how to deal with a breakup - for dummies

bár én se értek hozzá. ez egy ilyen terápiásblog

[ezegycringefest]

ma szuper napom volt és csak arra tudok gondolni, hogy ezt megosszam veled, és együtt örüljünk.

[ezegycringefest]

ápdét: 1 hónapja nem beszéltünk

ugyanis végleg befejeztük a seveledsenélküled huzavonát, amit még a hivatalos szakítás után hónapokig műveltünk. Fura hogy nem tudom mi van vele. A face néha már nem az első helyen mutatja, ha online van. Egyre kevesebbet beszélek róla. Egyre nehezebben beszélek róla. Sokkal életvidámabb vagyok, kiegyensúlyozottabb. a barátaim örülnek, hogy visszatért a régi én. Mindenki örül annak, hogy végetértek a dolgok. Elfogadtam. Még mindig nem értem miért kellett annyit hazudoznia nekem. Azt sem értem, hogy miért bántott annyit. Es azt se hogy miért hagytam. Már rég nem az első gondolatom reggel. Órákig eszembe se jut. Ha új embereknek mesélek vele kapcsolatos történetet már csak ismerősként referálok rá. Néha hiányzik. Néha elpityeredek még hajnali 3-kor. Dühös is szoktam lenni. Szabad vagyok és bűntudat nélkül megtehetek akármit. Kezd visszatérni az önbizalmam. Még mindig szoktam szomorú tumblikat pörgetni. A tiktok még mindig szakítós témájú videókat dobál fel. Sok a flashback. Zavar, ha sokat látom online, mert elkezdek kattogni mit csinál, kivel beszél. Van hogy azon is agyalok, hogy vajon továbblépett-e már. Én visszatértem a régi hobbijaimhoz és újakat is szereztem. All in all büszke vagyok magamra.

[ezegycringefest]

mindig azt kívánom, hogy bárcsak máshogy történtek volna a dolgok közöttünk, de mindig arra lyukadok ki, hogy ahhoz meg kellett volna változtatnom a személyiséged is, amit én nyilván nem tudok. és ebből meg csak az következik, hogy előbb utóbb mindenképp így alakult volna. nem tudom eldönteni, hogy ez megnyugtat vagy elszomorít inkább.

[ezegycringefest]

unpopular opinion: amúgy eskü szuperboldoggá tesz a pár követőm, a reblogok meg a lájkok itt a kis szed blogom bejegyzésein, kevésbé érzem magam egyedül, és ez megnyugtat

[ezegycringefest]

hihetetlen, hogy mostmár soha nem használhatom azt a sok aranyos becenevet, amit kitaláltam rád...és én se fogom többet hallani az aranyos beceneveimet, amit te kitaláltál rám

[ezegycringefest]

fuj túl sokat agyalok az egészen, miért nem tudom legalább egy napra hagyni a picsába, és nem redditen olvasgatni, hogy ki hogy szenved a szakítástól velem egyetemben

[ezegycringefest]

Az az egyik nagy félelmem,

hogy ha majd valaki rólam kérdez téged, te valami olyasmit fogsz mondani, hogy egy pszicho voltam, őrült, féltékenykedős, birtoklásmániás, hisztis, akaratos picsa. És elmondod, az egész történetet a te szemszögedből, kihagyva azokat a részleteket, amikor századszorra is egyedül hagytál a szarban, vagy hogy hányszor törted össze a szívemet az egész kapcsolatunk alatt. Hányszor maradtam magamra a legmélyebb pontjaimon, és kifelejted azt is, milyen ocsmányul beszéltél velem mindig, és hogy hogyan romboltad le az önbizalmamat. Azt se fogod elmondani mennyiszer hazudtál nekem, és ha nem lettem volna olyan kotnyeles, hogy magamtól kiderítsem a kis hazugságaidat, akkor talán nem tartanánk ott, ahol. Kimarad a sztoriból, hogy részegen olyan elviselhetetlen bunkó ember vagy, hogy egy csomószor szakítottál velem, mert leittad magad, de én ezt másnap mindig megbocsátottam, és az se lesz megemlítve, hogy csak akkor kellettem, ha nem volt más éppen vagy kanos voltál.

