III. 2. Fakultatívan vállalt bemutató előadás és téma nap
BEMUTATÓ ELŐADÁS:
Gótikus és reneszánsz emlékek a Felvidéken
2015. június 15.
Az utolsó tanítási napon bemutató előadásra hívtuk a felső tagozatos diákokat, akik az elkövetkezendő évben hasonló útra mehetnek. Ott voltak a tantestület tagjai is, hiszen osztályfőnökként az ő feladatuk a kirándulások szervezése lebonyolítása.
Először a pályázat megszületésének körülményeit mondtuk el, beszéltünk az indulás előtti felkészülésünkről, az út tényleges megszervezéséről, bemutattuk a látnivalók kísérőjeként használt foglalkoztató füzetet.
Majd az úton készült képekből készített zenés vetítéssel felidéztük a legfontosabb pillanatokat. Felelevenítettük az eseményeket az indulás pillanatától, a visszaérkezésig: a műemlékeket, megemlékezéseket, a gyönyörű tájakat.
Beszéltünk a sok kedvező tapasztalatunkról, melyek megkönnyítették utunkat. Ilyenek voltak a helyszíneken kapott magyar nyelvű ismertetők, a felvidéki magyarokkal való találkozások, helyi szlovák emberek kedvessége, segítőkészsége. Csak egy alkalommal találkoztunk elutasítással, de annak is talán inkább a pap nagymértékű elfoglaltsága volt az oka.
A bemutató óra célja elsősorban nem élményeink megosztása, inkább a kedvcsinálás volt. A tanárok észrevételeiből és kérdéseikből úgy tűnt, sikerült fellelkesíteni őket hasonló vállalkozásokra.
TÉMA NAP:
Felvidéki út programjairól
2015. június 15.
Az utolsó tanítási napon a bemutató előadás után egy témanapra is meghívtuk a felső tagozatos diákokat. Ott voltak többen a tantestület tagjai közül is, részben azért, hogy segítsenek a lebonyolításban, részben pedig azért, hogy ők is kedvet kapjanak hasonló kirándulás szervezésére a jövőben.
Mindabból, amit az úton láttunk, tapasztaltunk, illetve amiből még az út előtt felkészültünk feladatokat állítottunk össze a felsősök számára. Tíz féle témakörben vezettek az osztályom tanulói „állomásokat”: általános műveltség, biológia, matematika, nyelvtan, irodalom, történelem, matematika, fizika, hon-és népismeret és hittan.
Az egyes állomásokra a felsősök 4-6 fős csoportokban érkeztek és forgó rendszerben mentek állomásról-állomásra. Itt volt, amelyiknél jól hasznát vehették a diákok a beszámoló órai vetítéses előadásnak, más állomásokon használhatták az útikönyveinket, de volt, ahol egyszerűen csak gondolkodni kellet a helyes megoldás megtalálásához. Ilyen volt például a napórás feladat, amelynél nem mindenki jött rá, hogy a napórát nem lehet nyári időszámításra átállítani. Egy másik állomásnál a saját fotóinkból készült puzzle képeket kellett kirakni és a hozzájuk tartozó rövid ismertetés alapján azonosítani.
Bár mindez az utolsó tanítási napon és nagy melegben zajlott, a diákok többsége érdeklődve és lelkesen igyekeztek megoldani a feladatainkat, ami jól esett az osztályomnak, hisz igen sokat dolgoztunk vele.
Itt már mód nyílt élményeink megosztására is, amit főleg a felsőbb osztályosok értékeltek. Reméljük nem csak egy vidám iskolazáró napot sikerült megvalósítanunk, hanem mi magunk is jobban rendszereztük élményeinket és még inkább elmélyültünk ismereteinkben, és persze bízunk benne, hogy a többi osztály is kedvet kap hasonló program szervezésére.
III. A program megvalósítása
4. Felvidéki út negyedik napja
2015. június 12.
Most értünk csak haza így rövidre fogom a beszámolót, mert még el kell küldenem Levinek, aki posztolni tudja.
Reggel ugyan úgy 7 órakor volt az ébresztő, utána reggeli ima és étkezés, de az úti készülődés miatt az indulás fél 10-re tolódott.
A buszon Lili előadására figyeltünk Csütörtökhelyről és a Zápolya-kápolnáról, amelyről megtudtuk, hogy ez a magyar gótika remeke. Szerencsére Zápolya-kápolnából kettő is van, mert Csütörtökhelyen nem engedett be minket a pap, de a szepeshelyit később (ld. lejjebb) megtekintettük a püspöki székesegyházzal, a Szent Márton templommal együtt.
Újra buszra szálltunk, ekkor Dani beszámolóját hallgattuk meg a Felvidék domborzatáról és vízrajzáról.
