2025 on Tumblr: Trends That Defined the Year
DEAR READER
Cosimo Galluzzi
Not today Justin

oozey mess
Peter Solarz
taylor price
Sweet Seals For You, Always
h
trying on a metaphor
Alisa U Zemlji Chuda
Cosmic Funnies
Stranger Things
let's talk about Bridgerton tea, my ask is open
No title available

Kiana Khansmith
styofa doing anything
sheepfilms
Sade Olutola

Andulka
seen from Canada
seen from Türkiye
seen from Saudi Arabia

seen from Spain

seen from United States

seen from United States

seen from United States

seen from Chile
seen from United States
seen from United States
seen from United States

seen from United States

seen from Bangladesh
seen from Bangladesh

seen from United States
seen from United States
seen from United States

seen from United States
seen from Türkiye
seen from United States
@ellenbencsakazertis
Rajtad múlik
Az a baj, hogy most nem tudom hol olvastam/hallottam, hogy milyen kibaszott káros folyamatosan azt szajkózni, hogy minden rajtad múlik, rajtad áll, de döntesz, neked kell tenned, lépned, a te fejedben dőlnek el a dolgok, ha nem sikerül nem akartad eléggé, nem csináltad eléggé, nem tettél bele mindent. Nagyon sok dolog nem ratad múlik. Nagyon sok dolog van, amiben pont azt nagyon nehéz elfogadni, hogy nem rajtad múlt, hogy nem tehettél volna semmit. Ilyen valaki halála, de ilyen a vonzalom is. És még egy rakás minden van amit se megakadályozni, se megszerezni nem lehet akaratból, erőlködéssel, csinálással. Volt egy pillanat az életemben, amikor szembe kellett néznem a ténnyel, hogy valaki, aki nagyon fontos nekem, valójában nem szeret. Nem engem szeret, hanem talán azt, amit nyújtani tudok neki. Én belebújtam volna a kabátzsebébe is, hogy vele legyek, de nagyon sok ember közül ő éppen az volt, aki nem tudott engem szeretni. Bizonyos értékeimet elismerte – némi kritikával – de szeretni azt, aki vagyok, nem tudta. (az intelligens emberek szét tudják választani azt, hogy valaki személyisége szimpatikus-e meg az, hogy jól végzi-e a munkáját. Amúgy azokkal, akiket szeretünk, elnézőbbek és elismerőbbek vagyunk. Ez kikerülhetetlen.) Az ember projektekben is könnyen elaprózza magát a rajtam múlik érzéssel. Apró, lényegtelen dolgok megoldása, legyőzése válhat központi kérdéssé mert rajtad múlik az egész sikere! Aztán beledöglesz. Átlépni a komfortzónád határait, rajtad múlik. Megváltozni, rajtad múlik. Lefogyni, meghízni, megizmosodni, megszépülni, meggazdagodni, megtanulni, elengedni, lemondani RAJTAD MÚLIK! Miért? Mások nincsenek ott? Más dolgok nincsenek hatással az életünkre? Elvek, morál, érzelmek, tisztesség, szemérem? Tőlem várja mindenki, hogy gázoljak át mindenen és elsősorban saját magamon, mert rajtam múlik? Aztán, ha már mindenen átgázoltam, már mindent megtettem, már mindent kipróbáltam és mégsem működik, akkor...? Jön valaki, és azt mondja... engedd el végre. Rajtad múlik. Te is lehetsz az, aki nem válaszol, aki nem keresi, aki letiltja és kiradírozza az életéből. Rajtad múlik, nem érted?
Egy öngyilkosságra készülőnek senki sem mondja azt, hogy rajtad múlik az élet. Azt próbáljuk mondani, hogy van értelme, hogy vannak benne szépségek, hogy van benne szeretet. Sok, pici, amit nehéz melóval, de meg lehet találni. Kicsit türelmesnek kell lenni az élethez, mert sokszor nem adja könnyen magát. De senki sem vágná oda, hogy rajtad múlik, hogy megkeresd az életed értelmét! Pedig persze igen.
