Miért ne lakj együtt az anyósoddal 1.rész
Amikor még fiatalabb voltam, sosem gondoltam, hogy gondom lesz a párom anyukájával. Viszont most már tudom, hogy nem mindegy úgy van, ahogy megálmodja az ember, vagy hoz egy rossz döntést és a következményeit meg elviseli. Na én most, közel 6 éve viselem el, az elején könnyebb, most már nyűg tanuló leckét.
Én ilyen igénytelen nőt nem láttam. Aki csak ünnepekkor takarít, mert hát ugyan mit fognak szólni a vendégek, meg amikor jönnek hozzá a kis barátok, szinten az előzőekben említett indokkal.
Na ha már úgyis takarít, akkor azt úgy képzeld el, hogy azt várja, hogy majd te szépen odajössz és megkérdezed, hogy tudsz-e segíteni valamiben, ha nem teszed, akkor majd másoknak a hátad mögött mondja, hogy ő mennyire fáradt, nem segít neki a kis mennye, milyen lusta egy lány. Persze az le van szarva, ha az emberlányának dolga van, ami azért a saját életét befolyásolja, mert hát ugye elfelejtettük régen, hogy jártunk hasonló gatyában, de akkor volt segítsége.
Amikor végzett az alkalmi takarítással, utána nemhogy megtisztítaná az eszközt, amit használt, hanem lerakja, jól van az úgy alapon.
Ezzel nem lenne semmi baj, hisz én is itt vagyok, meg még rajtunk 2 ember, de hogy itt senki se takarít rajtam kívül és senkit sem zavar a kosz, a fürdőszobában meg főleg, az valami nagyon érdekes számomra.
Legviccesebb az egészben, hogy ez a kedves nő, kifelé olyan igényesen próbál öltözni, hogy már szinte szánalommal gondolok rá.. vagyis, akkor nem, mikor a mosdókagylóból kell kisikálnom a 2 hetes alapozó és púderpor maradványokat..
“Nem baj fiam, nem engedlek el titeket, majd úgyis itt lesz nekem ingyen egy bentlakásos takarítónő és nem kell neki fizetni az óradíjat.” - gondolta a boszorkány és befogadta a szegény szabó lányát.