Ha nincs Olaszországban állandó lakcímed, akkor nem lehet bankszámlád. Pont. Max olyan lehet, ami nekem is van, ami azért van, mert sok a migráns, és arra kapják a segélyt. De arról sem utalni, sem arra pénzt fogadni az EU-n kívülről nem lehet.
Érdekesség, ami azt hiszem nem egyedi, hogy ha nincs olasz állandó lakcímed, nem kaphatsz munkát, de ha nincs munkád, nem bérelhetsz lakást. (lehet, hogy munkábajutásilakcímnepperkedésből fogok megélni :D)
Szóval senki nem hülye, mármint nem én nem tudom kezelni az appot, hanem a bankszámlám ilyen.
Úgyhogy majd ősszel átszerződöm az áramot és a netet az Eni Plenitude szolgáltatóhoz, mert annak az appjában lehet kártyával fizetni. Akár a magyar kártyámmal is. Problem solved. Addig meg megoldom Vivi segítségével, ahogy eddig is.
Az Eninél van egy olyan ajánlat, hoy örökbefogadhatok egy napelemet, ami fizikailag Szardínián van (asszem) és egy évig kedvezően kapom az áramot, és nem kell fizetnem a napelem használatáért, aztán egy év múlva... Én itt mondtam, hogy köszönöm nem. Mert ugyan tiszta erőből támogatom a megújuló energia felhasználását, de tényleg más sem hiányzik nekem, mint a konyhanyelv szintjét éppencsak elérő nyelvtudásommal egy ilyesféle szerződés, ami egy év múlva majd esetleg 50 oldalban elmondja, hogy fizessek 6000 eurót. Semmi sincs ingyen, ez szabály.
Egyébként mindenhol nagyon kedvesek voltak, sokat beszéltek és nem haladtunk előre semmitse. Amit amúgy nézhetek úgy is, hogy amit eddig csináltam, abból kihoztam a maximumot. :D
Felszereltünk külső kamerát.
Imádni fogom. Egyszerűen kukkolhatom a várost. :D Persze a kertet nézi, figyelhetem ahogy nő a gaz, de, ha megemelem a látószöget, látszanak távolabbi dolgok is.
Valószínűleg ez beleütközik némi GDPR szabályba :( :( :(
Viszont felvételt nem készít, csak jelez, ha ember méretű valami mászkál az ajtónál.
Mindezek örömére elutaztunk Orta San Giulioba, ami a Piemontei tavak legkissebbikének, Lago d’Orta, legnagyobb kisvároskája és persze behajóztunk a szigetre, ahol még ma is bencés apácák laknak, bár belőlük nem látunk egyet se. Piszok nagy szerencsénk volt, mert turista alig, amúgy a tó Mirabellótól másfél óra, az idő kiváló volt, és meseszép az egész! Meseszép!
Mindig sajnálom, hogy nem tudok jó fotókat készíteni. A telefonom is fos, meg én sem vagyok ebben ügyes, nem tudom jól visszadni azokat a hihetetlenül kedves meg szép látványokat, amiket élvezhettem.
Ha tehetitek menjetek el és nézzétek meg!
A városka:
És a sziget (Isola di San Giulio, amelynek kerülete mindösszel 650 méter). Van hozzá legenda is, hogy sárkányok és kígyók lakták, ezért senki nem merte megközelíteni, de aztán jött Szan Dzsúlio, és köpenyét a vízre fektetve átment a szigetre és legyőzte a (pogány) sárkányokat és megalapította századik templomát, amiről nem csináltam fotót mert ki volt írva, hogy tilos fényképezni :( :
Ha körbesétál az ember a "csend útján", akkor olvashatja a falra kilógatott csinos kis táblákat mindenféle bölcsességekkel, amiken elmélkedhet, de komolyan kinek van türelme elmélkedni ennyi szépség közepette? :)
Az oszlop tetején ácsorgó kis fickóról semmit nem sikerült megtudnom, a ChatGPT szerint valószínűleg úgy a XVIII. sz., semmi köze az alapító szenthez, hanem csak egy díszítő szobrocska, ami a tudást és a bölcsességet szimbolizálja. De azt mondta, hogy szerinte is vicces.
