Mondjam, hogy a kék szemed, amikor beleéléssel meséltél volt a kedvencem?
A hajad, de az is akkor, mikor elégülten feküdtél mellettem kócosan, félmeztelen.
Az volt a hetem kedvenc része.
Kedves voltál, de csak velem, pont mint a filmekben, hát nem volt mesebeli?
Valószínű pont ez okozta a vesztünk.
Rossz időzítés, de ha ez is olyan, mint egy film, hol van a nagy békülés és szerelem?
Tudom..tudom igen, ott felejtettem hajnalban két könnycsepp között, a méltóságom mellett a polcodon.
De én csak köszönhetek, amíg voltál, megszűntek a szürke hetek.
Igencsak, az a gyerek se lát akinek rossz a szeme és elveszik a szemüvegét, akkor nekem most hogyan kellene?
Biztosan ez is az élet egyik nagy leckéje, tedd magad boldoggá, mindenki azt mondja majd jobb lesz, de nem értik, hogy hiába minden mosoly, ha már színvak vagyok?
De még emlékszem milyen az a kék ami úgy megfogta a tekintetem, főleg amikor forgatod, mert mások ki szaladnak tőle a világból, csak hát ugye én sosem tartoztam erre a bolygóra.
Kezeidben is azt szerettem leginkább ahogy hozzám értek, mint ha a világ összes szeretete két kézben találkozna.
De ezek csak külsőségek..
Ha a szavaidról és a tetteidről kellene írnom, egy könyv sem lenne elég, hiszen pár hónap alatt lehoztad nekem a csillagokat, de el is vetted.
Bárcsak hamarabb találkoztunk volna, ugye?
Még most is melletted feküdnék…
discoholicmusic
turnnoffyourmind
dededos
baratheonpilled
prguitarman
blakekathryn
