Ildina Smith
nagyon korán ébred, mivel rossz alvó, és mert az anyjának kell segítenie a boltban
még nem nyitottak ki, amikor az üzlet hátsó ajtaján kiviszi a szemetet, és meglátja a sikátorban lévő konténeren ülő baglyot
az anyja hívja, de Ildina kér pár percet -> nagyon jól ismeri a madarakat, ezért tudja, hogy a baglyok nem ülnek nap közben csak úgy emberek lakta utcában
meglátja, hogy a szárnyas lábához egy levél van kötve, ám nem mer megmozdulni, nehogy elijessze az állatot
a bagoly érzékelve tanácstalanságát átröppen mellé a korlátra, és feltartja a lábát
Ildina meglepetten néz körbe, miszerint más is látja-e rajta kívül a szokatlan jelenséget, végül viszont mindössze megvonja a vállát és leoldozza a madár lábára rögzített borítékot
alig veszi le a papírt, a szárnyas megrázza magát és elrepül
Ildina döbbenete és zavartsága csak tovább fokozódik, amikor elolvassa a levélen szereplő címet és nevet: a saját neve áll rajta, és annak az utcának a pontos címe ahol éppen jelenleg is áll
csúnya grimasszal pislog, megint körbe néz, próbálja megkeresni azt, aki szórakozik vele
az anyja újra utána kiált, mire a lány ezúttal kicsit idegesebben válaszol, és még kér egy kis időt
látva, hogy sietnie kell, kapkodva kibontja a levelet és elolvassa annak tartalmát
miután a végére ért, megint elolvassa, aztán újra és újra
nem tudja elhinni, amit lát: részben hirtelen értelmet nyert mindaz a furcsa dolog, ami körülötte történt az elmúlt fél évben, más részről azonban becsapottnak és elárultnak érzi magát
érdekes módon nem lepődött meg; valahogy mindig érezte, hogy ő más, mint a többi gyerek
komoran megy be a boltba, ahol az anyja már vár rá
Ildina: Te tudtad, igaz?
Anya: Mit, kedvesem?
Ildina: Azt, hogy boszorkány vagyok.
Ildina eleinte visszafogottan, majd rá nem jellemző hévvel konfrontálódik az anyjával, aki sírva fakad a bűntudattól
a lányban megtörik valami, és ugyan nagyon szereti a másikat, egy utolsó lesújtó pillantással elhagyja az üzletet
ezen a nyáron többé nem beszél a nővel