Lőcsére érve először a szégyenketrecet vizsgáltuk meg és úgy találtuk, hogy elég kellemetlen lehetett itt bezárva lenni. Mivel a Szent Jakab templom, épp filmet forgattak Lőcsei Pálról, így várnunk kellett emiatt városnézéssel folytattuk a programot. A templomról Eszti tartott előadást, majd megnéztük a szárnyasoltárokat, szám szerint 8-at. Itt egyébként 1878-ban még 11 állt belőlük.
A buszon Lőcsei Pálról, aki a templom főoltárának készítője, valamint a „Lőcsei fehérasszony” történetéről tudtunk meg érdekességeket.
Eljutottunk Szepeshelyre, ahol a fentebb már említett Szent Márton székesegyházat tekintettük meg a Szapolyai (Zápolya) kápolnával. Erről már Dávid tartott nekünk előadást. A templomban nem volt szabad fényképezni, de egy képet megengedtek a csoportról a főoltár előtt.
Ezután következett a „száraz ebéd” és egy séta a Szepesi vár lábához. A várról Viktor tartott előadást.
Nem sokkal azután, hogy innen továbbindultunk, a buszban felforrt a hűtővíz, majd a nagy kapkodásban túlfutottunk a leágazódáson és egy kis faluban „Hendrichovce”-ben körbe-körbe tekeregtünk.
Végül mégis sikerült megérkezni a Frics-kastélyhoz, ahol Anna előadott elő a gyönyörű épületről. Amíg még várakoznunk kellett, a kastély előtti játszótéren mozogtunk egy kicsit.
Rövid buszozás után megérkeztünk Eperjesre itt a Szent Miklós templomba mentünk be, ahol épp filmvetítés volt, így néma csendben osontunk végig a gyönyörű barokk oltárakba illesztett szárnyasoltár töredékeket.
III. A program megvalósítása
3. Felvidéki út harmadik napja
2015. június 11.
Résztvevők: a 7 osztály tanulói, osztályfőnök, angoltanár
Az ébresztő szokás szerint 7 órakor volt. Reggeli imára fél 8-ra gyűltünk össze, utána a reggeli következett. Az indulás is megint pontban fél 9-kor történt.
A rövid buszozás alatt Márk a Felvidék reneszánsz harangtornyairól tartott nekünk tartalmas előadást. Megtudtuk, hogy ezek legszebb emlékei a poprádi, anagyőri, a ménhárdi és a késmárki (mai első úti célunk).
Késmárkra érkezve a Főtéren, amíg az evangélikus templomok nyitására vártunk Cili megtartotta előadása első felét, amely a városról szólt.
Evangélikus templomokban a belépőn kívül igen borsos árat, 15€-ot akartak kérni a fényképezésért, amit nem szerettünk volna kifizetni; végül egy-egy képet engedélyeztek a fatemplomban az oltár, az újtemplomban pedig a Thököly mauzóleumban, ahol megörökítettük a koszorúzást. Luca pedig megtartotta előadását Thököly Imréről.
Ez után gyönyörű régi házak között vonultunk át a Thököly-várig. Itt folytatta Cili az előadását, amelyről többek között megtudtuk, hogy eredetileg nem is várnak, hanem apácazárának épült és kalandos események következtében növekedett erődítménnyé, amelyet aztán 1579-ben Thököly Sebestyén vett meg, így került a család birtokába.
Majd a Szent Kereszt templomot látogattuk meg, itt a templomról szóló ismertető felolvasása után megcsodáltuk a faragott stációkat, a nagy és a kis orgonát, a páros szószéket, és természetesen az öt gyönyörű szárnyasoltárt.
Fél 12-kor indultunk tovább. A buszon a Magas-Tátráról szóló beszámolót Attilától.
Nem sokkal 12 után érkeztünk Szepesbélára, ahonnan felgyalogoltunk a cseppkőbarlanghoz. Itt meg kellett várnunk a következő indulási időpontot, vagyis 1-órakor léphettünk át a „csodák kapuját”.Addig sem unatkoztunk, mert meghallgattuk, hogy Boldizsár mit gyűjtött össze a felvidéki barlangokról. Bent kb. 120 m szintmagasságot tettünk meg több mint 800 lépcsőn fel, s le gyalogolva, de megérte. Ha sikerül néhány képet feltöltenünk, akkor mindenki láthatja majd, hogy miért. A „Koncertteremben” gyönyörű zenét is hallgathattunk, fényjáték kíséretében, majd mi is énekelhettünk ezen a gyönyörű akusztikájú helyen.
