Az indiai magyar fastfood-forradalom rövid története
Tudom, ez sokak számára sokkoló vagy talán egy kicsit túl bombasztikusnak tűnő hír, de mégis igaz: leáldozóban van Indiában a kürtőskalácsnak :(((
De kezdjük a jó hírrel: én még hozzájutottam egyhez.
Ahogy mindenki, úgy én is ünneplőbe (zsinóros mentébe) öltöztettem a lelkem, amikor megtudtam, hogy a Nemzeti Értéktár dísze, a Hungarikumok Gyűjteményének (55-ös számú) virága, az amúgy bennem tényleg gyengéd érzelmeket ébresztő kürtőskalács megtalálta az utat India lassan másfélmilliárdos népének gyomrához és - minden bizonnyal - szívéhez.
Amikor a világban újra érték- és identitásválság tombol, mi büszkék vagyunk éltető hagyományainkra - csengtek a fülemben Nagy István agrárminiszter gondolatébresztő szavai. De még büszkébbek vagyunk, ha értékeinket, éltető hagyományainkat az olyan, hazánkhoz hasonlóan határozott nemzeti, konzervatív, szuverenista és értékalapon álló demokráciák is fel- és elismerik, amilyen India - tettem hozzá magamban.
Mindannyian emlékszünk, amikor megérkeztek az első hírek nemzeti büszkeségünk indiai térhódításáról. Ez olyan esemény volt, amitől még Szily "@kosullo2" László sorosista blogger és az Origó nemzeti és értékalapon álló névtelen újságírójának szíve is egyszerre dobbant.
Néhány évig fantasztikus boomja volt itt nemzeti süteményünknek. Sorban nyíltak a kürtőskalácsozók, amelyek a magyar fastfood jó hírét terjesztették a dél-ázsiai országban.
Fellendült még a kürtőskalács-sütőkészülék-ipar is.
Viszont amikor erre a nyaralásra készülve nagy izgalommal leültem a Google Maps elé, hogy bejelöljem, mennyi különböző helyen fogok a szubkontinensen kürtőskalácsot enni, teljesen paff lettem. Kiderült, hogy a legtöbb magyaros fastfood-étterem mára bezárt :(
Delhiben egy volt, de bezárt. Bombay-ben volt több is, mind bezárt. Hasonlóan járt Puné, Trivandrum és egy sor másik város. Haidarábádban és Bhópálban a korábbi 2-3 egység helyett már csak egy-egy őrzi a magyar streetfood lángját.
Közép-India első és (ma már egyben) egyetlen kürtőskalácsozóját ráadásul nem volt egyszerű meg- illetve nyitva találni:
Az új helyen meg zárva volt. Szerencsére csak ideiglenesen!
Bár a korábbi nagyvonalú üzlethelyiség egy egyszerű bódévá zsugorodott, szerencsére legalább jó társaságba került a hasonlóan hagyományos és értékalapú belga gofrizó és libanoni/török/palesztin giroszozó között.
A bódévá zsugorodás mellett az újkeletű indiai kürtőskalács-dekonjunktúra további szomorú jele, hogy az étlapon olyan tételek is megjelentek, mint a sültkrumpli vagy a rántottcsirke (de nem ám a magyaros).
Mégis, a honfibút félretéve, itt legalább kapható volt a Termék.
Mint látható, a Termék - indiai szokás szerint - először is elég kicsi, henger helyett kúp alakú, a tésztája fűszernövénydarabokat és magvakat tartalmaz, a kalács kürtője pedig meg van töltve curry-vel. Az árazását elég jól lőtték be: egyrészt gazdag beltartalma ellenére ebben a méretben legfeljebb egy könnyű ebédnek felel meg, ugyanakkor egzotikus és értékalapú európai fogás, így nagyon olcsó sem lehet - a 120-130 rúpiás sávot indokoltnak tartom.
Érzékszervi vizsgálatom alapján gyakorlatilag semmiben sem hasonlít egy normális kürtőskalácshoz, a szörnyű tésztája a legkevésbé (a curry-része amúgy jó).
Ízhatás 3/5, hangulat 5/5, árértékarány 5/5.
(Ez a poszt nem jöhetett volna létre a Delhiből Bhópál és Góá érintésével Kérala felé tartó Mangala Lakshadweep Express kilencórás késése nélkül.)
