Gerrick Chopper
mivel az anyja az Abszol úton dolgozik, ezért viszonylag könnyen megoldják a vásárlást
nyár közepén - miután megkapta a levelét - hajnalban kel, és a dolgozni induló anyjával együtt megy
két öccsére addig a nagymama vigyáz
Gerry, amint megĂ©rkeznek, menne, az anyja viszont megállĂtja
Anya: Hékás! Mégis miből akartál te vásárolni?
Gerrick: A zsebpénzemből.
Anya: Ugyan már. Tessék. Ez elég lesz mindenre. De nekem aztán nehogy felesleges nyalánkságokra költsd el!
Gerry meglepődik a boszorkány viselkedésén, mivel az a legtöbbször alig vesz tudomást a létezéséről
a fiĂş fejĂ©ben megfordul a gondolat, hogy talán most, hogy már iskolás lesz, a nĹ‘ elkezdi többre becsĂĽlni Ĺ‘t, Ă©s Ăgy a kapcsolatuk is javulni fog
a fiatal varázsló talárja zsebeibe rejtve a fényes pénzérméket fordul sarkon, és boldogságban futva szeli át az Abszol utat
habár az ĂĽzletek legtöbbje mĂ©g nincs nyitva, ez Ĺ‘t nem keserĂti el
megnĂ©zeget ráérĹ‘sen minden kirakatot, s csak akkor tĂ©r le a szĂnes utcárĂłl, amikor egy sötĂ©t sarokhoz Ă©rve cirádás plakátot olvas el: 0-24 Ăłrás nyitvatartással várja Ă–nt a Burgin & Burgs mágikus szakĂĽzlet
Gerry lelkesen indul el a nyĂl által mutatott irányba -> nem veszi Ă©szre, hogy a hirdetĂ©s felett mocskos utcatábla lĂłg, London legsötĂ©tebb negyedĂ©t jelölve - Zsebpiszok Köz
a fiatal furcsállja a szokatlan és ijesztő külsejű alakokat, ám azok annyira el vannak foglalva a saját fájdalmukkal, hogy nem veszik észre őt
néha meg-megáll, fülel, majd magabiztosan tovább oson az árnyékok között
maga sem tudja, miért, de régóta először igazán elemében érzi magát (mintha ezek a lecsúszott számkivetettek és torzszülött emberek, akik ezen a környéken bújdokolnak, meg tudnák őt érteni...)
Gerry megtalálja a boltot, azzal miután alaposan megnĂ©zte magának kĂvĂĽlrĹ‘l az ĂĽzletet, hevesen dobogĂł szĂvvel belĂ©p
a helyiségben dallamos csengő jelzi érkezését, mire egy függönnyel elválasztott lyukból öreg és szikár férfi mászik elő
Eladó: Hát, te meg mi a fenét keresel itt, kölyök?
Gerrick: Olvastam a hirdetĂ©sĂĽket. Azt Ărták, hogy ez egy mágikus szakĂĽzlet.
EladĂł: Mert az is. Mit akarsz venni?
Gerrick: Valamit, aminek egy boszorkány örülni tudna.
a sárga bőrű öreg szúrós szemekkel nézi őt, Gerry-nek meg az az érzése támad, hogy a másik tud a gondolatai között olvasni
esĂ©lye sincs, hogy folytassa, mert az eladĂł kis hĂján fellökve Ĺ‘t átrobog a poros Ă©s sötĂ©t helyisĂ©gen Ă©s megállapodik egy kopott vitrin elĹ‘tt
Eladó: Ezekből válogass!
Gerry csendes, ám tiszteletteljes hálát mormolva tapad rá az üvegre
a varázslĂł otthagyja Ĺ‘t Ă©s visszamegy a pultja mögĂ© valamilyen pengeszerűsĂ©get törölgetni, közben fĂ©lszemmel számĂtĂłn a fiĂşt lesi
nĂ©hány perc elteltĂ©vel a fiatal rámutat az egyik smaragd kövekkel dĂszĂtett nyakĂ©kre, miszerint azt szeretnĂ©
a koros mágus kĂ©t hosszĂş lĂ©pĂ©ssel mellette terem, Ă©s anĂ©lkĂĽl, hogy bármit kĂ©rdezne, kecses sikamlĂłssággal megmozdĂtja a pálcáját, az Ă©kszer pedig a levegĹ‘be emelkedik Ă©s kirepĂĽl a bĂştorbĂłl
Gerry megbabonázva nĂ©zi, amint a másik kĂgyĂłszerű rugalmassággal a pĂ©nztárgĂ©p mögĂ© suhan, s kattogĂł hangok kĂsĂ©retĂ©ben beĂĽti a fizetendĹ‘ összeget
Eladó: 15 galleon, 9 knút és 2 sarló.
a kisfiú előhalássza a zsebében csengő érméket, majd számolni kezd
hamar rájön, hogy ha megakarja anyjának venni az ajándékot, bizony az összes zsebpénzét oda kell adnia
nĂ©mi habozás után kifizeti a nyakĂ©ket, a varázslĂł meg ĂzlĂ©ses dĂszĂtĂ©sű, fekete dobozba csomagolja azt, Ă©s áttolja neki a pulton
EladĂł: Ugye, tudod, kölyök, hogy ettĹ‘l mĂ©g nem fog rád semmivel sem több idĹ‘t fordĂtani?
