„arca kétségbeesve üzen, aztán tagad, kitér, egy felhőn tovahajózik, emléke nem húsom, árnyéka nem ruhám”
– Csoóri Sándor: A másik
Cosimo Galluzzi
Acquired Stardust

Love Begins
KIROKAZE

❣ Chile in a Photography ❣

Andulka

#extradirty
2025 on Tumblr: Trends That Defined the Year
dirt enthusiast

Product Placement
Game of Thrones Daily

titsay
hello vonnie

Kaledo Art
Xuebing Du

tannertan36
Sweet Seals For You, Always

pixel skylines
styofa doing anything
Jules of Nature
seen from Canada
seen from Türkiye
seen from Belgium

seen from United States

seen from Croatia
seen from India
seen from United Kingdom

seen from Türkiye
seen from United States
seen from China

seen from Albania

seen from United States
seen from United States

seen from Malaysia
seen from United States
seen from United States

seen from France
seen from Türkiye

seen from Indonesia

seen from United States
@esyyter
„arca kétségbeesve üzen, aztán tagad, kitér, egy felhőn tovahajózik, emléke nem húsom, árnyéka nem ruhám”
– Csoóri Sándor: A másik
„Az idő telik, a nehézségek szaporodnak.”
– D. bácsi a szomszédból
„Új sír van a temetőben, rajta virágkoszorú, mellette egy barna kislány szíve olyan szomorú.
Ne sírj, ne sírj, te barna lány, Ne hullasd a könnyedet, hisz jól tudod, hogy a sírból visszajönni nem lehet.
(…)”
– magyar népdal
Autumn vibes
„Elegáns ez a hallgatás. Nevetséges a beszéd. Tudja, nem tudom elfelejteni a fehér pulóverét.”
– Jónás Tamás: Anyu, utoljára
„A többiektől szép az élet Látod, a Földnek is van Holdja”
– Kispál és a Borz: Többiektől
„Egy fecske nem tavasz, Egy fűszál nem mező, Egy vízcsepp nem patak, Egy sír nem temető.”
– Reményik Sándor: Egy sír nem temető Áprily Lajosnénak
„A boldogság nem valami globális jelenség. Élvezem a napsütést, szeretem a virágokat, örülök a kutyámnak. Apró örömökből áll össze az egész.”
– Psota Irén
Bächer István: Hogyan legyünk magyar költő?
Szülessünk egyszerű Glatternek Pesten. Édesanyánk, ikertestvérünk haljon e szülésbe bele. Tizenhárom évesen árvuljunk egészen el. Járjunk egyetemre - részben a numerus clausus okán is - Szegedre. Itt találjunk társakra végre. Találjunk zsidó származású katolikus pap példakép-professzort. Tanuljunk meg minden megtanulhatót. A névváltoztatást kérjük a szigorlat idején. „Védettség"-re hivatkozva csak a „Radnóczi"-t engedélyezze a hivatal. Mi használjuk azért is a zsidó nagyapa szülőhelynevét. A harmincas évek második felétől készüljünk a halálra szépen. Legyünk tökéletesek. Éljünk és írjunk hibátlanul. Ne nagyon írjunk újságot, nagyregényt, heti kritikát. Ne törődjünk többé semmi mással, csak azzal, hogy a dolgot tökélyre vigyük. A dolog nem az élet. Az nem érdekes. Csak egy fontos dolog van már, csak egy dolog van már: magyar költőnek lenni. Ahogy ez egyre nehezebb lesz, úgy legyen ez egyre magától értetődőbb. (...) A kicsiny dolgokat szeressük: a hitvest, a diót, a békét, az almafát. 1944 májusában vonuljunk be munkaszolgálatra. Harmadszorra is. Dolgozzunk a bori Heidenau-lágerben, ahol nincsen egyetlenegy francia, lengyel, hangos olasz, szakadár szerb sem - kizárólag méla zsidó és lezsidózott magyar. Szedjünk sok szedret, csipkebogyót, írjunk szép, meg nem rezzenő, fegyelmezett betűkkel a kis füzetbe, hogy majd akkor is olvasható legyen, ha szétáztatja lapjait a sár, a vér, a testünk mindenféle nedve. Ilyenkor már ne nagyon javítgassunk. Elmosolyodhatunk egy pillanatra azon, milyen szép íróasztalt csináltattunk magunknak a Pozsonyi útra, aztán írjunk a tenyerünkben tartott fekete füzetbe tovább. (...) 1944 augusztusának végén induljunk meg „hazafelé". Hazafelé. Előtte, útközben, minden lehető alkalommal adjuk át verseink másolatát minden barátnak, ismerősnek - hátha megrongálódna, elkallódna a kis füzet. (...) Szenvedjünk el minden szenvedhetőt. (...) Nézzük - segíteni már nincs erőnk -, ahogy bajtársunk sírunkat megássa. Legyen rajtunk bricsesznadrág, világosszürke zakó, tépett viharkabát. Legyünk nyugodtak: megkerülünk.
♡ az a dolog, amitől tudunk mosolyogni még akkor is, ha fáradtak vagyunk.
az, amikor anya kávét főz apának, de még mielőtt odaadná, megkóstolja, hogy biztos legyen abban, hogy finom.
amikor anya a csirke legfinomabb falatját adja apának.
amikor egy idős bácsi és egy idős néni még mindig barátok, pedig nagyon jól ismerik egymást.
az, amikor azt mondod egy fiúnak, hogy jó a pólója, és utána ő mindig azt hordja.
az, amikor a fiú és a lány elmennek együtt ebédelni egy étterembe, és addig nézik egymást, míg kihűl az étel.
— Mit gondolnak 4–7 éves gyerekek a szerelemről?
concept: love without a face
joseph lorusso / anne magill / anne magill / joseph catanzaro / anne magill / anne magill
„mert áldott a hely, ahol kiszakad a fájás.”
– Tóth Csilla: egyszerű vers