Azt meg főleg kihagyod, hogy mennyire szerettelek mindezek ellenére is, sose haragudtam, mindig melletted álltam, számíthattál rám, bármiről is volt szó, elhalmoztalak rengeteg ajándékkal, szeretettel, figyelemmel, rengeteget főztem neked, gondoskodtam rólad, igyekeztem minden kívánsagodat teljesíteni, mert te jelentetted nekem a világot. Te pedig ezt nem tudtad értékelni.

Helyette viszont csak lehúzol és elhordasz mindennek, mint ahogy az előző barátnőidet is. És nem is azzal van a bajom, hogy mit fognak gondolni mások, hanem azzal, hogy te csak így fogsz rám emlékezni.

[ezegycringefest]

Egy álomnak köszönhetően elkezdtem agyalni, hogy mi van akkor, ha már elkezdett ismerkedni másokkal, vagy keresi az embert, akivel pótolhat. Persze lehet most nem zajlik, de hetek múlva már benne van a pakliban. És én erre hogy fogok reagálni, ha megtudom? Tuti össze fogok törni megint, szerintem az még a szakításnál is fájdalmasabb.

[ezegycringefest]

csúnya vég vagy szépen elválós

Összevesztünk, óriási vita volt, és a vita az még gyenge kifejezés is rá. Az egészben a lényeg, hogy minden odavezetett, hogy vége lett: először üzenetben, utána élőben is. Nem szerettem volna, hogy így alakuljon, ilyen undorító veszekedésben kelljen elválni. Pedig együtt se voltunk, ez ilyen post-breakup friendship with benefits volt kábé, de inkább hasonlított kapcsolatra. Nem is részletezem tovább a helyzetet, a lényeg, hogy kurvaszarul vagyok. Pedig már a sokadik szakításomat élem át (de ugyanazzal az emberrel lol) és még mindig tud fájni. Szerintem szinte az összes szakítástípust megtapasztaltam:

a magyarázatok nélküli, kissé váratlan (elmúlt a szerelem érzése/más valaki jobban érdekli)

a békében elválós, még szeretlek, de nem működünk, köszönöm az emlékeket-féle

a diplomatikusan megtárgyalt, hideg, ez a legjobb mindkettőnknek (éspersze ez csakis a te érdekedben történik...)

ortón veszekedős, fightolós, utálkozós

Persze lehet még van olyan, amiben nem volt részem. De most épp a legutolsó történt meg, és nem örülök neki, mert hiába szeretném utálni, nem megy. Pedig mondott nagyon csúnya dolgokat is, de most azokra haragudni nem tudok, mert csak azt érzem, hogy hiányzik és szomorú vagyok. Néha rámjön valami boldogabb löket, és akkor azt érzem, hogy jó, hogy vége, ez így van jól, már túl sok rosszat okozott nekem, de aztán szembejön valami, amiről eszembe jut és egyből visszajön a big szomor. Szóval nálam, a randa szakítás se jött be, mert képtelen vagyok haragudni arra, akit szeretek. :”) Ugyanazt a gyászt és sajnálatot érzem, mint amikor szépen váltunk el egymástól. Egyetlen különbség van szerintem a kettő között: a szebb után valószínűbb, hogy még beszélni fogtok egymással, a retek után meg nyilván soha nem fogtok szóbaállni többet. És az, hogy most mi sem beszélünk két napja, azt valahogy a világ legtermészetesebb dolgának érzem. Persze fáj.

Nélküle nagyon otthontalannak érzem magam. Hülye vagyok, hogy ennyiszer adtam esélyt a dolognak, és amiért azt hittem minden egyes alkalommal, hogy változni fog.

[ezegycringefest]

Lehet nem ő hiányzik, hanem a kapcsolat

Szóval már kicsivel több, mint egy hónapja egyedül vagyok, vagy valami olyasmi. Annyi a különbség, hogy néha találkozok az exemmel, és úgy teszünk, mintha együtt lennénk, de közben egyikünk sem akar kapcsolatot, legalabbis én nem akartam, úgy kábé tegnapelőttig. Eddig élveztem, hogy szabad vagyok és akármit csinálhatok, szingliség huhú, de vasárnap egyszercsak beütött, hogy igazából hiányzik az exem. De miért is, ha ezelőtt elvoltam nélküle?

