
shark vs the universe
$LAYYYTER
2025 on Tumblr: Trends That Defined the Year

No title available
KIROKAZE
almost home
No title available
d e v o n
noise dept.
Noah Kahan
ojovivo
No title available

gracie abrams
The Bowery Presents
NASA
The Stonewall Inn
untitled

Origami Around
🪼
RMH

seen from Singapore

seen from China
seen from Argentina
seen from Brazil
seen from Australia

seen from Lebanon

seen from Türkiye
seen from Malaysia
seen from China
seen from Brazil

seen from Lithuania
seen from India

seen from Malaysia
seen from Iraq
seen from Portugal

seen from Malaysia

seen from United States

seen from Türkiye

seen from Argentina
seen from Angola
@hellmarie
IT’S HALLOWEEN TIME TO GET SPOOKY
I T S T H E M I D D L E O F J U N E
I T I S H A L L O W E E N T I M E T O G E T S P O O K Y
Nekiálltam Tai Chizni. Nem annyira bonyolult mint a jóga, ezért plusz pont egy hosszú nap végére.
És konkrétan érzem az izmokat/energiákat, ahogy mozdulnk, tök menő, mint egy aktív meditáció.
Visszaszámlálás
Azért születtünk, hogy véges időnk végén, mikor Thanatos kezét nyújtja felénk, mosolyogva fogadjuk, és békében kövessük őt.
I made a battle axe out of monster cans
i do not need therapy as much as i need one normal week
So, I met someone the first time in my life, that has the same birthday as me, just born nearly 2 generations earlier, also a male.
But the uncanniness is a bit unnerving, like I can see myself in him, and I guess he sees me too. I keep looking at him, memorising and cataloguing every detail what my eyes see, how his energy feels, and it's a bit like a mirror for mine. The rhythm is slightly different, but familiar, like a siblings or a twins.
Forgetting is a blessing, in some cases.
Naamah
Bűbájos
A szemeimben megvadul az éjjel, mint felborított templomban a füst. Néha még én sem tudom, hogy áldás vagyok-e vagy lassú romlás.
Van, akinek méz vagyok. Sűrű, aranyló menedék, ujjakról lenyalható nyáríz, egy puha hang a világ végén. Belém néznek, és elhiszik, hogy még lehet szeretni ebben a rothadó, neonfényes káoszban.
Másnak méreg. Gyönyörű, fekete méreg. Amit önként isznak meg, mert a szemeim úgy csillognak, mint eső után az aszfaltba tört csillagok.
Nem tehetek róla — a tekintetem alatt megrepednek az órák, a szavak kibelezik magukat, és minden érintésből valami túl nagy akar születni.
Néha érzem, hogy a pupilláim mögött egy egész vihar alszik összegörnyedve. Aki túl sokáig néz beléjük, arra rátekeredik a csendem, mint kígyó a még dobogó szívre.
És én közben mosolygok. Mindig mosolygok. Mint aki tudja, hogy egyszerre tud otthon lenni és végzet.
A szemeim bűbájosak. Sebzőn sebzettek. Fekete tavak holdtöltekor.
Kinek méz. Kinek méreg. Nekem pedig mindkettő egyszerre.
Gondolataim elnyelem.
"A felejtés néha áldás"
Naamah
“Be the kind of person who leaves a mark, not a scar.”
— Unknown