Lean life @ellcrysmay - Tumblr Blog

Kutyavilág

2017 február. Hó van, hideg, mérgelődök, és szomorkodom a belvárosi lakásban. Minden tele van hiánnyal. Emlékeztetéssel. Vádolással. Kellemetlenül érzem magam. Koszosnak látom a környezetem. Zegzugosnak. Költözni akarok, lakást venni. Azt hiszem, az majd előre visz. Keresek. Számolok. Tervezek. Fárasztom a környezetem. Valami brutál mód hiányzik. Mondanám, hogy bizonyára a téli sötétség telepedett a lelkemre, és ahogy előbújnak a tavaszi sugarak, elmúlik minden. Böngészem a fészbúkot. Keresek itt is. Hogy mit azt nem tudom. Hirtelen szembejön. Hatalmas fülei vannak, szomorkás szemei. Befogadót keres. Kommentelek is, hogy édes. A következő pillanatban megkérdeznek, hogy örökbe fogadnám-e? Azon kapom magam, hogy ujjongva mesélem a húgomnak, hogy kutyánk lesz. Indulok haza, fázom, csörög a telefon. Józanitó interjún veszek részt. Lehet-e megfelelő gazdija a kis foxinak? Megegyezünk egy nemodabuda- ideiglenes befogadással. Másnap elhozzuk Mirkót. Jön velünk, pattogva szedegeti a kis lábait. Örül. Aznap kutyakabátot varrok egy régi poncsóból. Az elkövetkező napok erről szólnak. Miként tudunk időt szakitani rá, foglalkozni vele? Szétrág majd mindent? Bekakil? Mennyit eszik? Mire van szüksége? Ezer kérdés. Május van. Aláirtam a befogadási papirokat. Nálam van az oltási könyv. Elköltöztünk. Kijártuk az “alsós” kutyasulit. Rólam pedig elvonult a bú, a hiány. Aggódok, és többet tanít ő nekem, mint forditva. Most épp azt tanulom, hogy Ő bizony visszajön. Elengedhetem. Megugatja a kutyákat, de csak mert én félek tőlük.

Napok óta kerestem ezt az ismerős hiányt, ami mindig velem volt. Azt az önvádat, ami mindig részem volt. Azokon a napokon, amikor kedvem volt. Elővettem, és megszaggattam a lelkem vele. Mert eltűnt. Nincs. Kerestem, de rádöbbentem, hogy nekem ez nem kell. Felesleges. Sokkal jobb, ami helyette van. Ami pedig reggeli/esti séták. Műanyagpalack rágás. Simi, ugrabugrálás, mert hazajöttem. Hiába hallani ezeket a dolgokat ezerszer... amig nem tapasztalja meg az ember lánya, mit jelent megmenteni egy szeretetgombócot, mit tanít, micsoda öröm... addig legyinthetsz csak. Mert hidd el nehéz albérletet keresni. Nehéz esti programot szervezni, szembesülni a kiadásokkal. Csak aztán odateszi a fejét a csipődre, hogy simitsd a fejét, a nedves nóziját az arcodhoz nyomja, vagy elbukfencezik a saját lábában, és az egészet elfelejted. Kitöltött valamit, amit nem is tudtam, hogy űr tátong. És a java még hátra van!

#adoptdontshop #doglife

De ez az aranyról szól

Újra meg újra meghallgatom azt a 10 percet. Ismerem a szavakat, de nem aszerint élek. A szolgálat a legfontosabb, én mégis olykor arrogáns leszek. Védekezem vagy új lényem része? Újnak nevezem, mert átformáltak. Szükséges a tanulási folyamathoz a fájdalom? Nem vagyok jól. El vagyok veszve. Pedig tudom az utam, érzem merre van a helyes irány. Saját kínzásom kéne csak befejezni.

