Eartha Phoebus

[earthaphoebus-blog]

Hátam közepére

Kicsit már kezdem unni ezt a passzív agresszív taktikát, hogy a hátam mögött kell pofázni após pajtinak. Ha valami gond van, nem lehet szemembe mondani és az ember nem tudja magát megvédeni. Ez aztán gerinces és méltó taktika. Megérdemli, ahogy az élet bánik vele. Amikor a munkahelyén , ami már a múlt , nem csinálhatja ugyanezt, csinálja otthon. Szánalmas kekec főhadnagy. Na majd eszem a popcornt, mikor majd az élet jól szájba öklözi, hogy mennyire egy jó fej fickó. Csak annyi a baj, hogy a családban senki sem olyan őszinte, hogy a szemébe merje mondani, hogy illő lenne visszavenni.

A munka az büdös jeligére állást nem lehet találni sajnos, ilyen szerencséje nem lesz megint .

[earthaphoebus-blog]

Boldogság?

Igazából már marhára nem tudom ,hogy a többiekkel van gond vagy velem. Annyira nem érzem magam jól a jelenlegi életemben. Boldogtalan vagyok. Butának érzem magam és értéktelennek. Nem tudom, hogy a sémák miatt vagy amúgy tényleg ezt éreztetik a körülöttem élő emberek. Akik elvileg a családtagok. Viszont innen nézve, inkább velük van a gond, de nem bírom őket kizárni. Mint valami méreg, eszi ki a lelkemet, az életerőmet.

Ma is végig sírtam egy szerelmes filmet. Sóvárgást éreztem azután,hogy engem is szeressenek úgy,mint a vásznon lévő lányt.

Én is megérdemlem ,hogy szeressenek.

Vagy nem?? Bár lehet ennyi idősen merész dolog lenne ezt kijelenteni, de úgy érzem, szenvedni jöttem világra.

[earthaphoebus-blog]

A guriga kihívás

Ha úgy jársz, mint én, hogy elkezded gyűjteni a wc papír gurigákat adventre, hogy majd kalendárium lesz belőle és sose jutsz el odáig, hogy az ötleted megvalósítsd, aminek következtében összegyűlik, több mint száz guriga, akkor ez az bejegyzés neked szól. 

Sőt tekinthetjük kihívásnak is,  játékra hívlak téged. Ha mindennap megcsinálsz 1-1 ötletet akkor már rengeteg gurigát használsz fel. Sőt, ezeket az elkészült játékokat még össze is lehet vegyíteni és egy kis minipolisz is kikerekedhet belőle. 

Minimális kézügyességre és hozzávalóra van csak szükség.

Holnap érkezem az első ötlettel, készülj! :

[earthaphoebus-blog]

Út a minimalizmus felé

Elég sokszor volt már, hogy azt éreztem, hogy annyira sok lett  a feszültség bennem, hogy minden rám vár, nekem kell megoldani, nem érek a végére semminek. És ez kihat a kapcsolataimra is, nincs annyi türelmem a saját gyerekemhez, este máskor gördülékenyen veszem a dolgokat, most nehezemre esik minden. Mindig arra gondolok, hogy mire altatás után kilépek a szobámból, ez mind rám vár és sose megyek aludni, magamat is rendbe kell rakni és ezalatt a fürdést, tisztálkodást, olvasást azaz az ÉN IDŐT értem.

Nos, körülnéztem most a szobánkban és felvetődött bennem a kérdés, kell nekem ez a sok holmi, itt bent és a sorsára vár? Már hónapok óta itt van (talán majdnem egy éve) és hitegetem magam, hogy majd, ha lesz időm elrakom/megcsinálom/ készítek belőle valamit. Azóta sem történt semmi. Inkább bosszús lettem attól, hogy nem férek el tőle/útban van/rossz ránézni/ bosszant/lelkiismeret furdalásom van tőle/bejön a gyerek, szétrámolja. Valljuk be ez mind negatív energia. 

Ebből elég volt, otthonos szobára vágyom, nem valami raktárra, ahol malmozom, hogy na ezt -azt hogy tudom besuvasztani a szobába. Gyűjtögető nem vagyok. Itt pihenni szeretnék, nyugodtan betérni, a nyugalom zöld szigetére. 

Arra jutottam, hogy a magam ellensége nem leszek, így elkezdek kiszelektálni dolgokat, amire nincsen szükségem, tovább adom, meg próbálok tőle szabadulni. Nem érdekel már, ha megbánom később, de belegondolva azt is megbántam, hogy 1 -2 évig vártam arra, hogy majd kezdek vele valamit. Sajnos ez az állapot már a gyerkőc szobájára is kiterjedt, holott nekik meg az egyszerűség kell, a kevesebb dolog/inger. Nem akarom túlstimulálni.. 

Rendet teszek magunk körül, bevezetem a minimalizmust, a minőséget az életünkbe.

