[koltoktollabol]

Tóth János: Még nem tudom

Ha majd nélküled

érkezik az est,

s vendégül a

magányt láthatom,

ha lelkembe a múlt

keserű emlékeket fest,

s ecsetéből lecseppen

a szétfojtó fájdalom,

ha hideg földön ülve

álomba zuhanva,

ujjam görcsösen

markolva magamba

neved mormolom,

ha ébreszt a hajnal

pacsirta hanggal

s élni hív,

hogy megyek-e nélküled,

még nem tudom.

[elfolytott-gondolatok]

[koltoktollabol]

József Attila: Miért hagytál el, hogyha kívánsz

Igaz-e, hogy érezlek most is,

Amikor messzire vagy tőlem?

Mért hagytál el, hogyha kívánsz,

Ha bennem lehetsz csak ünneplőben?

Mért nem csókolsz, ha úgy esik jól?

Mért fáradnak el a rohanók?

Mért rág szú-módra szét a tenger

Karcsú, viharra teremtett hajót?...

Tudom, hogy jössz majd. Úgy esel belém,

Mint szép, szikrázó mennykő a tóba!

De megégetnők-e a világot,

Vonagló lángokként összefonódva?

S pocsolyákba árkolt bús arcomba

Birnál-e nézni, ha én is belelátnék?...

Ó asszonyom, te balga, te bolond,

Játszót-játszó, ostoba, semmi játék!

[dalszoveg-planet]

Olyan, mintha a fájdalom körforgásában ragadtam volna

James Arthur - Deja Vu

[faszom-azegeszbe]

"Ó, te buta szív

Ó, te buta fej

Miért nem engeded

Hogy szeressenek?

Nem könnyű engem szeretni

És nem mondta senki, hogy megéri.. "

[erosnekszulettem]

Csak egy baj van azzal hogy túléltem...

Senki sem kérdezte meg hogy akarom e...

[fagyott-szent]

“Néha úgy érzem, hogy örökre tél marad. A combom a hidegtől fog reszketni, a bőröm a fagyos levegőtől összehúzódik, a hajam fénytelenül lóg majd mereven a szemembe. A csontjaim sajognak. A szívem ezer és ezer jéghideg tűszúrástól vérzik.”

— Felix Frozen

[dang-e-rous]

Úgy teszek mintha jól lennék

És várom a kitörő démonjaimat

Nagyot fog szólni.

[konoko]

[ki-nem-mondott-szavak-tengere]

Abban a pillanatban, ahogy az ajkaid becézni kezdenek, egy csapásra visszavedlek azzá a szeretet éhes, 15 éves kislánnyá, akit annak idején megismertél és kimentettél a saját lelkének romjai közül.

Minden csalódás és félreértett helyzet ellenére.

Akárhány éve is ismerjük egymást, ez sosem fog megváltozni. Amint meghallom a hangod engem szólítani, újra és újra kifordulok önmagamból.

Félek, hogy így sosem foglak tudni elengedni téged.

Pedig én is tudom, hogy az lenne a legjobb döntés.

[lombra-di-un-bel-fior]

Mindenkit csak eltaszítok magam mellől...

[dang-e-rous]

Same:)

[dang-e-rous]

Azt mondom erős vagyok, mert idáig eljöttem. És kibírtam, és fizikailag élek.

De vajon meddig?

Mikor mondom azt hogy elég volt?

Mikor bontom le a falaimat és ugrok vonat elé,mint az a 14 éves kislány?

Remélem soha, de ezt még én se tudom.

[dang-e-rous]

Ha még velem lennél akkor is őt jelölted volna meg? Vagy én díszelegnék ott és az én kommentemre válaszolnál?...

[kiakikera-deactivated20220329]

Próbálok úgy tenni, mintha nem lenne szükségem senkire, pedig úgy érzem lassan teljesen megsemmisít a magány.

[ki-nem-mondott-szavak-tengere]

Még mindig verseket írok rólad, így próbálom minden szavammal életben tartani, amit bennem hagytál.

Ha bánok bármit is az az, hogy nem éheztem többre ennél.

[dang-e-rous]

Csendes gyilkos

Némán,hang nélkül ölöm magam lassan ,hisz tudom hogy minden egyes kávé terheli a fájó szívem, S én mégis megiszok napi kettővel.

[dang-e-rous]

Melyik?

Ha két ember jóban marad miután szét váltak ,vagy sose szerették egymást igazán vagy még mindig szeretik egymást.