Nők

A panasz állandó a női részről: hol vannak a férfiak? Sőt, hová lettek az úriemberek? Csernus- hirhedt pszichológusunk szerint férfiak márpedig vannak. Ha feltesszük a kérdést, mitől férfi a férfi, vajon valóban a partneri státuszt fogjuk leírni, vagy inkább egy védelmezői szexuális képet, aki teljesen gondoskodik rólunk. Nincs aggodalom, hiszen a férfi megold mindent. Ettől férfi a férfi tehát? Anyagilag biztos a háttere, magas, kisportol, értelmes és kulturálisan érzékeny? Nem utolsó sorban nagy a farka, amit szívesen használ, természetesen csak az adott nőben, mást nem lát. Ez lenne a férfi szerepe? Felmerül a következő, sokkal inkább számomra érdekes kérdés: mitől nő a nő? Mitől nem lesz pótmama? Mitől lesz a fészek fészek? S én mintől leszek olyan nő, olyan társ, amire a férfi mellettem büszke lehet? Nem azért, mert jó kerek a seggem, vagy mert szép melleim vannak, és helyes arcom... Összességében... Mitől tart majd szívesen a nőjének. Nem véletlen nem a barátnő, asszony, csaj, feleség szavakat választottam.

Ugyanis, meglátásom szerint, nem csak a férfiak tűntek el a nők számára... de a nők is a férfiak számára.

Valószínűleg ez az agresszív feminizmus se segít rajtunk. Szuperior szerepbe emelik a női társadalmat a habzó szájú vagniahatalmat hirdető személyek. Hogy lehet tehát a tradicionális értékeket megtartani, amikor azok veszőben vannak? Az egyenlőség által, mi szerint a nő is képes mindarra, mint a férfi, és a férfi képes mindarra, amire a nő. Tehát az apa otthon marad a gyermekkel, és a nő favágó lesz, ha úgy óhajta. Mert képesek vagyunk rá. Tehát mitől férfi a férfi, és mitől nő a nő? Megdőltek az eddig hirdetett értékek. És káosz van. Keressük mindannyian a helyünket. Meg akarunk felelni. Testileg, lelkileg. A tökélyre törekszünk. Közben itt is érvényesül az őrült fogyasztási kényszer, ami nem megy, ami nem jó, azt eldobjuk és keressük a következőt.

Sok ítélet születik. Legutóbbi: Balaton Sound. Ha egyrészről, zárt ajtók mögül a lábak szétnyitása ajtókat nyit meg, az így, hogy a szociális média immár erről tudomást szerzett: erősebb ítéletet érdemel? Ha nincs meg az illúzió, úgy jobban lehet hát fröcsögni? Egyáltalán, felismerve, hogy a cél mindannyiunknál azért ugyanaz: boldogok akarnánk lenni, valakivel. Hosszan, nyugodtan, kielégültve, mosolyogva. Változók vannak, hogy mennyire, és hogy család vagy munka. De mindannyian ugyanazt keressük. Az igazit. Az igazi nőt és az igazi férfit.

Tehát, hiszem azt, hogy anélkül, hogy én magam önmagam szerető, és önmagamban bizonyos nő lehetnék, rátalálhatnék az általam megálmodott férfire. Ugyanis, aki a lelkemben él, akit keresek, megérdemel egy NŐT. Egy ízig vérig nőt. Nem egy tradícionálisat, hanem egy modern NŐT. Mivel ő modern férfi.

Ahogy ő tudni fogja, hogy kell bánni velem, úgy én is tudni fogom, hogy bánjak vele.

A feminizmus számomra inkább equalizmus. Nincs szuperior nem. Mi együtt tudunk működni és létezni. A másik hibáztatása pedig soha nem fogja elhozni a kívánt eredményt. Az, hogy a férfi semmibe vesz, kihasznál, és otthagy, az nem feltétlen az ő férfiatlanságát mutatja. Mert a NŐ tudja ki ő, és mit akar, mi fér bele, mi nem. A nő tudja, hogy mit enged meg a partnerének. Mit miért tesz, mi a célja vele. Ha talál egy boytoyt, akkor azt úgy is kezeli, mert tisztában van önmagával, és tisztelettel képes bánni a körülötte lévőkkel. Így a tiszteletet nem elvárja, de megkapja. Tudatossá lesz, és ezáltal igen, kiemelkedik a káoszból. Ékszerré lesz. Különlegessé. Mert nő. Így aztán képes arra, hogy a megfelelő férfit megtalálja. Mert ő az, aki mellett a férfi önmaga lehet.

