The Stonewall Inn
Interview Vampire Daily
taylor price
Claire Keane

PR's Tumblrdome

Discoholic 🪩
Phantogram Three
todays bird
cherry valley forever
🪼
No title available

ellievsbear
Cosimo Galluzzi
Sade Olutola
sheepfilms

bliss lane
Lint Roller? I Barely Know Her
RMH
art blog(derogatory)
Cosmic Funnies
seen from United Kingdom
seen from United States
seen from Türkiye
seen from United States
seen from Canada
seen from Serbia
seen from United States
seen from United States
seen from Brazil

seen from United Kingdom
seen from United States
seen from United States
seen from United Kingdom
seen from United States

seen from Malaysia
seen from Guatemala
seen from Kazakhstan

seen from United States

seen from United States

seen from Germany
@egysebzettvirag
Letargia
kibaszottul a plafont bámulom ismét hajnali 1kor ami megint csak egy dologra utalhat, mégpedig arra,hogy például szerelmes vagyok vagy valami hasonló szar. Igazából senki nem tudja , hogy miért van erre szükségem de én csak azt tudom, hogy valahogy belenézek azokba a kékes feketés szemekbe ami a hatalmas pupillák miatt van, mert már egyszer az agyad is elveszi az a rohadt fű amit szívsz és úgy bűzlik mint a tény, hogy megint nem írsz. Hát még csak azt sem tudom hol vagy, mit csinálsz de én nem leszek a az aki voltam nekem elhiheted. Én nem etetek már éhes szíveket, szóval igyad azt a mérget és légy ahol akarsz mondom nagy szavakkal aztán szépen lassan hagyom hogy az arcomon végig csorduljon az a maró könny ami már egy hete ki akart jönni de visszanyomtam mert én ugyan nem sírok címszúval, szóval hadd jöjjön. Lámpa le telefon némít szem becsuk és remélem, holnap már nem leszek az aki most vagyok, ez a szerelmes kétségbeesett fazon.
hey *kisses u on ur forehead* i'm going to ruin you
hiányzik az amik soha nem voltunk
,,És tényleg nem fogsz érezni semmit? ,,Nem, dehogy..."- feleltem könnyes szemmel majd a magáévá tett és fogalma sem volt, hogy már abban a pillanatban is szerettem.
És ebben a hatalmas hidegben főleg rájöttem, mennyire is fázik a szívem
Fejlesztened kell magad és rendezned belül a dolgokat, mert különben csak öregebb, mogorvább, és egyre magányosabb leszel. És mindent meg fogsz tenni, hogy betöltsd ezt a lyukat – barátokkal, karriereddel és értelmetlen kalandokkal, de a lyuk... nem töltődik be. És egy nap körülnézel, és rá fogsz jönni, hogy mindenki szeret... de senki sem kedvel. És ez a legmagányosabb érzés a világon.
have you ever hated yourself for staring at the phone? Your whole life waiting on the ring to prove you‘re not alone?
-Glitter in the air from Pink
“I still remember you as a little girl who overwaters plants because she doesn’t know when to stop giving.”
― Trista Mateer
Amiért ő soha nem szeretett, akit apámnak nem nevezhetek, amit ő nem adott meg azt most bennük keresem...
Az ilyen emberek mint te, veszélyesen vonzóak.
Egyetlen
Az arcom kezei közé fogva mondta:,,mellettem jól leszel". Remegő kézzel lehúztam magamról az utolsó ruha darabot is, átadtam magam a fiúnak teljesen,úgy, hogy még az előző miatt romokban hevertem, aki tudtam nem fog maradni. Teljes egészében durván hatolt belém és meg sem kérdezve én jól vagyok-e, magáévá tett. Próbáltam megszólalni de egy hang sem jött ki a torkomból. Csak ott feküdtem remegő, fázó testtel, amikor egyből magához húzott s minden rossz elszállt. ,,sss semmi baj drága"-törölte le a könnycseppet az arcomról ami mélyen tudtam, nem más volt mint megbánás. Hisz megint átadtam féltve őrzött testem, immáron lassan semmi értéke nem lesz. Mert nem kellett küzdened, nem kellett kérned csak egy csók elég volt és a tiéd voltam. Most pedig, hogy eltelt pár nap már alig jelentkezel és nem tudom, hogy bírsz a lelki ismereteddel. Kurvára bíztam benned s elhitetted velem, drágám te vagy az egyetlen.
Ne mondd, hogy szeretsz
Éjfél volt, én ott ültem. Megint abban az átkozott ágyban.. miért is bántom, tehát abban az ágyban. Csak meredtem magam elé, miközben egy srác üzenetére vártam, kit azért kerestem meg mert te ismét nem foglalkoztál velem. Tudod az a legrosszabb, hogy én nem ilyen ember vagyok. Olyan aki hűtlen és kegyetlen párjához és csapongó életet él. De te kihoztad belőlem ezt az embert. Elérted azt,hogy hajnal kettőkor megváltásért imádkozzak Istenhez mert úgy érzem, nem bírom el a terhedet. A terhét egy szerelemnek amit én próbálok vinni, életben tartani, és ha néha-néha egy egy kőben elbotlok, akkor magam szedem fel a padlóról. Te pedig ott elöl mész olyan határozottan és mit sem törődve mással, megint csak magaddal. Szóval amikor majd következőre azt mondod szeretsz, felolvasom ezt neked, És elmondom mennyire nem igaz egy ilyen ember szeretete.
minden véres sebem megcsókoltad és egyesével össze varrtad.... most meg szét tépted a varrásokat.
ennek mi értelme volt?
mit mondok majd mikor rólad kérdeznek?
-ettől a pillanattól rettegek
Vesztes
mikor itt ülök az ágyon a sós könnyeimmel az arcomon amik már úgy eláztatták a párnám hogy csak könnyekből áll már. Akkor abban a pillanatban kérdeztem magamtól: most boldogok vagyunk? Mert megkaptam azt a híres nevezetes szerelemnek nevezett kibaszott nagy gubancot. Az enyém volt... egy teljes évig az enyém volt. Egy teljes évig azt hittem az aki mellettem van az már itt is marad. Hát elmondom neked meg jómagamnak, hogy ez egy kibaszott nagy hazugság! Bizony ám, te meg én mi jól át lettünk vágva, mikor még annak idején elmondták az iskolában is meg erről tanultunk verseket tudod a SZERELEMről, ja arról a keserű ízű drogról ami ha egyszer a szádba kerül ihatsz rá tisztát meg akármit le már onnét nem kerül. Ott marad, addig mar ameddig csak tud és jajj neked ha az a földi halandó kibe beleszeretni annak idején mondtad,,Olyan jó". Ő most úgy döntött köszöni de neki ebből elég volt, megemeli a kalapját és búcsút mondd. Most ez történt és te pontosan tudtad, hogy ez olyan mint amikor szabadugrást hajtasz végre és nem nyílik ki az ernyő....
meghaltam minden nap amíg szeretni próbáltalak