Ennyi fotót engedett a tumbli.
És még van egy másik napi cucc is, majd este. :)
telt el azóta hogy a nagynénémet először zárt osztályra utalta egy főorvos és mondta ki, hogy ez demencia, középsúlyos stádium, nem élhet egyedül, az állapot visszafordíthatatlan és folyamatosan romolni fog.
4 év, 2 hónap és 6 nap telt el azóta és kicsit hosszú lesz, de végigviszlek a stációkon:
2022 március: 2x kórház, számtalan megalázás részemre, mert sajnos olyan dolgokat nem tudok amivel együtt kell születni, hogy pl. wc papír nélkül akkor sem mehetsz kórházba ha a zebrán csaptak el.
2022 május: hónapos melóval találok egy 0-24es gondozóházat, ráadásul állami, csak húszezret kell a nyugdíja mellé becsengetni, ez olyan lottófőnyeremény szinten van. beadom mindenhová az idősotthonos elhelyezési kérelmet, nem sok jóval bíztatnak a várólisták állapotát látva. lakástakarítás, selejtezés, ügyek elrendezése, számlák átírányítása, hiénákkal való elbánás, szép hónap.
2023 március: Lévai Anikó kedvenc egyháza megkapja az állami gondozóházat, akik küldenek nekem egy levelet, hogy mindenük a betegek ápolása, nyugodjak meg. két hét múlva újabb levél, a havi térítési díjat 330 (!) százalékkal megemelik. itt akkor ledobja az agyam ékszíjat, az összeg majdnem akkora mintha egy jobb 4 csillagosban all inclusive veretné vki és mellé fizetek egy 6 órás ápolót. elkezdek új helyet keresni.
2023 április: megütöm az eurojackpotot, az egyik idősotthonba bejutott a nagynéném, a covid sok listát rövidített ugye. gyertyát gyújtok szent antalnak és levezénylem az összes vizsgálatot ami kell az áthelyezéshez. a hónapom olyan hogy ülök az autóban az út mellett, a combomon a laptop és a telefonba magyarázom anyámnak hogy a lakásba ha belép ott melyik dossziét nyissa ki és mit diktáljon be, mert a másik telóban várnak egy listára. nem tudom hogy nem kapok idegösszeroppanást.
2023 május: itt kapom az idegösszeroppanást. nagynénémet kicsekkoltatom a vallásossá vált gondozóházból és átviszem az idősotthonba. a gondozóházban nem adják be neki a reggeli bogyóit, így mire átérünk vele a városon szó szerint megbokrosodik. felimádkozom az új szobájába, a felvételt vezető nővér azt mondja minden oké lesz. ja, amúgy gondok vagyok? nem. kicsit néz, de hát az kellett volna, a demens osztályon ez elvárt, folyamatban van? nem. senki nem mondta, sem a gyámhatóságon, sem a bíróságon, sem a gondozóházban, sem ti a 15 oldalas leveletekben. hát nem is tudja, jó, oké, menjek haza, meglesznek. hazahúzok, ebédelek és nem szokásom de egy komplett pohár bort lehúzok, ezt megérdemelted Anna. hátradőlök, pörgetem a netet erre 1 óra múlva telefon, robban a bomba, az idősek otthona az, menjek vissza de azonnal. félrészegen visszabékávézom, az út alatt megiszok másfél liter vizet hogy józanodjak és a hír ami fogad elintézi hogy abszolút elszálljon minden bormámor: nagynéném nem ír alá, én meg nem írhatok alá mert nem vagyok gondnok. a lelkére beszélek, semmi. 4 óra elmúlt, a felsővezetőt hívják, mi ilyenkor a teendő? rakják ki, jön a határozat, aláírt szerződés nélkül senki nem lehet az épületben mint lakó, és ha nem költözik ma, a megadott napon be akkor ugrott is a férőhely, várnak elegen. én ott elfogyok, akkor tényleg rajtam van a most én elmegyek Bécsig csomag és elköszönés nélkül, ott bassza meg magát a családom meg az ország is, soha nem jövök ide vissza. és akkor a 2 ottani ápoló, meg a 3 folyamatot vezénylő irodista átlényegül mentőangyallá és másfél órát puhítják a teljes tébolyban tomboló nagynénémet (lejárt munkaidőben vannak bőven) és elérik hogy alászignózza az elhelyezési kérelmét. azóta a főápolót ölelgetem ha meglátom és minden ünnepre úgy megyek hogy ikea szatyorban viszem a Lindl csokikat nekik, és az egyik falon az én levelem van kinyomtatva hogy mennyire hálás vagyok (kurvára az vagyok, örökké tartozom nekik).
