Pillanatkép
A múlt fájdalmai egy síkban metszik a jövő szorongásait de az életnek nem kell kiterjedés, szélesség formátlanul tör minden irányba az élet a tér a most még ha, el is veszünk néha a párhuzamosak és merőlegesek hálójában

@theartofmadeline
occasionally subtle
Alisa U Zemlji Chuda
Sweet Seals For You, Always
Misplaced Lens Cap

⁂
No title available
Three Goblin Art
2025 on Tumblr: Trends That Defined the Year

titsay
he wasn't even looking at me and he found me
will byers stan first human second
DEAR READER
let's talk about Bridgerton tea, my ask is open

JVL

祝日 / Permanent Vacation
noise dept.
Not today Justin

tannertan36

Janaina Medeiros
seen from Malaysia
seen from United States
seen from United States
seen from Jordan

seen from United States

seen from Australia
seen from United States

seen from Indonesia
seen from United States
seen from Germany

seen from Australia
seen from United Kingdom

seen from Singapore
seen from Saudi Arabia
seen from United Kingdom

seen from United States
seen from United States
seen from Canada

seen from Malaysia
seen from United States
@dangra
Pillanatkép
A múlt fájdalmai egy síkban metszik a jövő szorongásait de az életnek nem kell kiterjedés, szélesség formátlanul tör minden irányba az élet a tér a most még ha, el is veszünk néha a párhuzamosak és merőlegesek hálójában
Flow
Tanulom a Semmit
Az üres létezést
Az önmagáért való lélegzést
Tanulok lenni
Nem kitölteni a teret
Hagyni az időt folyni
A kontrollt eldobni
Hogy nincs kell, csak lehet
Művészet jól pihenni
Nehogy a lazítás fájjon
Akarástól munkává váljon
A súlytalanságot cipelni
A tökéletlenség ajándék
Tanít a hibákkal kacagni
Belül gyermeknek maradni
És látni: mindez csak játék
lenyelt fájdalomtól vérző torok néma dal szól a világ csak forog
kimondatlan szavak áztatnak párnahuzatot táguló falak szűkítik a tudatot
álmos Hold követ álomtalan Napot feszülő szövet köti a mához a holnapot
napszemüveget hord a lelkét védi csillagokkal táncol de a tüzet féli
eltemetett gyász visszatartja a levegőt bár szeretné úgy magát amennyire szereti, őt
op-art
Tükörszilánkok: az élük vág mélyebbre vagy a kép bennük?
Koronanapló XVII.
Zöngétlen lángok Kormos hangszálakon Benn égett kiáltás Hőemelkedésben visszhangzik
Koronanapló XVI.
Remeg a levegő Bizonytalan óramutató Előre menekül, de Holnap sem pihenhet
Koronanapló XV.
Négy fal között Ingerküszöbben elbotlani Megmentem a padlót Még felsérti az arcom
Koronanapló XIV.
Mérlegre tett szavak Kikapcsolom a gravitációt Hazug súlytalanság A tehetetlenség nyom
Koronanapló XIII.
Kényszer szülte ciklus Választott rabság Lennék most börtönrács Az félig szabad
Koronanapló XII.
Elképzelt kartempó Versek közt úszom Lélegzetvételért Alá kell merülnöm
Koronanapló XI.
Lokális minimum A lendület megmarad Zuhanás közben Megtanulsz emelkedni
Koronanapló X.
Kitekert jógamatrac A gyűrődéseim otthagyom Elnyújtott belégzés Kifújt gondolat
Koronanapló IX.
Összeköt a távolság Pontok egy gyerekfüzetben A valóságban Nem léteznek egyenesek
Koronanapló VIII.
Konzervbe zárt múlandóság Nem fér több a polcra Lencse szemek vádlón Magamat válogatom szét, helyettük
Koronanapló VII.
Énekel a Hold Egyszemélyes falka Az árnyékommal táncolok Elvétem a szívritmust
Koronanapló VI.
Minden nap egy új maszk Kívül rekedt élet A rések közé férkőzik Latexhidegen simogat
Koronanapló V.
Tintafekete pacák Vonuló gondolatfelhő Mennydörög a lélek Az eső is felfelé