Szóval a rajtad múlik egy nagyszerű felelőséggelterhelő mondat vagy nem is tudom minek nevezzem, amit kimondani nem lenne szabad sosem. Rávezetni embereket, hogy megéljék, hogy mire képesek, azt lehetne. Azt mondani, hogy sokat tehetsz magadért. Azt erősíteni, hogy a tisztelet nagyon fontos. A szeretetben élés nagyon fontos. Egy kapcsolatban lehetnek konfliktusok, de aki bánt, aki újra és újra bánt, az nem szeret. Nem rajtad múlik, hogy szeressen.
Az ember rengeteg mindent meg tud csinálni. Amúgy tényleg, akár befolyásolni is tudja más valaki működését, hozzá való viszonyát. De az mi? Ki vágyik arra, hogy egyszer elfelejti csepegtetni a varázsitalt és akkor mindennek vége? Hogy hogyan viszonyulunk valamihez, hogy azt akarjuk-e befolyásolni/kézben tartani, hogyan csillapítjuk a fájdalmat vagy gyűjtünk erőt, teremtünk belső békét, az rajtunk múlik. De azt sem szabad erőszakosan követelni valakitől. Magunktól sem. Szóval, csak gyengéden!
Depresszió
A közhelyeken kívül nagyon nehéz megfogni ezt, mert egyszerre jelent kilátástalanságot, elveszettséget, tompaságot és bezáródást, a kommunikáció lenullázását, az érdeklődések elvesztését, reménytelenséget, és önutálatot, értéktelenség érzetet és persze magányt. Az egyik féle depressziós sír és láthatóan kétségbeesett, de nem tudunk segíteni, a másik teszi a dolgát és eszünkbe se jut, hogy segítségre szorul. Van aki mosolyog, miközben belül az öngyilkosság foglalkoztatja és van akiből kiárad a parttalan szenvedés a saját belső világától (ami amúgy olyankor valóban olyan, amiben senki nem szeretne élni!), és tudjuk, hogy bajban van, de hiába nyújtjuk a kezünket, nem tud megkapaszkodni, mert elsodorja újra meg újra a deprsszió sugalta csalódottság és reménytelenség. Kétszer voltam nagyon mélyen. Kiszolgáltatva mások jóindulatának és szeretetének – ami nem érkezett meg. Senki sem volt hozzászokva, hogy segítségre szorulhatok. Én, a bástya! Az egyikből kimásztam szépen lassan. „apró lépésekkel a konyha felé” – ez egy szállóige a családunkban, ezt tanácsolja a betegének egy pszichiáter, aki aztán így tényleg eljut a konyháig, csak a lépésekre figyelve, aztán végül mindenhova. Ezt szoktam mondani minden ijesztően nagy projektnél is. Türelem, apró lépésekkel a konyha felé! A másik leküzdhetetlennek tűnő problémát az élet oldotta meg. Hogy a probléma valós volt, az abból derül ki, hogy nem kerestem másikat helyette. Ahogy elrendeződött, utána tempósan újraépítettem az életem és elég jól vagyok benne. (valójában nagyszerűen!) Réges régen volt egy elméletem a depresszióról, amit aztán nagyon sokára valahol olvastam is. Hogy a depresszió védekezés, időnyerés. Egy megoldhatatlan probléma miatti elakadás (Adott esetben nem csak annak látszik, hanem többnyire az is), amikor a psziché időt akar nyerni. Nem kell több input, nem kell semmi inger, mert át kell struktúrálni mindent, de nagyon nehéz, mivel bezárkózva csak a már meglevő információkkal tud dolgozni amikkel viszont eddig sem jutott megoldásra. Ez a zakatolás megy és úgy tűnik, örökké fog tartani. Ebben a helyzetben segítséget kérni nagyon nehéz. Segítséget nyújtani is, mert mit tudunk adni? Figyelmet, kis gondoskodást, türelmet, meg mondogathatjuk, hogy szeretlek vagy kedves vagy nekem, vagy számítasz, számíthatsz rám. Egy pillanatig ezek jóérzést okoznak, de nem tudnak gyökeret verni. A