Innen indultunk volna tovább a Tarpataki nagy óriásvízeséshez, de sajnos egy bicikliverseny miatt az utat lezárták, így hosszan várakoznunk kellett. Emiatt későn értünk Ótátrafüredre, ahonnan a siklóvonat, félóránként indult fel a hegyre és Tarajkától, a végállomástól pedig még 30 perces gyalogtúra várt volna ránk, és persze mindez visszafelé is. Ez sofőrünk munkaidejébe már nem fért bele, ezért sajnos mindnyájunk legnagyobb fájdalmára a vízesést nem láthattuk.
A buszon még meghallhattuk a Felvidék növény-és állatvilágáról szóló beszámolót Oszitól, majd körbeadtuk az összeállítást, hogy a képeket is mindenki láthassa, mert igazán szépek kerültek összegyűjtésre.
A szálláshelyre érkezve rövid szabadfoglalkozás következett, ami a vacsora után még folytatódott.
Fél 10-kor esti imával zártuk a napot, majd mindenki nyugovóra tért, mert holnap még hosszú út áll előttünk hazáig.
( Az internet gyengesége miatt képeket nem tudunk feltölteni, már órák óta próbálkozunk. Majd másik nap feltöltjük a képeket. )
III. A program megvalósítása
2. Felvidéki út második napja
2015. június 10.
Résztvevők: a 7 osztály tanulói, osztályfőnök, angoltanár
Az ébresztő 7 órakor volt. Közös programunkat imával kezdtük, majd a reggeli következett. A busszal fél 9-kor indultunk útnak.
Első állomásunk Ólubló volt, ahol megtekintettük a főtér közepén álló Szent Miklós templomot; sajnos csak az előtérből, mert itt egy rács zárta el előlünk az utat, de szerencsére a látványt nem teljesen. Így megcsodáltuk a Miklós püspök főoltárt, viszont a Karmel-hegyi Szűz Mária oltárt és a Hétfájdalmú Szűz Mária oltárt inkább csak Levi előadása nyomán ismerhettük meg. A gótikus műemlékeket: a L1uboviňai Madonnát, a kőből faragott keresztelőmedencét és az oltáriszentség-fülkét csak találgattuk, hogy hol lehet.
A Poprád folyó hídján átkelve és egy elég erős emelkedőt megmászva feljutottunk az Ólublói várba, ahol először B-P. Anna kiselőadását hallgattuk meg a vár történelméről. Amelyből többek között kiderült, hogy mi köze van a várnak Madagaszkárhoz. (Itt raboskodott Benyovszky Móric, aki később Madagaszkár királya lett.) Részt vettünk egy izgalmas vadászmadaras (bagoly, sólyom, sas) bemutatón, majd megtekintettük a kiállítást: a lengyel koronázási ékszereket, a katonaszállásokat, egy kínzókamrát és a nemesi családokat bemutató tárlatokat.
Következő állomásunk a Vörös kolostor volt, amely nevét a vörös színű tetőcserepekről kapta. A hely történelméből megtudtuk, hogy itt először a karthauzi rend éltek Kölni Szt. Brúnónak köszönhetően. Majd világi urak birtokába került. Az 1700-as évektől a kamalduli rend tagjai éltek itt. A Bibliát ők fordították le először Szlovák nyelvre. Fráter Ciprián gyógyszerész és botanikus a környék betegeit gyógyította; a kolostorban gyógyszertárat is működtetett, de a technika területén is jártas volt. „Repülő Cipriánnak is nevezték. Ma is láthatóak a gyógynövény ágyások, nagyon tetszett a napóra is. Erről megállapítottuk, hogy nem lehet átállítani „nyári időszámításra”. Megtekintettük a karthauzi feltárást, benne az egyik épen maradt szerzetesi cellát. Az angol nyelvű kiírásból megtudtuk, hogy az itt élő szerzetesek szeptembertől - márciusig csak napi 1x ettek, más időszakban pedig hétfőn, szerdán és pénteken ettek 1x naponta. A templomba, ha látogatók lépnek, mindjárt gregorián zene hangzik fel, így fokozván a testet-lelket gyönyörködtető látványt.
A Dunaječ folyón tutajos kirándulást is lehet tenni, igaz visszafelé gyalog kell megtenni a 6 kilométeres utat, így ezt az idő rövidsége miatt nem vállaltuk be.
Szálláshelyünkre, Felsőerdőfalvára érve rövid felfrissülés után szabadfoglalkozás következett, ami a társaság nagy részének a focit jelentette, igaz voltak, akik a játszóteret vagy az olvasást választották.
A vacsora ismét kiváló volt. ami után újabb szabadfoglalkozás következett.
A napot ma is közös esti imával zártuk.
