )
És te nem is tudod mennyit sirtam miattad.
- (@lathatatlanszerelem0423
Holnap reggel már tényleg nem akarok felkelni.
Borzasztó nehéz nem bántani magam
Nem is tudom miert létezem hiszen ugyis mindent én rontok el.
Jelentéktelen vagyok.
“Érezted már azt, hogy sehova sem tartozol? Üdvözöllek a mindennapjaimban.”
erzelmekkel-teli-halott
Egész nap egy valamin kattogni. Egész nap.
“Életed apró hibáira 3 magyarázat lehet: 1. Gyerek voltál. 2. Részeg voltál. 3. Szerelmes voltál.”
—
Ismerem a hibáimat, nem kell folyton emlékeztetned rájuk. Hidd el, én gyűlölöm magam a legjobban miattuk.
Nem gondoltam volna, hogy sikerül túllépnem rajtad. Nem is jött össze.
Mosoly
Megtanultam, hogy nem számít milyen szarul érzed magad, ha mosolyogsz és elhitetted a világgal, hogy minden rendben, te csak még jobban összetörsz.