Életérzések

“Mindig egyre jobb lesz.”

[eleterzesek]

Napfény

Hol a virág Nap felé fordul,

Lágyan melengetik sugarai,

Finoman élettel, túlcsordul,

De nem látja sötét madarait.

Kik, árnyékba bújva várták,

Addig míg a szirmai, boldogok

Hogy megszerezzék, nektárját.

Szárnyak dúltak, levél pofonok.

Mégsem pusztult el teljesen.

Csepegő virágporral ugyan,

Továbbra is a Nap felé elevenen,

Dülöngél, örömében éri a fényzuhany.

[eleterzesek]

Merengés

S, hogy dolog, dolog után,

Követik egymást utálván.

Mereng, követi a szemével,

Mit nem tud felfogni eszével.

Titkok, titkok hátán,

Nem tudod ezt tán,

Rohad az alma a fán,

Érzéseit gyorsan felfalván.

Várva várt édes nektár,

Ettől hiányos a leltár,

S, hogy mennyit feltár,

Fel sem dolgozza, elzár.

S, hazugság hazugságon,

Szépen elromlik világom,

Csak követi szemével,

Mit nem fog fel eszével.

[eleterzesek]

Nyárfa

Csodálatos nyárfa, Elrepíti virága. Hová, kihez szállsz? Útja temetőn vezet át.

Hol megannyi lélek, Szomorúan, de nem élnek, Lebegnek a végtelenben. Kapadoznak érted méregben.

S, én kezembe zárlak, Lassan gyere, megvárlak. Segítek kitalálni a sötétből, Megóvlak szürke ködétől.

Utunk végéig pedig, Gondozlak, érj égig, Vízzel, fénnyel, mindennel, Ami fontos, szívemmel.

S, később barnuló törzsed Simogatva, írok könyvet. Mely alatt hullatok pár könnyet. Elmondom minden völgynek,

Miként, éltetjük egymást, Mindenki irigy meglásd, Puha kérgedre dőlve, Érzésem nem megy csődbe.

[eleterzesek]

Vár

Épp csak várva várta, Érkező sereg, armadát. Csak áll ott, magányban, Vajon ki ránt szablyát?

Benne lakozó boldogság, Hirtelen elcsendesül, Főképp félni bolondság. Egyszer minden felpezsdül.

Sötétség hangja érkezik, Átlibben a vár falain. Hanyatlik, a nép éhezik, Gyermeken, anyja karjai

Védeni, mi védhető, Törmelékek mindenhol. Eltűnni látszik mi éltető, Minden ég ilyenkor.

Épp csak várva várta, De majd lassan újjáépül, Akinek szíve vágya, Boldogságot vetít végül.

[eleterzesek]

Homokóra

Rideg, átlátszó üvegben, Hánykolódik, de nem keres. Hideg, megkopott, tömegben, Csak sodródik, a sok mellett.

Szilárd, de kényelmes burok, Elhagyni azt biztos zugot, Konstans és gyönyörű szurok, Minden szép, ha épp nem buzgók.

Szoros és mély a gödörbe, Rögtön, az ég zúg fölötte, Mostmár keres, meggyötörve, Csak sodródik, ott örökre.

[eleterzesek]

Álmok tengerén

Mézédes álmok,

Előtted állok,

Szemed is ragyog,

Lelkem csak gagyog.

Sötét éjjelek,

Veled kellenek,

Nélküled semmi,

Szeretve lenni.

Hajadban kezem,

Elvesztem fejem,

Szerelem vele,

Őszinte jele.

Mézédes álmok,

Előtted állok,

Szívemben fázok,

Miatta lángolok.

[eleterzesek]

Hiány

Lelkemnek káros

Az út a szokásos,

Egyetlen hiány,

Szívem is kíván.

Ücsörgök csak,

Egyedül, mint a pad,

Hiányzik karod,

Ami nyugtat.

Magányos álom,

Társa a takaróm.

Gondolatomban,

A lényed simogat.

[eleterzesek]

Folyó

Hol a ragyogó folyó véget ér,

Mindig is ott leszek neked én.

A part kristályos homokszemcséi,

A jöttödet ámuldozva, suttogva mesélik.

“Rég várt Szerelmed,

Legforróbb ölelésed,

Szeli a folyó vizeit már,

Mint kit nem zavar az ár,

S, tudja hogy célja,

A legboldogabb éra.”

Kire oly régóta várok,

Eljő, ha én is megállok,

De hajt a bőrének érintése,

S, a szeme világának mélye.

A napfényben csillogó habok,

Neked oly nagy csókot adok,

Ha lassan ide érsz hozzám,

Többé nem szaggat a magány.

Meglátván bordó csónakod,

Miből szíved szinte ragyog,

Eufória érzés járja át lelkem,

Ezt oly régóta nem éreztem,

Egyedül csakis az életben,

Te ott voltál minden léptemben.