2023 május második fele: ajtóstul megyek a gyámhatóságra és lebazdmegolom a kirendelt ügyintézőt. jaj, hát lehet hogy el kellett volna indítani a gondnoksági folyamatot, jó hogy mondom. de akkor most sos elindítja. ne indítsam én? nem, gyorsabb ha ezt ő csinálja.
2023 június-augusztus: heti 3x hívom a gyámhatóságot. folyamatban van a gondnoksági. van erről vmi irat? bemutatnám az idősek otthonában. válasz: erről nem kell irat. kafkai lelkem érzi a csapdát.
2023 szeptember: értesítenek, mivel a nagynéném be lett jelentve az idősek otthonába a Z. kerületi gyámhatóság már nem járhat el az ügyében, átrakták a dolgait az Y. kerületi gyámhatósághoz.
2023 október: Y. kerület beránt meghallgatásra. mondom gondnoksági, rámnéz a dr. Gyámhivatali Ügyintéző: de hát ennek nyoma sincsen. tessék? Z. kerület nem indított gondnokságit. de most ő elindítja. közlöm itt megvárom amíg kapok róla papírt. átküldi az ügyfélkapura. és valóban lesz erről irat.
2023 november: ideiglenes gondnok leszek, a nagynéném elhelyezéséről dönthetek, így már nem kell attól rettegnem hogy haza óhajt menni és felrobbantja egy budapesti ház mind a 4 emeletét (mert már nem érti miért kell elzárni a gázt). amúgy egy pillanatig nem érzi magát rosszul az új helyén, az összes nővérrel meg lakóval öribari viszonyba kerül, ha akarnám se menne sehová. persze olyanokra nem kapok engedélyt hogy rendelkezzem általa megkötött szerződésekről, így olyan lakásban van tévé, net meg biztosítás aminek semmi értelme. mindegy, ez is pörgeti a dzsídipít.
2024 január: ülök reptéren, beszállás van fél óra múlva Isztambulba, hogy 6 hétre lelépjek a kontinensről. telefon, dr. Gyámhatósági Ügyintéző, megkaptam a bírósági idézést? nem. hát akkor holnap kapom, tárgyalás, nagynéném gondnokságijához, mondom remek de éppen elhagytam az országot, kiléptettek, én ezt nem mondhatom le. oké, adjak be egy halasztási kérvényt és eltolják február végére. a beszállás közepette nyomkodom a telefonon a kurva epapírt.
2024 május: meg is kapom a bírósági idézést, becsattogok, családjogon vagyok, mellettem egy pár gyerekelhelyezésen vitázna de velem pont egy időpontra hívták be őket. a bíró előrevesz engem, ez simább ügy, egy kérdése van, szerintem kell gondnok a nagynénémnek? igen, kell. rendben, ősszel találkozunk a szakértői vélemény után, viszlát. újabb felesleges kör de legalább páternoszter volt a bíróságon, azért megérte a cirkusz.
2024 június: levélben értesítenek hogy orvosi vizsgálat, jövedelemigazolás, újabb 3 féle nyilatkozat kell majd hogy gondnok legyek. időpont semmi.