Tehát, kedveseim, kapjátok össze magatokat, keressétek meg magatokat, tisztázzátok le, mit is akartok. Aztán keresgéljetek. De anélkül, hogy méltó partnerei lehetnétek az ideálisnak, nem fog működni. Kapcsolatból kapcsolatba ugrálva, nem fogod tudni ki vagy, ki kell. Meditálj, nyugodj meg. Nincs baj. Eljön ő, ha eljössz te. Légy NŐ, és lesz ő Férfi.

#woman #relationship #thoughts

samedinselimovic

Sie hat aufgehört dich zu lieben, während du angefangen hast sie zu lieben, Karma.

ellcrysmay

einfachso

Bizonyos bizonytalanság

Lassan esik le minden. Kínosan lassan. Hazavittem. Azt az embert, aki engem nem szeret. Aki nem vonzódik hozzám, és nem velem akar lenni. Aki miközben a strandon van egy másik nőre gondol, és egyáltalán. Hazavittem. Mindeközben igyekeztem megtenni mindent. Megteremteni magamnak az illúziót. Aztán persze nem bírtam, és beleolvastam a telefonjába, hogy a nyilvánvaló még nyilvánvalóbb legyen. Hazaérve bevásáoltam, mostam, főztem. Fentartom az illúziót. Ez működik ez jó. Rakodtam, miközben ő az ágyon pornót nézett, és kielégítette magát. Párszor átfutott az agyamon, hogy jó lenne csatlakozni. Aztán az is, hogy tele vagyok, és nem tudnám kielégíteni, illetve bassza meg, ezer helyen van, ahol őt kielégítik, de én max egy vibrit vehetek magamnak, ugyanis nincs gyomrom máshoz. Szóval ő úszik az orgazmusban, én meg éhezem. Kenjem be a nyakát, mert fáj. Bekenem. Ha tudnám mit hiszek, mit remélek. Ő ezerrel csetel, mivel a kérésemnek megfelelően nem alszik máshol, így a csaj visszamondja... ez is az én hibám. Közben nézem az elődöm képét, és hirtelen megvilágosodok, hogy ja, jó nagy mellei vannak, lapos hasa. Hát nekem egyik se. Folytogatni kezd a keserűség. Nem tehet róla nem az ő hibája. A csapdát én állítom magamnak, és az aljára tüskéket is teszek. Hergelem is magam, várom, mikor lesz meg a pont, ahol már nem éri meg neki. Ahol már elég. Megfulladok. Vajon, amikor elmegy majd mással, fellélegzem?

Megérdemled

Volt, hogy azt hittem, majd eljön. Nem lesz tökéletes, de meglátnak minket és mosolyogni fognak. Hittem, hogy van olyan ember, aki nekem való. Aki szívesen fordul hozzám, elmeséli a gondolatait, izgatott, ha találkozunk, örömmel veszi a közeledésem. Bátorít, kinyitja nekem a világot. Aki magas, és számomra maga a csoda. Akinek minden rezdülése kifordítja a világot a sarkaiból. Aki megváltja a világom. Elhittem az összes ilyen klisét a filmekből és a könyvekből. Olyan csodálatosnak tűnik. A valóságom azonban nem is lehetne ellentétesebb. Férfiakhoz csak a testiségen keresztül kerülhettem, hagyom, hogy kifacsarjanak, letörjenek, kidobjanak. Közben pedig élek a kis buborékban. Persze tudatában vagyok mindennek. Ahogy annak is, hogy a lényem, bent kuksol, bennem mélyen. Egyetlen egy embernek se mutattam meg. Nem mintha nem akarnám, de már egy kis morzsa utân tudom, hogy le se szarhatnák magasabbról. Dühösnek kéne lennem, meg rohanni tovâbb. Majd a következő! Valahogy érzem, a döntéseim nem indikálják, hogy a következő más lesz. Amit gondolok, amit érzek, az túl lett értékelve általam. Értéknek gondolom, ami ócska szar. Az, hogy ezt a velem kapcsolatot létesitők tudják, és az arcomba tolják, az nem az ő hibájuk. Hiába vagyok mérges miatta. Veszíthetem a libidóm, az önbecsülésem, a kreativitásom és motiváltsàgom... mind mind az én döntésem. Saját hibám. Azt a bizonyos faágat a saját seggem alatt vágom. Minden szó, szituáció, történés, ami bánt, az miattam van. Mert hagyom. "... mert kihasznállak. De mondtam anyámnak, ehhez két ember kell."

