Miért van az,hogy amikor végre kezdek vidám és jókedvű lenni,akkor a semmiből jön egy akkora szomorúság löket,hogy már megint a földön találom magam és már megint csak el akarok tűnni a világból?
noise dept.

Product Placement
AnasAbdin
Peter Solarz

❣ Chile in a Photography ❣

Love Begins

izzy's playlists!
wallacepolsom
Claire Keane

PR's Tumblrdome
we're not kids anymore.

Kiana Khansmith

★

ellievsbear

Discoholic 🪩
Alisa U Zemlji Chuda
d e v o n
styofa doing anything
will byers stan first human second
I'd rather be in outer space 🛸
seen from United Kingdom

seen from Saudi Arabia

seen from United Kingdom
seen from Türkiye

seen from United Kingdom
seen from Argentina
seen from Netherlands
seen from South Africa

seen from Türkiye
seen from United Kingdom

seen from United States
seen from Germany
seen from Netherlands
seen from United States

seen from Kenya

seen from United States
seen from France
seen from United States

seen from Bangladesh
seen from United States
@feketeviragok
Miért van az,hogy amikor végre kezdek vidám és jókedvű lenni,akkor a semmiből jön egy akkora szomorúság löket,hogy már megint a földön találom magam és már megint csak el akarok tűnni a világból?
Az élet ment tovább, de már soha többé nem volt ugyanaz.
- halál
🗣️ Miért nem próbálod elfelejteni őt?
-Mert nem olyan könnyű elfelejteni azt az embert, akivel egykor arról álmodoztál , hogy az egész életed vele töltöd.
Szerelmes leszel egy szempárba, aztán vak leszel az összes többire.
Az igazi fájdalom az, amikor nem tudsz megszabadulni a saját gondolataidtól.
Korábban úgy éreztem minden rám szakad, de most olyan üres minden, hogy az már fáj.
Múlt
Nem tudom, miért kapaszkodom,
miért nem zárom le végleg,
talán, mert sosem akartam,
vagy mert ő sem tette még meg.
Tudnom kéne, mit érez most,
vajon néha rám gondol-e,
vagy csak én vagyok a bolond,
ki a múltban rekedt örökre?
Köröttem minden változott,
család, szerelem, új világ,
mégis néha elgyengülök,
s érzem, vonz a régi vágy.
De mit remélek? Mit akarnék?
Százszor is lejátszott végzet,
tudom, ha látnám, elvesznék,
hiába építettem életet.
Mégis itt vagyok, és várok,
egy üzenetre, egy jelre,
bár tudom, hogy nincs tovább,
mégis belesajdul a lelkem.
Súlyos csend ül a szívemen,
mint egy régi, halk dallam,
amit nem felejtek soha el,
még ha fáj is, még ha hallgat.
Minden éjjel visszatér,
egy emlék, egy régi szó,
minden döntés, minden lépés,
még most is annyira valós.
Tudom, a világ nem dőlt össze,
hisz van, ki rám vár haza,
s mégis, néha eltévedek,
egy másik sors kapujába.
Mi lenne, ha újra látnám?
Ha csak egy pillanatra is?
Vajon bennem él-e még ő,
vagy csak egy árny, mi elkísér?
Lezárni… csak ennyi kéne,
de a múlt hozzám láncolt rég,
és amíg ő sem zárja le,
én sem tudom még.
Soha ne hagyd másoknak, hogy azért bántsanak mert te más vagy mint ők
Mindig azt várom hogy mikor rezeg a telefonom és a tőled kapott értesítést dobja fel.
Mennyi minden másképp történt volna, ha akkor nem úgy döntök…
El akartam mondani,
hogy mennyire is hiányzol.
De tudtam,
hogy ez nem változtat semmin,
így csak úgy tettem,
mintha ez az érzés nem létezne.
Nem találom a helyem közöttetek.
@sojusthomas
Napok
Vannak napok amikor csak szeretnék
újra gyerek lenni
Vannak napok amikor csak szeretnék vissza menni az időben
Vannak napok amikor csak fáradt vagyok mindenhez
Ma is végig toltál egy kurva nehéz napot és a kutya se kérdezte meg, hogy hogy vagy.
Az én hőseim ti vagytok!!
Minden este szét van esve.
Összerakom végre önmagam, ugyan nincs még meg minden egyes darabom de hiszem, hogy hamarosan minden újra passzolni fog.
Senki sem beszél arról, milyen nehéz távol maradni és nem beszélni valakivel, aki után a lelked és a szíved vágyakozik. Olyan ez, mint gyászolni valakit, aki még él.