Ez a cselekmény maximum annyi akadályba ütközhet, hogy a lakótársaim (főként anyós pajtás, na ő egy külön történet, mint gyűjtögető) közül valakinek nem tetszhet, de most miért is foglalkozom más véleményével, ha az nekem nem pozitív lecsengésű lenne a végén és csak magamnak ártok vele.

Tényleg nincs jó hatással a rendetlenség az ember pszichéjére. Talán emiatt vagyok szétszórt, mert itt is minden csak úgy elúszik az árral, mert igazán mindent csordultig tele van és még talán sok mindent erre lehetne fogni.

[earthaphoebus-blog]

Miért ne lakj együtt az anyósoddal 1.rész

Amikor még fiatalabb voltam, sosem gondoltam, hogy gondom lesz a párom anyukájával. Viszont most már tudom, hogy nem mindegy úgy van, ahogy megálmodja az ember, vagy hoz egy rossz döntést és a következményeit meg elviseli. Na én most, közel 6 éve viselem el, az elején könnyebb, most már nyűg tanuló leckét. 

Én ilyen igénytelen nőt nem láttam. Aki csak ünnepekkor takarít, mert hát ugyan mit fognak szólni a vendégek, meg amikor jönnek hozzá a kis barátok, szinten az előzőekben említett indokkal. 

Na ha már úgyis takarít, akkor azt úgy képzeld el, hogy azt várja, hogy majd te szépen odajössz és megkérdezed, hogy tudsz-e segíteni valamiben, ha nem teszed, akkor majd másoknak a hátad mögött mondja, hogy ő mennyire fáradt, nem segít neki a kis mennye, milyen lusta egy lány. Persze az le van szarva, ha az emberlányának dolga van, ami azért a saját életét befolyásolja, mert hát ugye elfelejtettük régen, hogy jártunk hasonló gatyában, de akkor volt segítsége. 

Amikor végzett az alkalmi takarítással, utána nemhogy megtisztítaná az eszközt, amit használt, hanem lerakja, jól van az úgy alapon. 

Ezzel nem lenne semmi baj, hisz én is itt vagyok, meg még rajtunk 2 ember, de hogy itt senki se takarít rajtam kívül és senkit sem zavar a kosz, a fürdőszobában meg főleg, az valami nagyon érdekes számomra. 

Legviccesebb az egészben, hogy ez a kedves nő, kifelé olyan igényesen próbál öltözni, hogy már szinte szánalommal gondolok rá.. vagyis, akkor nem, mikor a mosdókagylóból kell kisikálnom a 2 hetes alapozó és púderpor maradványokat..

“Nem baj fiam, nem engedlek el titeket, majd úgyis itt lesz nekem ingyen egy bentlakásos takarítónő és nem kell neki fizetni az óradíjat.” - gondolta a boszorkány és befogadta a szegény szabó lányát.

[earthaphoebus-blog]

Mentünk az egyik ismerősömmel valahova, Pest belvárosában. Már nem emlékszem,mi volt utunk célja,de én csak kísérő voltam. Befordultunk az egyik utcán és ott voltunk a jellemző nagy bérlakási főbejárati kapunál. Az ajtót sikeresen kinyitották nekünk, mi bejutottunk az épület lépcsőházába. Közvetlenül szemembe, a feljáró mellett, egy ismerős alak ült egy ember mellett. Nem tudtam eldönteni,hogy tényleg ismerem-e és köszönjek neki. Ő is nézet, de lehet azért,mert idegenek vagyunk neki és mit kereshetünk itt. Elmentünk az asztaluk mellett és elindultunk felfelé. Nem köszöntem, viszont ő sem. Ezt már sosem tudom meg,hogy ismertük-e egymást.

[earthaphoebus-blog]

A szüleimnél voltam, ahol leánykoromban nőttem fel. Otthonos, de kis lakásban laknak. Mint egy kis menedék a világ elől. Olykor ide menekülök, ha ki szeretném fújni magam. Úgy látszik ezt sem hagyják, mert volt egy fazon, nevezzük F-nek. Hogyan talált ide nem tudom, talán valakitől kapott egy fülest, hogy most itt vagyok és címet is kapott. A barátom kollégája volt, akivel nem is igazán bírták egymást. Sőt, eddig abban a hitben voltam, hogy engem sem kedvel, ahányszor találkoztunk, félvállról köszönt vagy még úgy sem.   Erre most idejön, azazhogy, becsöngetett. Kissé meglepődtem, hogy ő volt az, nem az ő érkezését vártam. Mit akar? Normális ez? Meg a szüleim is otthon voltak és mit fognak ehhez az egész helyzethez szólni egyáltalán? E gondolatok suhantak át a fejemben. Azzal tisztában voltam, hogy biztos nem fognak elárulni. Mindegy, felinvitáltam és elkezdtünk beszélgetni egy pohár bor mellet. Eközben szüleim a másik szobában voltak. Rám mosolygott, én meg valamiért majdnem elolvadtam. Az biztos, hogy ha nem a konyhában lettünk volna és nem lett volna senki ott, tutti rávetettem volna magam. Nem is értettem saját lelkesedésem F iránt, mert utáltam, gyűlőltem ezt az embert a nagyképűsége miatt, tökre nem az esetem. Úgy néz ki, mint Freddy Mercury. vagy, mint egy kétkezi szakmunkás. Bár talán közrejátszott az is, hogy a barátommal megromlott közöttünk a viszony. Már szinte nincs szerelem, se szenvedély, a részemről legalábbis, meg az ővéről se nagyon. Erre idejön F és elkezdi nekem csapni a szelet. Mert mi másért áll le velem csevegni egy pasi. Nagyon nem is emlékszem mit is beszéltünk egymással, mert teljes melankóliába estem, működött a kémia.  Ezt az állapotot a telefonom csörrenése törte meg. A barátom volt az:

