az ámokfutó
utánam a pusztító özönvíz. ölelj magadhoz, szomjam csillapítsd.
nem érdekel a hová, a merre, csak vigyél el innen minél messzebb. úgy tartják: "nem szól szám, nem fáj fejem." csendben leszek, ezt megígérhetem.
anyósülésen lenni melletted - csipkésre cakkozod kínzó lelkem. jól tudom, te leszel a hóhérom, hacsak a kocsiból ki nem ugrom. holtan kéklő szemed, kezed, szíved; akarlak téged, de búcsút intek.
ajtót nyitok és kilököm magam. bőrömet marja a forró aszfalt, testem lüktet, csontjaim reccsennek, vérem csordul, húsom eleven. kiterülök az autóúton. körülöttem lágy szél fúj; lenyugszom.
nem jössz utánam, vissza sem nézel. ne felejts el, csak ennyire kérlek. később majd új útitársat szedsz fel - kocsikázni mégis másabb ketten.
idővel én is indulok tovább, ha nem nyel el a mélykék óceán.