Napfény
Hol a virág Nap felé fordul,
Lágyan melengetik sugarai,
Finoman élettel, túlcsordul,
De nem látja sötét madarait.
Kik, árnyékba bújva várták,
Addig míg a szirmai, boldogok
Hogy megszerezzék, nektárját.
Szárnyak dúltak, levél pofonok.
Mégsem pusztult el teljesen.
Csepegő virágporral ugyan,
Továbbra is a Nap felé elevenen,
Dülöngél, örömében éri a fényzuhany.