#selfharm

a picture worth a thousand words.

#society #criticism

káoszvan

Ha valaki egy éve azt mondja, ilyen szituban leszek: kiröhögöm. Teli pofával. Pedig itt van. Alszik a matracomon, az ágyneműmben, használja a tusfürdőm, a lakásom. Megeszi a kajám. Forró a teste, és szereti, ha hozzáérek. Akaratos, végletes, füves. Hatalmas farka van. Bánt, kritizál, Mást akar, folyamatosan keresi. A segítségem kéri, ragaszkodik, lelkiismeretfurdalást csinál. Majd vicceskedve rámugrik, belefúrja hatalmas fejét a nyakamba, rámnehezkedik, és felizgat. Megragadja a torkom, hagyja, hogy az ujjai között tekergőzzek a levegőért. Kér és én adok. Gondolkodás nélkül. Közben reménykedek, hogy előbb talál valakit, amibe kicsit belehalhatok. Csupán csak a dolgok hősi regényes kedvéért. Mert így kell, nem? Milyen érdekes, hogy azt hisszük, tudjuk mi kell ahhoz, hogy valamiből kapcsolat legyen. Minden fekete fehér. Pipáld ki a kötelező pontokat, és TÁDÁ kész van minden. Nincs 50 árnyalat, vagy ezer. Csak fekete van, meg fehér. Olvass hát ezer meg egy romantikus regényt. Vagy erotikusat. Álmodozz. Hidd el. Mert a valóság. TEJÓÉG. Ezerszer jobb. Kifacsar. Fáj. Felemészt. Amikor pedig ott van feletted, és belelóg a szádba, elcsodálkozol, hogy egész életedben éheztél. Kell az íze, az ígérete, hogy a keménysége nemsokára a méhed döngeti. Szétfeszít majd. Az ígéret, hogy egy pár percig az arcod nézi, ahogy a gyönyör dagad benned. Azért csinálod. Azt hisszük, majd ezek miatt leszünk körbe hordozva. Minket keresnek. A mi gyönyörünk, és odaadásunk kell. Teljes lesz a világ.

Szóval egy éve, ha valaki azt mondja, hogy lesz egy ilyenem, egy ilyen problémám, kiröhögöm. Ha valaki azt mondja, a kielégülés lesz a kielégületlenségem melegágya: kinevetem. KIKACAGOM. Gátlástalanul. Most azt nevetem ki, aki azt mondja, többet is kérhetnék. Kihúzhatnám magam, és felszeghetném az állam, hogy kaphatnék többet is. Sőt. Bárkit.

Megkaptam.

Elrontottam. Eljött a Szépszakállú Hercegem. Feleslegességemben tovatűntem a felejthető lányok sokaságában. Szomorú jégszemei tovaröppentek.

Megkaptam mindent és mindenkit. Bebizonyítottam magamnak, hogy nem a külsőm miatt löknek el.

Remélem, hogy ahogy eddig igazuk volt azoknak, akiket kikacagtam. Úgy a jövőben is igazuk lesz.

#girls wanna have fun #its hard #love game