III. A program megvalósítása
1. Felvidéki út első napja (Budapest – Kassa – Poprád – Felsőerdőfalva)
2015. június 9.
Résztvevők: a 7 osztály tanulói, osztályfőnök, angoltanár
A Corvin áruház parkolójában gyülekeztünk reggel fél 8-tól. Miután elhelyezkedtünk a buszban és érzékeny búcsút vettünk a szülőktől elindultunk. A hangulat kiváló volt. Az első pihenőt fél10-kor tartottuk és ekkor ragasztottuk ki a „HATÁRTALANUL” feliratot a szélvédőre. A határhoz közeledve egyre több hegy tünedezett fel, ezzel együtt viszont az út minősége egyre rosszabb lett, de a mi élveztük a „rázókúrát”. Közvetlenül a határ előtt 12:20-kor még egyszer megálltunk és kicsit megmozgattuk elgémberedett végtagjainkat. Fél 1-kor léptük át a határt, ekkor kezdte el Bence előadását Kassa történelméről. Ebből megtudtuk, hogy a település „ősidőktől fogva lakott hely” és igen eseménydús, olykor viharos volt a történelme.
Kassára érve először a Márai Sándor Magyar Tannyelvű iskolában szertettel fogadtak minket és végigvezettek az intézményen, ahol megcsodáltuk a tanulók gyönyörű munkáit a falakon és a termekben megnéztük a zenetermet is, ahol sajnos a zongorát nem próbálhattuk ki. Nagy örömmel hallgattuk az iskola sikertörténeteit, amelyeket mind tanulmányi, mind művészeti téren elértek. Jó volt hallani, hogy változatlan az iskola népszerűsége a magyar lakosság körében és, hogy mennyire őrzik a magyar hagyományokat is.
Ez után a Szent Erzsébet nevét viselő Kassai Dóm szépsége ejtett ámulatba minket. Itt B. Panna kiselőadásából megismertük a főszékesegyház történelmét és fő nevezetességeit, szép festményeit és képzőművészeti alkotásait, különös tekintettel a szárnyasoltárokra. Majd Sz. Panni tartott ismertetőt II. Rákóczi Ferencről a kripta lejáratánál.
A városnézés következett. Először mindjárt a Dóm melletti harangtornyot, az un. Orbán tornyot csodáltuk meg. Ezt azért helyezték ide, mert a templom tornya nem bírta el. 1967 szilveszterén felrobbant a toronyban elhelyezett transzformátor telep, ekkor került a harang az utcára, amit aztán ott is helyeztek el. Peti itt beszélt nekünk a kassai vértanúkról.
Megtekintettük a Rodostói házat is, ahol megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc szobrát, majd a Lőcsei házat, amelyet az itt időző lőcsei kereskedőknek építettek a XV. században. A Főtéren egészen a ferences templomig csodáltuk meg az épületeket; különösen érdekesnek tartottuk a koldusházat szokatlan története miatt.
A buszon Verus tartott előadást Márai Sándor szomorú életéről. Közben busz ablakából varázslatos látvány tárult elénk: a Hernád többször is keresztezte utunkat és a táj egyre vadregényesebbé vált.
Végre megérkeztünk Poprádra, a Kárpátok kapujába, de itt már sietnünk kellet, mert sofőrünk munkaideje a végéhez közeledett, így itteni látogatásunk a tervezettnél kissé rövidebbre sikeredett.
Estére megérkeztünk szálláshelyünkre, Felsőerdőfalvára. A szobák nagyon szépek, a kilátás pedig egyesen gyönyörű. A vacsora különlegesen finom volt a vendéglátó pedig nagyon kedves, szívélyes. Vacsora után fakultatív focimeccs következett, ami még a sötétben is folytatódott. Az estét a nap közös megbeszélésével és esti imával zártuk.
7. A felvidéki út programja, látnivalók 2 órás program
2015. június 8.
Résztvevők: a 7 osztály tanulói, osztályfőnök és helyettese
Az előkészítő óra célja:
Ez az alkalom az utolsó az előkészítésben. Az eddigi fakultatív és kötelező órák összegzéseként, ugyanakkor kicsit lelkesítésül is, a mai alkalommal az útvonalunk városairól, várairól, a bennük lévő látnivalókról beszélgettünk, felhasználva eddigi ismereteinket.
