Amikor a norvég black metal hullám előzményei és thrash gyökerei kapcsán az olaszok kerülnek szóba, akkor általában csak a Necrodeath-t meg a Bulldozert szokás megemlíteni, pedig a nyolcvanas évek végén a Schizo számított a legextrémebbnek a térségben, és akkor még úgy nézett ki, hogy komoly karrier előtt állnak. Az 1989-es Main Frame Collapse volt az első albumuk, de már a korábbi demóiknak olyan hírük volt az undergroundban, hogy az eredeti tervek szerint Chuck Schuldiner énekelte volna fel a lemezt, de ő végül a Leprosy munkálatai miatt nem ért rá és visszamondta a felkérést. Nem lett ebből tragédia, helyette Ingo, a Necrodeath akkori énekese (Into the Macabre és Fragments of Insanity korszak) csatlakozott a csapathoz, és az anyagot végül vele rögzítették. Magáról a lemezről nem szeretnék túl sokat pampogni, világszinten is a thrash metal legagresszívabb vállfaját játszották sokszor death metalba, sőt, grindcore-ba hajlóan, meglepően sok blastbeattel meg némi hardcore ízzel, de szigorúan európai feelinggel. Hallgatva a lemezt és visszagondolva az időszakra amiben született, valószínűleg a sepulturás arcok is agyonhallgathatták az együttes korai anyagait, de állítólag még Dani Filth is nagy rajongójuknak vallja magát. A lemez kiadása után a zenekar még egy évtizeden át erőlködött, de nem tudtak egyről a kettőre jutni, így a kilencvenes években hivatalosan feloszlottak. Próba.
jacobvanloon
blakekathryn
areudirty
theartofmadeline
vaporwave
gummygunk
origamiaround
