Tegyük helyre ezt az évet is:
Sőt, igazából kettőt, mert tavaly annyira padlón voltam, hogy ghostoltam az év és önértékelést.
Most itt vagyok.
Sok szart borított a nyakunkba 2022, de az elődjénél azért kegyesebb volt - ezévben nem halt meg családtagom. Minden amit elszenvedtünk, valahogy épülésünkre vált és várakozásomon felül reflektáltam folyamatosan magamra és a környezetemre. Talán mondhatnám, hogy erre büszke vagyok, de tulajdonképpen csak hálás. Az Istennek.
Minden amit elterveztem, meghiúsult - ellenben meglepetésként jöttek új hobbik, ötletek, programok, amikben ki tudtam kapcsolódni.
Kerestem a kiteljesedést, de mintha nem is létezne. Olyasfajta illúziónak látom, mint a boldogság: mindenki akarja, mindenki keresi, de valójában senkinek sincs. Csak placebo. Azoké, akik nem gondolkodnak. Ellenben elszívják az energiád fontosabb dolgokról, mint például megélni azt, amiben vagy.
Nem tűnik kellemesnek megélni a szomorúságot, mégis bölccsé tesz és értőjévé az érzelmeidnek. Érteni önmagam számomra többet jelent, mint "boldognak" lenni, ha egyáltalán van ilyen.
Most már csak az a vágyam, hogy amit én már értek és érzek azt valahogy másoknak is át tudjam adni. Na meg persze, hogy legyen kinek átadnom.
Barátságokban nem dúskálok, de az is lehet hogy csak túl komoly az elképzelésem a baráságról. Ismerősnek lenni social médián, meg időnként együtt programot csinálni - élvezetes lehet ugyan - de én a barátság kapcsolatát egymás mély ismeretében definiálom. Elköteleződésben, kitartásban, támogatásban, érdeklődésben... Ez pedig ritka kincs és talán rabja lettem az üldözésének.
De hát ugye ilyen az ember; mindig az kell neki, ami nincs.
Egyébként emberi mércével sikeres év van mögöttem. A saját utaimat kövezem a munka területén, bár még rabja vagyok a félelemnek, hogy nem teljesítem a társadalom rám szabott kvótáját: add az időd és értéked, hogy más meggazdagodjék.
Sokat alkottam és gyümölcseként élvezhettem, amikor a termékeimet megvásárolták.
Statisztáltam egy filmben, és bár sok más szerepet nem kaptam meg, amire jobban vágytam volna - mégis élményekkel bővültem!
Lett egy kutyánk, amit még mindig nehéz elhinnem! Annyira régi vágyam volt, most pedig annyira természetesnek tűnik, ahogy ott szuszog. Szükségem volt rá mentálisan, hogy ne legyek egyedül és ez a kis szeretetgombóc a lehető legtökéletesebb társaság most számomra.
Valahol itt fogyott el a motivációm ennek megírásához (spoiler: undiagnosed audhd), úgyhogy kívánok mindenkinek, aki ezt olvassa (annak a 2 főnek nagyjából) meglepetésektől és áldásoktól roskadozó évet!
Róka