Az előkészítő óra menete:
Még hatodik osztályban a hon-és népismeret órákon a gyerekek tanultak a Felvidék keleti részéről. A tankönyvükben jó képek voltak Lőcse, II. Rákóczi Ferenc sírjáról a kassai dómban, a Felvidék népi építészetéről és népviseletükről, a rajzórákon a gótikus és a reneszánsz stílusról. A fakultatív előkészítő óra alkalmával a Nemzeti Galériában megcsodáltunk szárnyas oltárokat, táblaképeket, faragványokat. A hatodikos tankönyv segítségével együtt soroltuk fel a gótika sajátosságait építészetben, szobrászatban és festészetben, különös tekintettel a Kárpát-medencében található alkotásokra. Képeket is néztünk: leginkább azokról a művekről, melyeket utunk során meglátogatunk majd. Így megnéztük a kassai dómot, kapuját, csodálatos főoltárát, a lőcsei Szent Jakab templomot és főoltárát, felvidéki várkastélyokat.
Befejezésül összegyűjtöttük a kiselőadási témákat. Ehhez még május elején minden tanuló választott egyet és az elmúlt hónap során össze is állítottunk ezeket. Igen változatosra sikeredtek: van közöttük szerényebb, és van gazdag képanyaggal is illusztrált összeállítás. Az egyiket be is mutatjuk. Majd a buszon egy-egy látnivalóhoz közeledve, vagy a helyszínen kell a többieknek beszámolniuk gyűjtőmunkájuk eredményéről.
Itt az említett példa: https://docs.google.com/document/d/1ORFm-5zRO6__zEwY6-j2xK8r_zlEL5D5b0foQ0X9-1I/edit?usp=sharing
Órák végére mindenki kicsit már sejti, hová megyünk, mit fogunk ez alatt a négy nap alatt látni. Kíváncsian várjuk, hogy a helyszínen felfedezhessük azt is, amiről az órákon nem beszéltünk, és élőben láthassuk mindazt, amit képeken már megismertünk. Az osztály tanulói jól együtt tudtak működni a felkészítés alatt, reméljük a kiránduláson is megmarad ez a jó hangulat.
Résztvevők: a 7 osztály tanulói, osztályfőnök és a földrajztanárnő
Az előkészítő óra célja:
Ezen az alkalmon a felvidék földrajzával ismerkedünk meg alaposabban. Útvonalunk domborzatáról és vízrajzáról, a különleges látnivalókról beszélgettünk, felhasználva eddigi ismereteinket.
Az előkészítő óra menete:
A térképen megnéztük a térképen, hogy Szlovákia határainak hossza 1672 km, ebből Ukrajnával 98 km, Magyarországgal 692 km, Lengyelországgal 547 km, Ausztriával 106 km, Csehországgal pedig 252 km a közös.
Az ország felszíne nagyrészt hegyvidéki jellegű, északi felét majdnem teljesen elfoglalja a Kárpátok. Legmagasabb vidéke a Tátra hegység csoportja, mely nyugat-keleti irányban, a következő részekből áll: Liptói-havasok vagy Nyugati-Tátra, a kristályos felépítésű Magas-Tátra igazi magashegység, amely a világ legkisebb területű alpesi hegysége. Legmagasabb pontja: Gerlachfalvi-csúcs (2655 m), valamint a Bélai-havasok.
Azt is megtudtuk, hogy az Alacsony-Tátra földtani szempontból nem része a Tátra hegységnek.
Az ország déli része inkább sík vidéki, míg nyugaton és keleten széles völgyekkel szabdalt dombság jellemző. Három nagy síkság van az országban: 1. az Erdőháti-alföld, amely a Kis-Kárpátoktól nyugatra fekszik, 2. a Dunamenti-alföld, amely a Kisalföld Dunától északra eső folytatása, az un. Csallóköz, 3. a Kelet-Szlovákiai-alföld, ami pedig a Bodrogköz északi folytatása.
Az ország legnagyobb része a Duna vízgyűjtő területe. Legfontosabb folyói: maga a Duna, Vág, a Garam, a Nyitra, az Ipoly, a Hernád és a Bodrog. A Szepesség vizeit a Poprád-folyó gyűjti össze és a Dunajecbe vezeti, amely a Visztula mellékfolyója. Így e terület vizei végső soron s Balti-tengerbe jutnak.
A letföbb természetes tó a Magas-Tátrában található (összesen 175 tó). Ezek egy része a jégkorszak végén a gleccserek elolvadásával keletkezett tengerszem. Ezek közé tartoznak például: a Csorba-tó, Nagy-Hincó-tó, Poporádi-tó, Zöld-tó.
5. A Felvidék történelme és nemzetiségei 1,5 órás program
2015. június 5.
Résztvevők: a 7 osztály tanulói, osztályfőnök és történelemtanár
Az előkészítő óra célja:
Történelemből, hon-és népismeretből az elmúlt években sokat foglalkoztunk a Felvidékkel. Most ezeket az ismereteket felelevenítve, rendszerezzük és kibővítjük őket, hiszen a tanult tájakra látogatunk el.