S, hogy most átkeltünk az időn,

Itt az örökkévalóság, ami a fő,

Kezed soha nem engedem el,

Akkor sem ha a Csillag felkel,

S, ha elönt téged a honvágy,

Tudd hogy nekem te vagy a hazám.

Együtt mindent valóra váltunk,

Ahogy az életben is, mindig egymás mellett álltunk.

[eleterzesek]

Bizonytalan

Mint, aki odvas fák erdejében mereng,

S, nem tudná melyik dől majd rá.

Mintha nem tudná még kinek dereng,

Vagy valaki gondolt-e már rá?

Napok óta egyedül bóklászik,

Kiutat nem talál.

Tényleg azon igyekszik,

Hogy kijusson talán?

S, a köd leszáll,

Csak a homályos fák körvonalai táncolnak.

Nem tudja merre jár,

A rideg, fagyos erdő levelei is csak vacognak.

Aggódó tekintettel körbenéz,

Majd lekuporodik egymagában.

Tényleg ilyen az elme erdejében,

Egyedül marad a gondok tavában.

[eleterzesek]

Ismerkedés

Vad csókok csatájában találom magam ,

Csak már vágyakozó szemünk beszél halkan.

S lassan magamhoz húzlak,

Úgyézem elengedni nem akarlak.

Ujjaid virgoncan futkároznak,

Míg derekamig el nem jutnak.

Rátekintek arcodra,

Szád épp akkor áll mosolyra.

Belefeletkezem a kékes szempárokba,

S ajkaink találkoznak a valóságban.

Kérdés, hogy lelkünk is találkozott-e már?

Néha úgy érzem olyanok vagyunk, mint egy szerelmes pár..

[eleterzesek]

Nélküled üres vagyok mint, részeg kezében a borosüveg

[eleterzesek]

Mindig..

Gondolatok cikáznak elmémben,

Miképp, emberek életemben.

Egyedül a magánnyal,

Ahogy, mindenki magával.

Elgondolkodán, míly rossz érzés

Mikor, nincs mástól kérdés.

Hogy, mindenki csak addig van,

Amíg a válladon sírhat.

[eleterzesek]

A legelkeserítőbb érzés ebben a nyomorult világban az amikor, rájössz hogy mindenkinek csak addig vagy fontos amíg, van valami problémája, vágya vagy érdeke veled lenni.

[eleterzesek]

Meg kell tenned!!!

Te is valószínűleg épp átmesz rajta/ vagy már volt/ vagy ne adj Isten de, lesz dolgod viszonzatlan szerelemmel... az egyik legfájóbb dolog a világon mikor te annyira szeretnél vele lenni, csak vele senki mással de, ő nem úgy gondol rád mint azt ahogy te szeretnéd.. Vagy csak a barátjaként tekint rád/ vagy kihasználja amit érzel/ vagy egyszerűen megelégszik épp veled... Te pedig akármit meg adsz neki... NEM!

Nem szabad magadat hagyni! Soha de, soha! Erőt kell venned magadon és ha nem viszonozza vagy nem tudja akkor ő nem akar téged! Tudom fáj.. mocskosul.. De akkor is.. Nehogy már hagyd magadat kihasználni lelkileg és testileg is! Tanulj meg nemet mondani! Találni fogsz egy sokkal jobbat! Aki szeret, tisztel, hűséges és esze ágában sincs szórakozni veled! Nehéz dolog ez, talán az egyik legnehezebb de, NEM HAGYHATOD EL MAGAD EMIATT! Nézz magadra.. Gyönyörű vagy! Az egész éned az, nem hagyhatod hogy ezt a szépséges bimbózó virágszálat egy olyan ember tapossa szét aki a gazhoz sem hasonlítható! Ki kell hogy öld magadból, csak önmagadat kínzod. Nem könnyű és fájdalmas lesz de meg kell tenned! Leépít szépen lassan érzelmileg, lelkileg és fizikailag is egyaránt téged, szóval hallgass rám és tanulj az én hibámból... 3 éve nekem csak egy valaki létezik és tudatosultak bennem ezek a kérdések: Miért?- Mert szeretem!, Ő szeret téged? - Nem.., Rosszul érzed magad emiatt? - Eléggé.. AKKOR MÉGIS MIT A BÚBÁNATOT VAGY VELE!? Fáj elengedni de, meg kell tenned hogy te lehess boldog valaki mással. Aki akár hiszed akár nem de, nála csak jobb lesz. Remélem segíthettem ezzel neked egy kicsit! Csak kérlek gondolt át hogy mit, miért teszel és hogyan. Csak bátran és fel a fejjel, be fogod úgy vonzani azt aki megérdemel téged és a szívedet!♥️

[eleterzesek]

El.Kell.Engedned.

[depressedanxietydeath]

Every one of us deserves to live, love and be loved, no matter how broken we are.

[budzaya]

How many times can the same thing break your heart?

[eleterzesek]

Unlimited times until u die...