Szóval gondolkoztam mi változott. Egy ideje már nem ír cuki dolgokat, nincs jóreggelt üzi sem. Nincsenek kedves elköszönések, ritkulnak a visszaírások. Az utóbbi két hétben elég sokat voltunk együtt, ami megszakadt pár napja, mivel mindketten hazamentünk. Talán a sok közös idő miatt érzem, hogy hiányzik, vagy azért mert valamiért lazábbra vette velem a kapcsolattartást? Meg azt is vajon miért...

Mindenesetre agyaltam a dolgokon, és szerintem nem is ő hiányzik, hanem a kapcsolat, hogy ne legyek egyedül. Mert semmi olyan nem hiányzik, amit más esetleg ne tudna megadni: szeretet, figyelem, beszelgetni valakivel, kedves üzenetek, szex, közös programok...szóval ha belegondolok nem nagyon tudok megnevezni egy olyan dolgot, amit specifikusan csak ő vele tudtam csinálni, vagy a személyisége része lenne, amit nem tudok elengedni. Plusz egész idáig nem hiányzott, csak most, hogy észrevettem, hogy kevesebbet foglalkozik velem. Gyanús, hogy alakulhat nála valaki, ami jobban leköti a figyelmét.

[ezegycringefest]

2. nap??

Őszinten már nemtudom honnan számoljam a dolgokat, de legyen ez a második nap, mert eddig beszélgettünk messengeren, de tegnap óta azt sem már, miután az utolsó cuccokat is visszaadtuk egymásnak.

First of all: kurvára hiányzik. 😭 A legfájóbb az, amikor valamiről eszembe jut egy közös emlék, és az jár a fejemben, hogy akkor soha nem gondoltam volna, hogy vége lesz, tök azt hittem ez örökké fog tartani. Komolyan vele terveztem leélni az életemet. És hiába mondta nekem nemrég azt, hogy leszünk mi még egyszer együtt boldogok, ha benő a fejünk lágya, ez egyre nagyobb hülyeségnek tűnik. Egyre reménytelenebb vagyok ezzel kapcsolatban, találni fog nálam jobbat.

Tinderezek még mindig, eddig néha egész jól eltereli a figyelmem, bár lehet nem túl jó ötlet még friss sebekkel ismerkedni. Ja és bűntudatom is van miatta, hogy vajon mit szólna az exem, ha megtudná, hogy én máris másokkal ismerkedek. Pedig ez egyáltalán nem jelenti, hogy túl lennék rajta, inkább csak szeretném, ha elviselhetőbb lenne a hiánya. De nem akarom, hogy egy kicsit is azt gondolja magáról, hogy nem jelentett semmit, így szerintem abbahagyom. Még magamnak is kéne egy kis idő ehhez az ismerkedés dologhoz.

Szarul alszom, nem érzem mikor vagyok éhes, szóval enni se eszek túl jól.

Ma este pedig szilveszter, és megyek bulizni, mert nem hagyom magamnak, hogy egyedül, a takaró alatt sírva "ünnepeljem" az új esztendőt. Pedig legszívesebben ezt tenném...

[ur-amithagytal]

irigy vagyok a múltbéli önmagamra aki még veled volt. nagyon hiányzol.

[ezegycringefest]

nem működik

Megpróbáltuk megint. Nem ment, és most már ő is belátja. Szóval elvileg most véglegesen vége, ez nem lesz most újrakezdős. Kicsit más úgy szakítani, hogy mindketten szeretitek egymást, de érzitek, hogy ez nem működik kettőtök közt, nem vagyok elég érettek, hogy megoldjátok a problémáitokat, ezért akárhányszor próbálkoztok, mindig ugyanabba a körforgásba estek vissza. Szerintem ez azért nehezebb, mert ilyenkor nem tudod utálni a másikat, nem tudsz haragudni, nincs jóformán semmi ami könnyebbé tenné a dolgot. Csak üresség, hiány és egyedüllét marad, és hát őő kurvaszar...

