Anyukáddal azon veszekedsz meddig mehetsz ki este, azt hazudod barátnődnél alszol mert máshogy nem enged el. Eldobod az utolsó szál után a cigis dobozt, nem érdekel a természet, vagy a környezetszennyezés, azt mondod öreg a lelked és üres vagy. Már annyi fájdalmat átéltél és azt teszel amit akarsz, de ennek semmi köze a korodhoz és hogy épp most léptél a lázadó korszakba, nem, dehogy. Összeveszel a barátnőddel azon, hogy valaki más aludt nála helyetted, vagy mert nem hívtak meg egy buliba és toporzékolsz mikor az utolsó pulcsit amit annyira akartál elvitték a boltból. Matek doga helyett inkább elmész inni a városba, mert tied a világ és ennyi pokoli szenvedés után már nem számít semmi. Aztán szerelmes leszel a suli leghelyesebb srácába mert kétszer kavartatok részegen, és úgy érzed megnyílt előtted. Csodálod minden porcikáját, istenként nézel rá, és sírsz ha látod mással, megvágod magad, újabb szál cigi jön, újabb üveg vodka, óriás világfájdalmaid vannak. Azt érzed ez a szerelem, újabb és újabb tumblr posztokat írsz ki, elmeséled mennyire érezni akarod az illatát és mennyire óriási a vágy amit érzel iránta. Rajongsz érte. Azt mondod te ismered őt, ismered az érzéseit, mindennél jobban vele akarsz lenni, tökéletesnek látod őt, még a hibáit is, azt mondod neki van a legcsodálatosabb lelke. Ez a szerelem. Ez a szerelem? Eltelik majd pár év, anyukádnak már csak annyit mondasz most elnézel városba, nem szívsz már cigit mert nincs semmi értelme, igazából sosem vágytál rá, csak menő volt és adta a” depressziós üres tini vagyok” stílusodhoz, vagy éppen ekkor szoktattad rá a szervezeted, teljesen feleslegesen mert rájössz hogy kurva drága és alig bírod fizetni de már ráfüggtél. Eltelik pár év és egyre tapasztalatlanabbnak érzed majd magad, az első temetéseden rájössz, amilyen fájdalmat eddig éreztél összehasonlíthatatlan azzal amit akkor fogsz. Az első átverés a munkahelyeden, az első férfi aki bántalmaz, az első könnycseppek a gyermeked szemében mikor látod hogy éhes de nincs pénzed ételt venni. Mikor a legjobb barátodnak százezreket adsz kölcsön aztán örökre eltűnik, na ez majd indok lesz hogy csalódj, kiakadj és veszekedj, nem az hogy nem hívott meg egy buliba, örülni fogsz ha egyáltalán végre eltudsz menni bármilyen baráti összejövetelre. Mikor boldog vagy ha végre leakcióznak egy pólót, mert a saját keresetedből évente 10et ha tudsz venni, nem hetente amit anyukád meg apukád vett régen. Majd mikor a mekiben ülsz az olajfoltos dolgozós trikódban a sülő sültkrumpli felett, és azon agyalsz bárcsak tanultál volna arra a matek témazáróra. Mikor már tényleg azért akarsz inni hogy végre jól érezd magad, mert mikor még fiatal voltál ki kellett volna használnod a felhőtlen boldogságot, hogy alig volt ami miatt aggódnod kellett, mert akkor még jól érezhetted volna magad mindenféle drog nélkül is, gyerek voltál, volt lehetőséged. Majd mikor végre rátalálsz arra aki viszont szeret. Mikor látod őt minden ábránd nélkül, látod minden hibáját, és nem látod őt tökéletesnek, de szereted őt és elfogadod. Mikor 2 év után kezded érezni hogy ismersz a felszínéből valamicskét, nem két részeg kavarás után. Mikor egyenlőnek érzed magaddal, mikor tudod hogy ugyan annyit értek. Mikor megbízol benne és támaszkodsz rá, mikor a rajongásból és csodálatból igazi szerelem és kötődés lesz. Mikor a fellángolás igazi vággyá alakul. Mikor tudod hogy van nála 100szor jobb férfi, nem kergeted magad illúziókba hogy ő leghelyesebb a legizmosabb, hanem tisztán látsz, de tisztán látod hogy egyáltalán nem érdekel rajta kívül téged senki. Mikor büszke vagy rá, de nem azért mert minden barátnőd szerint ő a legjobb pasi, hanem mert ő a társad. Mikor már nem a szép arcot és a dögös testet keresed a fiúkba, hanem a biztonságot és a szeretetet. Mikor elkezded felvállalni a felelősséget a tetteidért, anélkül hogy rákényszerülnél, akkor majd tudni fogod: ilyen felnőni.
jacobvanloon
areudirty
andulkaphoto
origamiaround