-          Szia, most indultam a  busszal az állomástól, 15 perc és ott vagyok. – Mondta a pasim, aki legyen G.

-          Rendben majd várlak, csöngess, ha ideértél. Csók.- mondtam én, lelkesedést imitálva, de gyülöltem, ha idejön, mert mindenkinek vissza kellett magát fogni, nehogy megsértsük a kiskirályt.

-          Csók, szia – és azzal letette a telefont. Euforikus állapotomboól  kizökkentve, csalódottan konstantáltam a

helyzetet, hogy ebből most nem lesz semmi és kitudja mikor lesz újra ez a lehetőség. Mondtam F-nek, hogy nagyon röstellem, de sajnos mennie kell. Láttam rajta, hogy nem örül a hírnek, de megértő volt. Nyilván ő is tudta, hogy nem ideális pillanat. Izzót a szemében valami, mintha egy fényreklámcsík jelezné, hogy mennyire akar engem. Ilyet sem éreztem már mióta.  Végre valaki felfigyelt újra rám, még akkor is, ha csak holmi prédának tekint és mikor elkap, már nem is lennék érdekes többé. Ezek a gondolatok röpködtek fejemben, mikor lekísértem a lépcsőházban. Elköszöntünk egymástól és megcsókolt. Ekkor én robbantam magamban és eljátszottam mindenféle kéjes gondolattal. Azután elment az egyik irányba én meg néztem utána a kaputelefonnak dőlve a hátammal, üresen. Mikor is, megjelent a barátom..

-          Nem vagyok normális. – gondoltam magamba..

[earthaphoebus-blog]

Happy Name Day to me! 🤘💕 #leanderkills #concert #metal #rock #music #summer #budapest #hungary #mik #instahun #photooftheday #ikozosseg #stage #band #concertphotography #show #live #photo #pic #nofilter #koncert (helyszín: Budapest Park) https://www.instagram.com/p/BnHsj8aH2hV/?utm_source=ig_tumblr_share&igshid=n39wom3cgtp4

[earthaphoebus-blog]

I would like a drink🍷#drink #lights #people #night #counter #pub #budapest #hungary #mik #instahun #photooftheday #ikozosseg (helyszín: Europe/Budapest) https://www.instagram.com/p/BnFDsmKHYfE/?utm_source=ig_tumblr_share&igshid=4001foy243a4

[earthaphoebus-blog]

#budapest #hungary #mik #instahun #photooftheday #ikozosseg #summer #night #lights (helyszín: Budapest Eye Residence)

[earthaphoebus-blog]

#tram #way #sky #cloudy #sunse #nightfall #blue #photooftheday #instahun #ikozosseg #mik #hungary #budapest (helyszín: Budapest, Hungary)

[earthaphoebus-blog]

#hungary #volan #travel #bus #mik #instahun #photooftheday #ikozosseg #view (helyszín: Budapest, Hungary)

[earthaphoebus-blog]

Amikor az ember csak vendég a fák otthonában. 🌱🌲🌳🌴 #hungary #tree #forest #green #view #ikozosseg #instahun #mik #photooftheday (helyszín: Hungary)

[earthaphoebus-blog]

#me #girl #fashion #people #way #river #bridge #budapest #hungary #mik #instahun #photooftheday #ikozosseg #sky #sunglasses (helyszín: Europe/Budapest)

[earthaphoebus-blog]

#memories #lake #sunset #shore #cloudy #summer #beautiful #hungary #velenceito #gardony #mik #photooftheday #instahun #ikozosseg (helyszín: Gárdony)

[earthaphoebus-blog]

#lake #cloud #cloudy #mik #photooftheday #nature #ikozosseg #instahun #nature #summer #rock #land #landscape (helyszín: Gárdony)

[earthaphoebus-blog]

#danube #landscape #river #hungary #szazhalombatta #cloudy #mik #photooftheday #nature #ikozosseg #instahun #nature (helyszín: Százhalombatta)