Ami furi az az, hogy azt látja (meg énis), hogy ebben az élethelyzetben nem megy ez a kapcsolat, de lehet később, év(ek) múlva amikor mindketten már formálódtunk kicsit, akkor működhet, mert azt mondta én vagyok neki a tökéletes pár, és velem akarja leélni az életét. És hogy tuti egyszer ha vége ennek az egyetemesdinek, megkeres. Jó ez így leírva faszságnak hangzik, mert. Mert azt gondolná az ember, hogy akkor miért nem vagyunk együtt, ha egymást akarjuk, legalábbis én ezt gondolnám, ha random olvasnám ezt. Csak baromi nehéz ez a szituáció. Meg kicsit olyan hitegetésnek is tűnik az egész. Mert most akkor mi lesz? Én kellek, de lehet közben keres magának egy új barátnőt, és akkor mi van, ha az tartós marad vagy mittudom én. Meg én mit csinálok addig, én is keresek magamnak valakit, de közben tudom, hogy nem leszek vele sokáig? Nem igazán tudom elképzelni.

Ennek ellenére tinderezek, hogy kicsit eltereljem a figyelmem. De bűntudatom van miatta.

Egész este rémeket álmodtam, hogy lett új barátnője, vagy összejött valamelyik ismerősömmel. Komolyan, az agyam direkt kínoz engem, köszönöm az élményeket. 😒 Rendkívűl nyugtalan vagyok, és hiányzik.

Vajon én is az az ember leszek, aki évek múltán sincs túl a másikon? Eltudok szakadni majd tőle valaha is?

[ezegycringefest]

Most jutott eszembe egy tök érdekes dolog.

Amikor először megismertem az exem, nem akartam jóban lenni vele. Nem tett ő semmi rosszat, de ránézésből éreztem, hogy ez az ember tudna bántani engem és átkapcsoltam védekező módba. Mindig kerülrem, nem is beszéltem vele. Aztán egyszer még is úgy alakult, és azt gondoltam, hú mennyire jófej srác, félreismertem. Majd 2 évvel később most meg kiderült, hogy igazából nem is csalt a megérzésem, nem véletlen féltem tőle. Tényleg tudott bántani.

[ezegycringefest]

day 3

Nagyon hiányzik, nagyon üresnek érzem magam. De igazából azt magát nem bánom, hogy vége. Durva, de akármennyire hiányzik, mentálisan stabilabbnak érzem magam, mert eskü a kapcsolatban szinte mindennap sírtam, most meg nem is megy.

Az is nagy segítség, hogy tegnap megtudtam mi mindenben hazudott nekem, ami egy kicsit segít abban, hogy úgy érezzem soha többé nem akarok tőle semmit, szóval ha hiányzik, akkor csak arra koncentrálok, hogy miket csinált velem, meg amúgyis tuti azokkal a lányokkal beszélget, akikre féltékenykedtem meg akikről hazudott nekem, szóval igazából ebből köszönömszépen nem kérek. Éljen csak a kis kupacon, amit maga köré gyűjtött. Úgyis egyedül akart lenni.

Tegnapeste néztem régi képeket és azon gondolkodtam, hogy milyen jó votl a nyár. Minden egyensúlyban volt, elképesztően szeretett engem az az ember, rohadt sok jó dolgot csináltunk, imádtuk egymás társaságát, és nem volt más lány a képben, egyszerűen én voltam a number one. És szeptembertől mef hirtelen kifordult magából, egyre többet veszekedtünk, egyre több csúnya dolgot mondott, egyre inkább eltávolodott tőlem. Szóval arra gondoltam tegnap este, hogy nyáron én még azthittem hozzá fogok menni feleségül, és soha egy percig se gondoltam volna, hogy ez az ember képes lesz eldobni magától, csakmert egyedül akar lenni, kiakarja csajozni magát és élvezni a szingliséget. Soha nem gondoltam volna. Főleg mert azt mondta, hogy én vagyok a legtökéletesebb barátnő, és hogy ez volt a legjobb kapcsolata. Akkor mégis miért vágyott másra? :( Főként ezen szoktam gondolkodni, és szarul érzem magam miatta. De legalább szarnak nem érzem magam, mert azt nagyon jól tudom, hogy én mindent jól csináltam. Nem én változtam meg, hanem ő, én ugyanúgy mindent megtettem.