a gyerek nem válaszol; mintegy szúrós szemekkel átdöfi a férfit, magához ragadja a dobozt, és dölyfös büszkeséggel távozik
alig ér ki a nyomasztó aurával pulzáló lyukból, máris félrehúzódik, és megnézi újra a kiválasztott ékszert
habár elgondolkodtatják az árus szavai, biztos benne, hogy ha az anyja meglátja ezt a szépséges kincset, egy hétig csak ölelgetni fogja őt
egy másodpercig sem bánva meg tettĂ©t, magabiztosan megy vissza a szĂnes Abszol Ăştra, ahol idĹ‘közben már minden bolt kinyitott
gyors fejszámolást követően végig futja tekintetével a tanszerlistát, és vásárolni indul
ha valamivel, hát azzal tisztában van, hogy be kell osztania minden egyes sarlót
Ă©ppen ezĂ©rt mindenbĹ‘l Ă©pp csak annyit vesz, amennyit feltĂ©tlenĂĽl muszáj - mĂ©g Madame Malkin talárszabászatában is szándĂ©kosan a legolcsĂłbb textĂliákat kĂ©ri
mivel a tankönyveken és a pálcán nem spórolhat, azokat szerzi be elsőként
Mr. Ollivander igazán furcsa bogárnak bizonyul; Gerry nem Ă©rti, hogy a pálcakĂ©szĂtĹ‘ miĂ©rt tesz Ăşgy állandĂłan, mintha a pálcák beszĂ©lnĂ©nek
akárhogy is, azt még ő sem vitathatja, hogy a varázsló ért a munkájához - mintegy negyedik próbálkozásra megleli az ő pálcáját: egy kökényből készült darabot, mely 13 hüvelykes, és unikornis-szőr maggal rendelkezik
legutoljára az varázsmenazsériába tér be
Ăłvatosan tekint a zsebĂ©be, mire a látvány elkeserĂti -> alig maradt nĂ©mi aprĂłja
noha vágyik egy állatra, ha anyja boldogságtól ragyogó arcára gondol, mikor meglátja a neki vett meglepetést, nem bánja meg tettét
miután körbejár az állatkereskedĂ©sben, nem fájdĂtja tovább a saját szĂvĂ©t, inkább Ă©desanyja ĂĽzlete felĂ© indul
még be sem csukja maga mögött az ajtót, máris a pult mögött ülő és könyvelést végző boszorkányhoz rohan
Anya: Máris végeztél?
Gerrick: Igen. Sőt, még ajándékot is vettem!
a fiú lelkesen veszi elő a becsomagolt nyakéket, amit anyja réssé szűkűlt szemekkel figyel
Anya: Honnan van ez?
Gerrick: Az egyik üzletből. Direkt neked vettem.
Anya: Azt kérdeztem, hogy honnan van?
Gerrick: Nem emlékszem pontosan, azt hiszem valamilyen Burgin...
Anya: Nem tetszik.
Gerrick: Tessék?
Anya: Azt momdtam, hogy nem tetszik. Azonnal vidd vissza, és kérd vissza az árát!
Gerrick: Dehát...!
Anya: Talán nem hallasz jól? Azt mondtam, hogy vidd vissza! Semmi szükségem, hogy belőled is az apádhoz hasonló, pénzszóró sötét mágus váljon!
Gerrick leforrázottan pislog
az anyja, hogy nyomatĂ©kosĂtsa komolyságát, ott hagyja Ĺ‘t a kicsomagolt, ám mĂ©g fel sem prĂłbált Ă©kszerrel
egyrészről bántja őt, hogy a nő ilyen csúnyán beszélt az apjáról, holott legjobb tudomása szerint a mágus legfőbb bűne az volt, hogy elhagyta őket
másfelĹ‘l pedig Ăşgy szĂ©gyelli magát, hogy azt kĂvánja, bárcsak elnyelnĂ© a föld
egyetlen gyűlölködő tekintetet eresztve meg anyja irányába felmarkolja a csomagot, és kiviharzik a néptelen kis boltból
olyan sebességgel és akkora indulattal csattog el a Zsebpiszok közbe, akárcsak egy tornádó
a már ismerős boltba belépve kikerüli az egyik nézelődő vevőt, és egyenesen a kasszánál pakolgató öreghez megy
mintha az lenne a hibás, Gerry utálkozó arckifejezéssel löki felé a nyakláncot, majd hirtelen keletű zavarral lesüti a szemét
Gerrick: Mégsem szeretném.
az eladó egyik szemöldökét felvonva, kőből vésett vonásokkal vizslatja a gyerek arcát, majd udvarias kimértséggel kérdez
EladĂł: SzeretnĂ©l esetleg valamilyen más szĂnűt elvinni helyette?
Gerrick: Nem. Az árát kérném vissza.
az öreg varázslĂł könnyed lazasággal hajtja vĂ©gre a tranzakciĂłt, melynek vĂ©gĂ©n a kinyĂlt pĂ©nztárgĂ©pbĹ‘l kiveszi a pĂ©nzĂ©rmĂ©ket, Ă©s a fiatal felĂ© tolja
Eladó: Parancsolj. 15 galleon, 9 knút és 2 sarló.
Gerry anélkül, hogy megköszönné, durcásan zsebre teszi a nyakék árát, és indulni készül
már az ajtót is kinyitotta, amikor az öreg varázsló még utána szól
Eladó: Én mondtam.
olyan lazán és érzelemmentesen csusszannak ki a száján a szavak, hogy Gerry úgy érzi, szétrobban
mégsem mond semmit, még csak hátra sem néz, mikor kilép - mindössze a szemébe gyűlt haragos könnycseppeket dörzsöli el, aztán sétálni indul