depressziós nincs abban a reményteli állapotban, hogy bárki szeretete vagy elfogadása erőt adjon neki. Ami segít, az a valaki, aki kimondja azt a mondatot, amibe kapaszkodva aztán saját maga lépésről lépésre rendberakja a belső világát. Hiába mondod, hogy szereted, ha ő ezt nem tartja hihetőnek, ha ő éppen nem szereti azt ami belül van, amivel azonosítja önmagát. A kivezető úton nincs csoda, nehéz meg kemény, és ijesztőek az apró visszaesések és aztán ijesztő az, hogy az ember valaha olyan mélyen volt és, hogy oda vissza lehet kerülni. Már ismerjük az oda vezető utat. Azt gondolnánk, hogy ha valaki egy egész életen át hazudik, aztán a hazugság okafogyottá válik, az felszabadulás hoz. De valójában depressziót. Amikor a korábbi életünk meghal, mindegy mi miatt, az depressziót okoz.
A depressziósok értik egymást, de nem tudnak egymásnak segíteni. Aki nem depressziós, az pedig... hát... annak nehéz érteni. Gyakran még fel se ismerjük.
ha a felnőttekről is úgy beszélnénk, mint a kisbabákról beszélnek a kotnyelesek
“Jaj, de szép szeme van ennek a felnőttnek! Ja, hogy férfi?! És nem baj neked? Mármint ilyen szép szemekkel lehetne nő is.”
“Oh, és jó alvó? Micsoda, hajnali kettőig fent van?! Utána meg kávét iszik reggel?… hát a te felnőtted, nektek biztos így jó… én nem bírnám”
“Na, és eszik eleget? Hogy diétázik?! Fitnessmodell?? Ja, persze, ez a kifogás, az én felnőttem ennyi idős korában már pacalpörköltet evett galuskával.”
“Sokat játszik egyedül? Neeeeem? Mindig a barátaival van, meg foglalkozni kell vele? Jaj, szegénykém, hogy kétemberes felnőtted van… nem baj, majd a második már jobb lesz, hidd el nekem. Miazhogynemleszmásodik?”
“Jó evő? Glu-tén-ér-zé-keny?? Jaj, ezek a mai felnőttek mit meg nem engednek maguknak! Az én felnőttem nem válogatós, nem engedtem neki, hogy finnyáskodjon az elé rakott ételre.”
“Oh, milyen aranyos férfi! Hogy nő?!!! De miért nem teszel a felnőtted fejére egy kis rózsaszín virágos hajpántot, hogy lássa mindenki? Vagy legalább köldökig dekoltált ruhát vagy valami.. jó, mit kell úgy megsértődni, én csak segíteni akartam.”
Advice your mother should’ve given you.
Stick by your word and stand firm with your boundaries. Don’t allow people to poke, probe, and push your limits, boundaries, and no zones after you told them not to. Don’t be fooled, all people need is one warning to get the memo that something is off limits, but no one will respect a person who is all talk and no action. Put action behind your words, no one will take your words seriously if you don’t, empty threats get you nowhere. People only continue trying you when they know/think they can get away with it. Say it with me, first times a warning, second times a done deal. Don’t disrespect yourself by going against your boundaries and personal code.
Unmute !
:DDDDDD
Nem bírom megunni
- A vallással nem illik viccelni. - De!
Toma, un regalo.
mekkora Tom & Jerry
its christmas eve and look whos on tumblr
all of us
kell
me watching them
Az a baj, hogy igen
lowcostcosplay strikes again :-)
Ismét valami, amire büszkék lehetünk 🥰
Hideg van az irodában? Már másodszor fázol meg a munkahelyeden idén a 18 fokban és még csak december közepe van? Vagy csak szimplán gyűlölöd a helyet, ahol dolgozol?
Van megoldás: vedd elő te is a jégakut. Nincs más dolgod, minthogy a fagyos jégakut az irodai hőérzékelőn pihenteted.
Unexpected twist