Csak ilyen ez, hogy azthiszed elég jó vagy és kiderül, ha a legjobb voltál is, még akkor se voltál elég jó ahhoz, hogy meg akarjanak tartani.

Mindenesetre megpróbálom továbbra is kitölteni a napjaim, és majd egy szép napon remélem arra kelek, hogy nem hiányzik és túlléptem rajta. (nemmostlesz)

[ezegycringefest]

day 1

Na akkor vágjunk bele. Hivatalosan 3 napja szakítottunk, viszont tegnapig még beszéltünk és találkoztunk is. De nekem annyira összetörte a szívem ez az egész, hogy akárhányszor írt, csak arra tudtam gondolni, hogy többé már nem az enyém, hiányzik és sose kapom vissza, hogy tegnap azt mondtam, jobb, ha nem is beszélünk, csak ha valami fontos dolog van, akkor írjon. Ha szakítás, akkor tényleg legyen is az. Nagyon fájt ezt megtenni, de muszáj volt, hiába félek, hogy ha nem beszélünk, akkor elfelejt.

Ja fun fact: nem azért lett vége, mert nem szeretjük egymást, hanem azért, mert ő most nem akar kapcsolatot, túlságosan le van terhelve, egyedül akar lenni. Pont. De azért közben szeret, meg én lennék a tökéletes barátnő, de most nem megy. Kicsit fura, igaz? Valamiért azt gondolom, hogy ez egy kicsit ellentmondásos, és hiába mondta azt tegnap, hogyha elmúlik nála ez az egész, akkor újra megszerez, nem tudom. Ha valaki értékes, akkor nem engeded el. Bár mondjuk ez rám is vonatkozik, én kezdeményeztem a szakítást, mert már nem bírtam tovább a boldogtalanságot, szóval ennyi erővel én is hagytam elveszni a szerelmemet...

Szóval tegnap még megvoltak az utolsó ölelések, az utolsó puszik, az utolsó csókok (istenem de hiányzik) és akkor elbúcsúztunk. Kurvaszar. Azt mondta próbáljak meg túllépni rajta. Hát nem fog gyorsan menni, én nem is értem, hogy gondolhatta ezt, mindenről ő jut eszembe, folyamat rá gondolok, aztán random eszembe jut egy szép emlék, és sírvafakadok, hogy elmúlt és nem lehetek már olyan boldog vele, mint akkor. Nagyon szeretem még mindig, és nem tudom mi lesz ennek a vége, de megpróbálok akkor továbblépni. Csak az a bajom, hogy reménykedek, hogy majd hamarosan meggondolja magát. És ez a kurva reménykedés lesz a vesztem, mert csak csalódni fogok a végén. Ezt érzem.

Nem töröltem még le a képeket. És még a közös képeink is fent vannak a neten. Asszem akkor fogom érezni, hogy haladok, ha már megbánás és sajnálat nélkül le tudom őket szedni. De most még tartogatom egy kicsit. 💔

Ja amúgy nem igazán megy a sírás, csak néha kicsit, szóval majd nagyot fog ez robbanni valamikor. Csak üresnek érzem magam.

Az a fura csak, hogy a kapcsolatban annyit éreztem magam egyedül - ugye a sok elutasítás miatt,- hogy egyáltalán nem szokatlan az érzés. Kinda elvagyok ezzel a magányossággal. Na ez volt a mai terápiás írásom, holnap meglátjuk mennyivel leszek szarabbul, én azt tippelem, hogy holnap rosszabb lesz.

(ja, és szokjak le arról, hogy mindig csekkolom fent van-e és azon agyalok kivel beszélgethet...)

[ezegycringefest]

ápdét: ismét elvesztettem életem szerelmét, úgyhogy megint folytatom a sad blogolást arról, hogy mennyire rohadtul fájdalmas a szakítás. peace.