Láttalak álmomban.
Pont olyan szép voltál mint az utolsó csókkor.
Nem voltunk ott csak mi ketten, hanyatfekve a puha fűben.
Fogtad a kezem, néztük ahogy a bárányfelhők aranyszínt öltenek, majd átveszik a helyüket a csillagok.
Beszéltünk pont mint máskor. Mindenről és semmiről egyszerre. Múltról, jelenről és jövőről.
Hallottam dobogni a szíved, olyasmi volt aminél szebbet elképzelni nem tudok. Azt hiszem ha nem hallhatnám többé a világom nem forogna tovább.
Tudod, időnként tényleg azt szeretném, ha néhány órára nem lenne más csak mi ketten. Szeretnék elveszni a szemeidben, hogy aztán csókodban találjak magunkra.
