Az előkészítő óra menete:
Először a hon-és népismeret órákon tanultakat idéztük fel: a Felvidék az egyik fő néprajzi tájegység, a Felföld északi része. Térkép segítségével átismételtük fekvését a Kárpát-medencében, domborzatát, vízrajzát, vármegyéit, népművészetét. Majd történelméről beszéltünk a Nagymorva birodalom bukásától a magyar honfoglaláson át a török kori királyi Magyarországig, ahonnan a legfontosabb szabadságmozgalmak évszázadokon át kiindultak. Mivel a Felvidék történelme 1920-ig egyenlő Magyarország történelmével számtalan helyen fogunk enne nyomára bukkanni. Ellátogatunk Thököly Imre sírjához Késmárkon és II. Rákóczi Ferencéhez Kassán. A Felvidék urai, birtokosai között magyar főnemeseket találunk, ők a legfőbb építtetők, a legszebb polgárházak, kastélyok, várak gazdái, a szellemi élet támogatói. Történelmi ismereteink rendszerezését a trianoni béke Felvidékre vonatkozó adataival zártuk.
Ezután megvizsgáltuk a magyarság területi elhelyezkedésének szempontjait, mely a későbbi nemzetiségi megoszlás, a nyelvhatár kialakulásának is egyik magyarázata. Elsoroltuk a szászok betelepülésének okait, legfontosabb városaikat, hiszen utunkon ezek közül többe ellátogatunk. Részletesen tárgyaltuk a 13 szepességi város és a 3 várkastély XV. századi elzálogosítását a lengyeleknek, majd a kérdés XVIII. századi rendezését Mária Terézia alatt. Befejezésül beszéltünk a nemzetiségek és vallások összefüggéséről Szlovákiában.
Időpont: 2015. június 3.
Résztvevők: a 7 osztály tanulói, osztályfőnökök és helyettesek.
A múzeumlátogatás célja:
A felvidéki úton több városban fogunk szárnyasoltárokat, gótikus táblaképeket, szob-rokat és reneszánsz faragványokat látni. A Nemzeti Galéria anyaga szerény kistestvére a Kassa, Eperjes, Bártfa, Ólubló és Lőcse gótikus plébániatemplomaiban, a helyükön megcso-dálható világhírű alkotásoknak. A kiállítás megtekintése segít az ikonográfiai, művészettörté-neti, egyháztörténeti fogalmak tisztázásában. Így a kiránduláson jobban fogjuk tudni érteni és értékelni a látottakat.
A múzeumlátogatás:
A kiállítást először közösen tekintettük meg. Megbeszéltük a gótikus táblaképek és szárnyasoltárok kialakulását, felépítését, elterjedtségüket, virágzásuk idejét. Megfigyeltük a leggyakrabban ábrázolt témákat, szenteket, jellemző attribútumaikat, felelevenítettük a szen¬tek életéből ábrázolt legendákat. A gyerekek azt a feladatot kapták, hogy számolják meg hány szárnyas oltár kapott helyet a múzeumban. Nekik melyik tetszett a legjobban, miért? Milyen jellegzetességeket vettek észre?
Lehetőség volt a látogatás közben egyénileg is körbenézni, hiszen a kérdések megvá-laszolásához szinte minden kiállított tárgyat fel kellett fedezni. A korábbi alkotások közül a legér¬dekesebb többeknek a Szent Miklós oltár volt, meg egy gyermekét váró Madonna kép, melyen a bő redő¬zetű ruha alatt a festő eredetileg egy mandorlába belefestette a születendő kis Jézust is. Ezt az ábrázolást később átfestették, de a XX. századi technika, az ultrahang segítségével láthatóvá lehetett tenni. A késő gótikus műveket tartalmazó teremben az építményeivel megmaradt szárnyasoltárok és M. S. mester Vizitációja volt a legérdekesebb. A kőfaragványok és szobor¬töredékek felidézték Magyarország legszebb reneszánsz emlékeit és sírköveit. A legszebb kiállított emlékek sajnos, általában csak másolatok.
A sok műkincsnek méltó keretet adott a volt királyi palota: csodálatos kilátásával a Dunára, az egykori trónterem, az épület környezetében Savoyai Jenő lovas szobra, Mátyás kútja, az oroszlánokkal őrzött udvar a Budapest Történeti Múzeum felé.
