almost home
we're not kids anymore.
Misplaced Lens Cap
he wasn't even looking at me and he found me

PR's Tumblrdome
occasionally subtle
One Nice Bug Per Day
ojovivo

Origami Around

Love Begins
The Bowery Presents

oozey mess
"I'm Dorothy Gale from Kansas"
Aqua Utopia|海の底で記憶を紡ぐ
Show & Tell
will byers stan first human second

tannertan36
Cosimo Galluzzi
No title available

Discoholic 🪩
seen from Canada
seen from United States
seen from Brazil
seen from United Kingdom
seen from Japan
seen from United States

seen from United States
seen from Canada

seen from Australia
seen from United States
seen from United States

seen from Malaysia

seen from Türkiye
seen from Uruguay
seen from Italy

seen from United States
seen from Bangladesh

seen from United States
seen from United States
seen from Ecuador
@elhagyottlan
Minden egyes pillanatot újra élek
Egyet meséljen nekem valaki el. Mit csinálok rosszul? Bárkivel elbeszélgettem mindenről az interneten. Legyen szó instagramról vagy messenger vagy tényleg bármelyik platformon. Első találkozás után eltünt mindenki. Miért? Miért nem lehet megmondani az embernek hogy mi a helyzet? Jobb eltünni? Felírni a listára hogy ezzel is találkoztam. Nem azt kell elképzelni hogy a 4 fal között voltunk-e vagy sem. A tipikus randira hívás, ahol két fiatal egymás szavába vágva beszélgetnek és jól érzik magukat.
ha az időjárás hátat fordít a hangulatodnak, egyszerűen rántsd vissza.
-október 24.
Bármikor mikor sírva hívsz fel, megyek érted, ott vagyok ha baj van, mindent hátra hagyok csak hogy lássam hogy jól vagy
@elhagyotan
Kiabálni akartam, sírni, részegnek lenni és megölni magamat..De helyette csak érzelmek nélkül bámultam a falat.
Idezetek_zaloga
@kimondhatatlanul
Sajnálom apa hogy ilyen lányt kellett felnevelned mit amilyen én vagyok!
-Most miért sírtál?
-Nem tudom. Valami felszakadt.
Igazából kibeszélhetném azt a rengeteg dolgot ami a szivemen nehezedik, de már ahhoz sincs kedvem. Egyszerűen fáradt vagyok ennyi az egész.
A megfelelő zenével vagy mindent elfelejtesz, vagy minden az eszedbe jut.
Belefáradtam abba, hogy én mindig mindenki mellett ott vagyok, de ha nekem van problémám annyit mondanak rá, hogy “ó…az rossz”
Amikor úgy elnyomsz magadban mindent ,hogy már sírni sem tudsz... Egyszerűen csak ürességet érzel...
Nem szeretek egyedül lenni, mert akkor össze vagyok zárva a gondolataimmal.
Sokszor nem értünk egyet. Sokszor érzem azt hogy mást gondolok mint ahogy történik. Néha csalódom ebben néha nem..Baj? Nem tudom. Túlgondolom? Esélyes.
De ettől függetlenül szeretem és sose szeretném elveszíteni
Látni akarom, mi fog történni, ha nem adom fel.
Érzi az ember
ha valahol nincs rá szükség