Valahogy a konyhában álltunk. Igen, az én konyhámban. Csak a fenti fény égett. Átkarolta a derekam hátulról. Ránéztem a jobb kezére, megfogtam, majd hátradöntöttem a fejem. “Szeretlek. Szeretlek és nem is tudom miért.” mondtam, miközben keserves sírás tört rám, mindkét szememből folyt a könny. “Én is szeretlek” mondta, de ő nem sírt, nem volt szomorú. Határozott volt.
“Akkor miért nem mondtad már el?” kérdeztem tőle fennhangon, ahogy a bánatom hirtelen dühbe csapott át. “Csaknem 4 éved volt rá!”
“Mégis hogy lett volna 4 évem, mikor 1 év múlva már mással jártál?”
Zavartan számolni kezdtem, mert igaza volt, bár az a románc, ami komolyabb volt, 11 napnál nem tartott tovább. Volt még utána 2, de azokból végül semmi sem lett.
“Igen, volt közben más is, de hidd el, ha akkor, ha őelőtte bármikor írsz, azonnal ugrottam volna. Csak téged akartalak. Mostmár késő. Miért nem mondtad akkor?!”
Zavart lett, szemeiben megtört valami.
“Mert nem tudtam elmondani.”
Én értetlenkedve faggattam tovább a miértekről de ő csak hebegett-habogott, valami olyasmit is mondott hogy “de ő mutatta, csak nem mondta”, ez a része az álomnak zavaros. De ezután egyszercsak egy barna, régies, bőrfoteles szobában álltunk (szerk.: mintha az ő otthonában lett volna egy szoba), ahol azt mondta, hogy menjek vele, válasszam őt, mire én fennhangon azt mondtam, hogy na biztos nem. Mire elővett egy fotót a páromról, majd valami olyasmit mondott, hogy “nézz már rá, csúnya, tényleg őt akarod választani?” aztán újból kérlelt, hogy menjek vele, a bal karját felém nyújtva. Erre én dühös lettem rá, hogy a páromat szidja és kiabálva mondtam, hogy nem. Ezután már nem emlékszem, mi történhetett.
Nos, azt meg kell jegyeznem, hogy ha tudatosult volna bennem, hogy ez csak egy álom, akkor valószínűleg vele megyek, mivel már volt olyan, hogy vele voltam együtt/megcsókoltam/lefeküdtem vele álmomban. De ez valahogy más volt, mintha nem is én mondtam volna nemet, hanem egy mélyebb tudatállapotom késztetett rá, hogy ezeket mondjam neki. Az egész olyan bizarr és mégis valóságos volt. A fele az én otthonomban, a fele az övében játszódott, itt én beszéltem többet, ott ő. Kezdem azt gondolni, hogy ez egy üzenet volt.
És hogy igenis muszáj őt elengednem végre.
stormborns
theartofmadeline
prguitarman
gamechangershow
turnnoffyourmind
kianamaiart
amandla
izzy806