Akik nem tudtak részt venni a múzeum látogatáson a könyvtárban végeztek kutató munkát az utunk során meglátogatandó szárnyasoltárakról. Ők keresték ki a szárnyasoltár definícióját is:
a mozgatható szárnyakkal ellátott, szobrokkal, domborművekkel vagy fesménnyel díszített re-
tabulumok a gótikus művészetben alakultak ki, Magyarországon a 15. századelején kezdtek elterjedni. A fábol készült szárnyasoltárok mérete egyre nagyobb lett. A szárnyasoltárnak alapvetően két nézete van: nyitott állapotában a középső fülkére osztott, úgynevezett oltárszekrényben általában a templom patrónusszentjeinek szobrai állnak. Őket veszi körül két oldalról festett vagy domborműves készítésű szárnyak, mely a szentek legendáit beszélik el.Ezek hátoldalán, a csukott állapotban látható szárnyakon a középső rész témájához lazábban kapcsolódó jelenetek láthatók. A szárnyas oltár alsó, talpazati része a predella, felső, díszes, áttört faragású koronázó része pedig az ormozat.
3. Tanuljunk szlovákul
1,5 órás program
2015. május 14.
Résztvevők: a 7 osztály tanulói, osztályfőnök, angoltanár és a szlovák származású tanár
Az előkészítő óra célja:
Kirándulásunkon Kassát leszámítva elsősorban olyan területekre, városokba látogatunk, ahol nem élnek nagy számban magyarok. Így fontos, hogy az ott élők nyelvével is megismerkedjünk, ha szükséges tudjunk köszönni, apróbb útbaigazításokat kérni. Tudjunk tisztelettel, kedvesen kommunikálni az ottani lakosokkal. Ezzel elsősorban a két nép kapcsolatát javítják, de a meggondolatlan viselkedésekből fakadó kellemetlen helyzeteket is elkerülhetjük.
Az előkészítő óra menete:
Úgy terveztük, hogy bevezetésként arról beszélgetünk, hogy minden nyelvnek megvannak a maga jellegzetességei: logikája, fonetikája, stb. Először a gyerekek által tanult angollal (Győrfi Zsuzsa angoltanárnő vezetésével), majd a szlovák nyelvvel (Paholics Zsófia tanárnő segítségével hasonlítjuk össze a magyar nyelvet. A mini-szótárban keresünk olyan szavakat, amelyek megegyeznek (pl.: cukor), illetve nagyon hasonlítanak (pl.: lámpa/lampa) a magyar jelentésükre. Megpróbálunk rövid mondatokat szerkeszteni egyszerű szituációkat eljátszani: útbaigazítást kérni, vásárolni, stb..
Az óra folyamán a gyerekek figyelmesen végighallgatták a bevezetőt, majd nagy érdeklődéssel nézegették a mini-szótárt. Egy szón meglepődtek, néhányat mulatságosnak találtak és egymással versenyezve próbálták kimondani a szlovák szavakat. Alegnagyobb sikere a fagylalt szónak (zmrzlina) volt. A szituációkban is legszívesebben a fagylaltvásárlást gyakorolták, de „vásároltunk” játékból cipőt (obuv), levelezőlapot (pohl’adnica) és bélyeget (známka) is. Az osztályunkba jár egy ukrán származású fiú is; neki ment a legjobban.
2. A felvidéki magyarság élete ma – az együttélés szabályai
1,5 órás program
2015. május 14.
Résztvevők: a 7 osztály tanulói, osztályfőnök és helyettese
Az előkészítő óra célja:
Kirándulásunkon Kassát leszámítva elsősorban olyan területekre, városokba látogatunk, ahol soha nem éltek nagy számban magyarok. Ennek az alkalomnak az egyik célja tehát az volt, hogy alaposabban lássuk Szlovákia jelenlegi nemzetiségi helyzetét, megoszlását, ne legyenek a tanulóknak illúzióik. Ugyanakkor fontos, hogy tisztelettel, kedvesen viselkedjenek az ottani lakosokkal. Ezzel elsősorban a két nép kapcsolatát javítják, de a meggondolatlan viselkedésekből fakadó kellemetlen helyzeteket is elkerülhetjük.
Az előkészítő óra menete:
Először a jelenlegi Szlovákia megszületésének előzményeiről beszéltünk: Trianonról, a bécsi döntéskor visszakapott területekről, majd a II. világháború következményeiről. Térképek segítségével összehasonlítottuk a bécsi döntéskor visszakapott területeket a nyelvhatárral. Felidéztük a háború után a magyarok és a szászok ellen hozott igazságtalan törvényeket és intézkedéseket, melyeknek következményei lettek a kitelepítések, a lakosságcserék és a helyben maradottak megfélemlítése. Ez a bennük élő félelem még mindig befolyásolja a népszámlálások adatait, így nehéz pontosan tudni számukat. Az adatokból mégis annyi kiderül, hogy a felvidéki magyarság száma lassan fogy, jó esetben stagnál, a szászok aránya pedig minimálisra csökkent.
