[digitalislabnyom]

Tumblr is either sad or kinky.

[digitalislabnyom]

Tumblr is either sad or kinky.

[digitalislabnyom]

És most szorosan hunyom le a szemem, szorosabban mint bármikor, mert a struccpolitika alapján, ha én nem látom a problémát, a probléma nincs is, s ezzel létem új értelmet formál; Gyáva.

[digitalislabnyom]

És ahogy többet kapsz, megtöbb kell alapon el akarsz venni mindent, mert rossz vagy; Rossz vagy és nem tudod a határokat, csak azt, hogy neked nincsenek. Azt hiszed, hogy mindig egy kicsit többet kaphatsz az egyetlen jóból az életedben, akkor is ha már mindent elvettél, egyszerűen neked több kell, mert sosem elég, mert azt hiszed, neked jár ez; Jár a több. És te vagy a rossz és kapaszkodsz a jóba, a jóba mert benned semmi jó nincs. Egyszerűen magadba szívod és felemészted a jót, neked pedig több kell, de messzire mész és megintcsak nem tudod a határokat, mert neked sosem voltak. És most nézd meg, minden jót neked adott, annyit, hogy benne már semmi jó nem maradt, neked pedig ez sem elég. Rossz vagy és romlott. Mindent elveszel, mintha legalabbis járna neked.

[digitalislabnyom]

"Szakállas viccekkel kezdte, meg akarta mutatni, milyen rendes tag. Nagy dolog! Aztán arról beszélt, hogy ha valami baja volt az életben, sose szégyellt térdre borulni és imádkozni Istenhez. Azt mondta, hogy nekünk is mindig imádkozni kellene. Beszélgetnünk az Úrral, meg minden - akárhol vagyunk. Mondta, hogy Jézus a mi pajtásunk, meg hogy ő mindig beszélgetni szokott Jézussal, még vezetés közben is. Ez fájt! El tudom képzelni azt a gennyes állatot, amint éppen első sebességre vált, és közben Jézuskához fohászkodik több hulláért. Az egyetlen jó az egész beszédben a közepe volt. Éppen azt magyarázta, hogy ő milyen nagymenő meg milyen nagy koponya, meg minden, mikor Edgar Marsalla, aki az előttem levő sorban ült, hirtelen egy öblöset fingott. Elég disznóság ilyet csinálni templomban, meg egyáltalán, de jót röhögtünk rajta legalább. A jó öreg Marsalla! Majd szétvetette a kápolnát. Nem röhögtünk hangosan, Ossenburger úgy csinált, mintha nem hallotta volna, de az öreg Thurmer, a diri, szintén ott ült a szószéken, és a fejem rá, hogy ő hallotta. Öregem, állatian odavolt. Nem szólt egy büdös szót se, de másnap este bezáratta az osztályt, feljött, leadott egy nagy lelkifröccsöt; azt mondta, aki ilyen fegyelmezetlen a kápolnában, az meg se érdemli, hogy Penceybe járjon. Noszogattuk Marsallát, hogy még egyet eresszen meg az öreg Thurmer beszéde közben is, de nem volt formában."

- Zabhegyező

[digitalislabnyom]

Nem tudom mikor férkőztél ilyen közel az agyamból a szívemhez, de már nem tudom megmondani hol érsz véget te és hol kezdődik minden más; Mert míg te számítasz, addig minden más, már nemigen.

[digitalislabnyom]

Levegőm vagy egy dohos pincében; Néha vagy, aztán elfogysz.

[digitalislabnyom]

17:15

Pont így, ilyen klisésen hallottam részecskékre törni a szívem, meg ahogy a millió kis darabka tovább csörömpöl a már meglehetősen üres mellkasomban.

Egész biztosan látványos tragédia lehetett, mivel a szemeidben már nem a düh, hanem a rémület csillogott, aztán pedig mintha szabadkozva próbáltad volna összesöpörni azt a millió kis darabot, de már arra sem emlékszem milyen szavakkal próbáltal életet lehelni a törött játékomba, mert HD minőségben játszottam le fejemben a végtelenített valtozatát annak, ahogy megállás nelkül lököd ki magadból a fájóbbnál fájóbb szavakat, épp úgy mint egy részeg este utáni hajnalon szoktad öntudatlanul kihányni magadból azt a visszataszítóan sok alkoholt.

[digitalislabnyom]

Apróságok

Nem tudom hol, vagy kivel töltötted a szentestét, vagy az újjévet, de egyetlen egy gondolatcsírából már egy egész erdő gyarapodott a fejemben, amiben téged kergetlek. Köszönöm azt a festményt, azt a türelmet, azt a sok időt is, amit velem töltöttél. Köszönöm, hogy ott a buszon még megpróbaltad, de legfőképp köszönök minden apróságot, mert minden apróság az, ami miatt most veled lennék, hozzád bújnék a takaród alatt, elhúznám a kósza hajtincset arcidból, átölelnélek és magamhoz húználak, annyira közel, hogy már egyikünk sem kapna levegőt. Mindez felülírna mindent.

-a lányról, akit tanulok elengedni.

[digitalislabnyom]

Lesütötte a szemeit, miközben beszélt, én pedig már akkor tudtam, hogy ami most következik, az fájni fog. Nagyon, és valószínüleg nekem.

[digitalislabnyom]

23:17

Az emberek jönnek és mennek, úgy érzem magam mint egy folyosó, akinek már nem különbözik a nyíló és a csukódó ajtók hangja.

[digitalislabnyom]

16:09

Aztán meg már írni sem írtam, ha meg mégis, akkor sem rólad szólt.

Most is elakadtam, már négy perce bámulok a jegyzettömbre, azt várom, hogy befejezződjenek a félbehagyott mondataim.

Olyan ez, mint mikor nyelvemre ragadt a szó, te meg számra. Az óta sem mondtam ki.

[digitalislabnyom]

16:54 vallomás

Szépeket írok rólad a jegyzetembe.

[digitalislabnyom]

2:57

Aztán zenét írtam, a távolodó lépteid ritmusára.

[digitalislabnyom]

20:10

Csókod mint sebtapasz,

Fedne el minden sebet,

Mit szavaiddal vágsz.

[digitalislabnyom]

14:25

Néha úgy érzem, hogy nem ütöm meg azt a szintet, amit elvárnak. Aztán mégis minden év végén csak jobb az átlagom a tavalyinál. Igaz, már minden lépésnél jobban fáj a fejem és erősebben kell összeszorítanom a szemem a csúnya reszeknél, meg néha befogom a szám, mikor ordítani szeretnék, de azt mondták, hogy megéri majd, ha pár év múlva jól keresek.

Azt is mondták, hogy túlreagálom, azóta inkább csak hallgatok, ha megkérdik, hogy vagyok.

Ma is elkéstem.

[digitalislabnyom]

1:28

Nincsenek társadalmi elvárások sem arról, hogy kinek kéne kezdemenyeznie, mert a társadalom szerint simán csak abnormalisak vagyunk.