2026 április: dr. Gyámhatósági Ügyintéző hív hogy szeretné ha bemennék nyilatkozni, de ha tudok az epapírral bánni azon is beadhatom. tudok vele bánni, lenyilatkozom megint hogy nem állok közügyektől eltiltás alatt, nincs mentális betegségem és nem származik hasznom a nagynénémből.
2026 május: ma teljes jogú gondnok lettem csak úgy, minden értesítés nélkül landol a végzés az ügyfélkapumon.
tegye fel a kezét, aki itt elsőszülött. van egy tippem arra, hogy a humblira átlag feletti arányban járnak (járunk), de érdekelne nem csak valagamból kirángatott "statisztika".
Tudom, hogy ez egyáltalán nem vicces annyira, mint amennyire én röhögök rajta, de ugye milyen előrelátó voltam, amikor a ruhát csipesszel rögzítettem a ruhaszárítóra!!!!!!
Logisztikai okokból előbb ünnepeltem a negyvenet, mint a hivatalos dátum, de elérkezett végre. Bár kb két éve negyvennek vallom magam, és úgy is éreztem magam egészen a közelmúltig, amíg ki nem kúráltam a krónikus betegségeimet, már amennyire ki lehet.
@tallianmiklos minden jobb meggyőződése ellenére segített megszervezni az első igazi szülinapi zsúromat, amire azóta vágytam, hogy gyerekkoromban az ilyesmik sokkal inkább arról szóltak, anyám kit akar meghívni, és ez többnyire az a kétgyerekes barátnője volt, akivel nekem mindig volt valami összetűzésem, mert szerinte nyáron nem lehet zoknit hordani, meg fekete színt. De hideg vizet sem szabad inni, mert attól bajunk lesz. Imádtam a nőt. És vele kellett zsúrozni.
Szóval a Miklós odatette magát, és bár mostanáig nem érti, miért ünnepli valaki a születésnapját önként és szívesen, segített 30 embert összeterelgetni egy borbárba (amit egy barátom zsírozott le a tulajjal 5 perc alatt), olyan embereket, akiket ma már jószerével csak karácsonyi szünetben látok, ha épp nem betegek a gyerekek, vagy ilyesmi. Sajnos néhány extra fontos személy így sem tudott eljönni, mert épp Japánban van vagy Caminózik, vagy elszólította a család, stb. Eljöttek viszont a szomszédok Villachból!
A fotózgatás annyira nem ment aznap este, mert inkább próbáltam mindenkihez odaérni, és a mákosguba tortát sem vettem ki a dobozból, dehát ki nem szarja le.
Természetesen anyám férje nem bírta ki, hogy hívatlanul fel ne bukkanjon a teraszon, amiből balhé is lehetett volna, ha a Miklós nem lép közbe. Azt szerencsére nem hallottam, amikor a tesóm megkérte, hogy szóljon rám, hogy ne igyak többet (húgom absztinens), ami azért érdekes, mert nem voltam részeg :D
Másnap elutaztam barátnőm lakásába macskaszittelni péntekig, úgyhogy ma egyedül vagyok, de Bécsben kell dolgoznom, ezért nyilván mindent IS el fogok ott fogyasztani, ami kihagyhatatlan, kezdve a Naschmarktos matcha frappéval.
Harmincnak lenni sokkal jobb volt, mint húsznak, és negyvennek lenni lehet, hogy jobb lesz, mint harmincnak, bár gondolom nem lennék ennyire pozitív, ha nem a család vámpír ágának a génjeit örököltem volna.
Állítólag tavalyhoz képest úgy nézek ki, mint aki él, az már valami.
Még számot akartam vetni arról, mi mindent sikerült elérnem, amit el akartam, de a vonaton nem működik a wifi, ezért egy órája szenvedek telefonon.
theartofmadeline
ellievsbear
gummygunk
origamiaround
kaledo-art
vaporwave