Majd beszéltünk az 1993-ban megszületett Szlovákiáról, területéről, lakosságáról, legnagyobb városairól, a 2011-es népszámlálás szerinti nemzetiségi és vallási megoszlásáról. Megnéztük címerüket és nemzeti zászlójukat, összehasonlítva a mienkkel.
Befejezésül a helyes viselkedésről gondolkodtunk közösen. Számítani kell mindig arra, hogy utunkon bárki érthet, tudhat magyarul. Mindig a legnagyobb tisztelettel és udvariassággal kell viselkednünk. Ezáltal a két nép közötti jobb kapcsolatot építjük, az ottani magyaroknak öröm lehet az anyaországból jöttekkel találkozni.
I. Fakultatívan vállalt előkészítő óra 3. A Felvidék énekei, irodalma, versei – 2 óra
Időpont: 2015. május 6. Résztvevők: a 7 osztály tanulói, osztályfőnök, helyettese és énektanár
Az előkészítő óra célja: Minden kirándulás jó alkalom az éneklésre. Elég gyakran ülünk majd a buszon, hogy utunk következő állomására jussunk, számos szép templomba látogatunk, megkoszorúzzuk II. Rákóczi Ferenc sírját Kassán és Thököly Imréjét Késmárkon, esténként - reggelente közösen imádkozunk, s ha a körülmények engedik, egyik napunk végén tábortüzet rakhatunk. Mindez vidámabb vagy tartalmasabb lehet, ha tudunk néhány alkalmas éneket, odaillő verset. A Felvidék magyar lakta területeiről sok értékes népdalt és egyházi gyűjteményt ismerünk, melyek éneklése végigkísérhetik utunkat.
A Felvidék nemcsak magyar népdalokban és egyházi zenében gazdag. Sok regény, novella íródott, vagy szól a Felvidékről, melyek egy-egy tájhoz, városhoz kötődnek. A felvidéki írók trianononi béke után keletkezett művei pedig a magyar irodalomnak szerves részei. A koszorúzásokat versekkel, irodalmi idézetekkel is ünnepélyesebbé fogjuk tenni. Az előkészítő óra menete:
Az osztályteremben gyűltünk össze a mai előkészítő órára. Az énekek gyakorlására és az újak tanulására énektanárunkat, Sinka Melindát kértük feI. Bevezetésül azokat a népdalainkat énekeltük el, amelyeket már a korábbi években tanultunk. A felvidéken Kodály Zoltán gyűjtötte a legtöbb éneket, melyeket a Hári János daljáték megírásakor fel is használt. A kiosztott szövegek segítettek feleleveníteni ezeket. Majd néhány Zobor-vidéki dalt énekeltünk.
Amikor már mindenki mert bátrabban énekelni, néhány új művet tanultunk. Először két népdalt, majd egy köszöntőt a Vietórisz kódexből, mely XVII. századi főúri zenéket tartalmaz a Felvidékről.
A világi dalok után egyházi énekek következtek: először két Mária éneket vettünk latinul a Canthus Catoliciből. Ez a gyűjtemény két okból is kapcsolódik utunkhoz. Egyrészt a kiadásának helyszínére, Lőcsére el fogunk látogatni, másrészt megszületésének ideje, 1651 közel van az általunk kiválasztott reneszánsz épületek építési időpontjához. A latin énekek után megnéztük ugyanezeknek a magyar változatát a Bozóky féle gyűjteményből.
A kiosztott kottákból a tanár úr vezetése mellett gyorsan megtanultuk az énekeket. Hittan és osztályfőnöki órákon indulásig még gyakorolhatjuk őket.
Miután jót énekeltünk, a felkészülést az irodalmi alkotásokkal folytattuk. Természetesen nem volt időnk részletesen beszélni róluk. Inkább kedvcsinálónak, a teljesség igénye nélkül felsoroltuk Petőfi szepességi kirándulásáról 1845-ben Úti jegyzetek címmel írt prózai művét, melyben naplószerűen találhatók élményei, Mikszáth Kálmán Lőcséhez kapcsolódó művét, A fekete várost, a Kísértet Lublón című izgalmas kisregényét és természetesen a Tót atyafiakat. Szintén Lőcséhez kötődik Jókai Mór regénye: A lőcsei fehér asszony. Lévai József verse Mikes Kelemenről, és Seidl Ágoston: Mikes Kelemen, hajh! című kicsit tréfás műve a koszorúzásokhoz lesz fontos, bár Mikes Kelemen nem felvidéki. Befejezésül néhány XX. századi felvidéki magyar írót és költőt idéztünk, köztük Márai Sándort, akinek fel szeretnénk keresni szülőházát Kassán.
