fruzsina bodnár @hellomelone - Tumblr Blog

Szabó Lőrinc: Érzékenység

Az érzékenység volt a fő-bajom. Minden gondolat, minden fuvalom kivert magamból. És a képzelet - mint valami állandó szédület kísért, lengetett sok káprázatom: mintha hullámzó üvegormokon lépkedtem volna, úgy vitt, röpitett, ami csak tetszett vagy keseritett, úgy vitt a túlzás: szög ferdűlt, arány bomlott, szó és kép megnőtt, valahány, mihelyt éreztem, csodálkoztam (és mindig éreztem! csodálkoztam!) és egyszerre minden árnyalatokat kapott, melyek nem voltak benne, vad, lelkendező színeket, lobogást - én meg kapkodást tőle, dadogást, s mivel mindez csak zavarba hozott, mindjobban lepleztem, hogy ki vagyok.

gorbekor

Láthatatlan...

Az ég középen hasad ketté, kihullik belőle száz apró fénymag. Tartsd alá tenyered! Lám, mennyi kincsed lett! A villámot, mit Isten hajított feléd, fond derekam köré!… …nézd!…-ékszerként viselem. Küldtem galambbal, tarka álmokat, hogy aggasd pilláidra. Hideg mellkasodra szívet rajzoltam,… …de nem dobogott. Nem találsz rám, pedig itt vagyok!

- Vendula (forrás)

kultur-migrans

Pilinszky János: Milyen felemás

Milyen felemás érzések közt élünk, milyen sokféle vonzások között, pedig zuhanunk, mint a kő egyenesen és egyértelmüen.

Hányféle szégyen és képzelt dicsőség hálójában evickélünk, pedig napra kellene teregetnünk mindazt, mi rejteni való.

Milyen megkésve értjük meg, hogy a szemek homálya pontosabb lehet a lámpafénynél, és milyen későn látjuk meg a világ örökös térdreroskadását.

sincere-is-the-sin

The Race Of Gentlemen | Pismo Beach 2016

P&Co.

nevver

Everybody’s got a thing, John Kacere

rfskia

Stadtbibliothek am Mailänder Platz, Stuttgart

gabriel-in-the-den

ide.

overcalm

nevver

The woman who never existed, Anja Niemi

figyeldacsendet

Nem szeretem ezt a mai világot. Azt mondják átmeneti idők. Csakhogy én nem kívántam átmeneti időt. Arra sem emlékszem, hogy ezt az egész életet valaki követelte volna. Protekciót biztos nem vettem igénybe. Már arra sem vagyok kíváncsi, hogy minek örülhet az ember, ha magyar. Szerte a hazába mondom a verseket és figyelem a közönséget. Nem tudják mit jelent magyar, ahogyan Ady értette, ahogyan Petőfi lángolta, Balassi élte, Arany szenvedte, Bartók sikoltotta Kodállyal, Csontváry és Egri festették, ahogyan Kosztolányi féltette, Babits óvta, ahogyan Móricz simogatta, Karinthy viccelte, Molnár írta, Radnóti vérezte. Nem tudják, nem értik és félnek attól, ha feléjük tüzelem a szót, ahogyan Vörösmarty és Juhász szavait égetem, félnek attól, hogy ma nem szabad úgy érteni, ahogy értenék.

Latinovits Zoltán, Gondolatok a magyar nyelvről (via figyeldacsendet)

morningpoetry

Pilinszky János: Azt hiszem...

Azt hiszem, hogy szeretlek; lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz. De láthatod, az istenek, a por, meg az idő mégis oly súlyos buckákat emel közéd-közém, hogy olykor elfog a szeretet tériszonya és kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek, mint a természet éjfél idején, hangtalanúl és jelzés nélkűl.

Azután újra hiszem, hogy összetartozunk, hogy kezemet kezedbe tettem.

verspetinek

Nem azt mondom

Nem azt mondom, hogy tetszel De a nyálas idézet a képeslapon Meg a kergetőző kiskutyák a parkban De még az a rohadt szívecskés flakon A kukában. Az is Te vagy.

Nem azt mondom, hogy akarlak De amikor leveszem magamról a ruhát Ha felteszem a tűzpiros rúzsomat Vagy táncolok, amikor nem lát Senki. Az is Neked szól. Nem azt mondom, hogy boldoggá teszel De libabőrös leszek egy szavadtól És mosolyra húz a szám ha látlak Meg az agyam is lesokkol Hirtelen. Na az Miattad van. Nem azt mondom, hogy hiányzol. De kurva jó lenne átölelni…

littlescorpion23

Radnóti Miklós: Szakítottunk

Te véresre csókoltad a számat és lihegve kértél, hogy maradjak. Nem maradok. Menj be szépen, én meg elindulok a mérföldkövek között a sárban. Mit nézel? A hófehér éjek után ugye-e könnyező, foltos olvadás szakadt. Hallod? A vézna fákban a nyart siratják most korhadt, téli szentek. Ne sírj. A könnytől csúnya lesz a szemed és nem bírom folytatni, ha könnyezel. Hallod-e? Szél szánkázik zúgva a dombokon és itt te előtted fodros a sár. Megértettél? Sár. Sár és Gyűlölet van az alján minden csillogó, nagy szerelemnek. Most menj. Érzem, hogy imádlak és gyűlöllek és ezért most itthagylak az úton. Kedvesem. Nagyon, nagyon szerettelek és hogyha találkozunk, talán újra kezdem. Menj már